DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Akik jelenlétükkel, azzal, hogy most itt ülnek és részt vesznek ennek a kiemelt fontosságú, mondhatom nemzetközi jelentõségû törvényjavaslatnak a tárgyalásán, ezzel is bizonyítják, hogy valóban elhivatott és rátermett képviselõi azoknak az érdekeknek, amelyeket felvállaltak a választási küzdelmekben.
Képviselõtársaim! Szeretnék rámutatni arra, hogy az elõttünk fekvõ joganyagnak a gyakorlati megoldásával kapcsolatosan rendkívül súlyos aggályaim vannak. Itt az 1947. évi XVIII. törvény elõírásainak megfelelõen, illetve az 1946. évi XXV. törvény által kijelölt módon egy úgynevezett kuratórium jött vagy jön létre. Ámde mindenképpen meg kell gondolni ennek a kuratóriumnak az összetételét. Milyen módon - milyen megalapozott módon - kerülnek kiválasztásra, milyen körbõl és kik?
Tisztelt Képviselõtársaim! Én egyetlen reális és a saját etikám szerint elfogadható módszert tudok önök elé tárni ennek a kuratóriumnak a felállításával kapcsolatosan, nevezetesen azt, hogy talán célszerû lenne elõzetesen felmérni azokat a köröket, akik úgy gondolják, hogy õket megilleti az a bizonyos állami anyagi elégtétel, amely a párizsi békeszerzõdésben foglaltak szerint kerül átadásra. És ha ezek az érintettek mint ilyenek jelentkeznek - hiszen nekik elõbb- utóbb így is, úgy is kell jelentkezni, akár a kuratórium felállítása elõtt, akár azt követõen, mert másképp nem lehet tudni, hála Istennek egyikünk homlokára sincs rásütve az odatartozottság -, tehát mindenki a saját etikájának és jogi megalapozottságának alapján fog jelentkezni.
Ha a kuratórium felállítása elõtt létrejönne egy ilyen névsor vagy jelentkezési sor, igényérvényesítési sor, abban az esetben megnyugtató módon lehetne ezeket a személyeket, személyiségeket egy kuratórium megválasztására felkérni. Az igen! Ebben az esetben ez a kuratórium valóban az érintett körnek lenne a hivatott és a polgári jog szabályai szerint jogszerûen megválasztott képviselõje. Ha nem ez történik, akkor elõször is rá kell mutatnom arra, hogy tulajdonképpen ez a kuratórium a hatályos jogszabályi elõírások szerint csak mint megbízás nélküli ügyvivõ funkcionálhat, mert hiszen senki, egyetlen érintett, jogosult sem hatalmazta föl, vagy ha felhatalmazta, csak olyan mértékû a tevékenységi pouvoirja, terjedelme, ahány jogosult felkérte õt erre a képviseletre. Mindannyian ismerjük a megbízás nélküli ügyvivõre irányadó, polgári törvénykönyvben megvont szabályokat: nem köthet egyezséget, nem ismerhet el ellenkövetelést és nem mondhat le semmirõl. Ez az egyik releváns jogi szempont.
De a másik szempont, amelyre sajnos az élet tényei hívják fel a figyelmet, mert az 1970-es években volt valami német jóvátétel. Rendkívül szûk körben és rendkívül szûk károsulti kört érintve. De ebbõl nagy tételeket olyan személyek vindikáltak maguknak - hogy ne használjak erõsebb kifejezést, ez talán áthidalja a problémákat -, akik tulajdonképpen semmilyen vonatkozásban nem tartoztak ahhoz a jogosulti körhöz, amelyet a párizsi békeszerzõdés meghatároz.
(21.00)
Az akkori hatalmat gyakorlók közül egyesek hozzájutottak. Ezzel kapcsolatosan meg kell mondanom, hogy a MUSZOE már a kormány elé tárt konkrétumokat, amiket most nem kívánok ebben a vitaszakaszban feleleveníteni, pusztán csak jelzem. Tulajdonképpen ez volt az a leglényegesebb szempont, amelyet ilyen késõi órában az igen tisztelt Ház figyelmébe kívántam ajánlani, mert ebben benne van, amit most elmondtam, az, hogy vagy jogosultakhoz jut és megnyugtató kezek útján, s reálisan, egyenlõ mértékben, vagy az azonos mértékhez közelítve ez a bizonyos kompenzáció, vagy pedig tulajdonképpen teljességében célt téveszthet ez az egész joganyag, amelyet most tárgyal az igen tisztelt Magyar Országgyûlés, mert nem tekintendõ olyannak, amely egyértelmûen a párizsi békeszerzõdés végrehajtását kezdi meg.
Befejezésül egyetlenegy szempontot kívánok nóvumként most már nem is a kormány, hanem majd a felállításra kerülõ kuratórium figyelmébe ajánlani. Kérem, az egyházi ingatlanok jogi rendezésével kapcsolatos jogszabály semmi körülmények között nem mosható össze a párizsi békeszerzõdés kompenzációs rendszerével. Tehát olyan vagyontárgy, amelyet az egyházi ingatlanok visszaadása kapcsán érvényesíthetett volna vagy érvényesítenie kellett volna az érintett körnek, annak a vagyontárgynak a kerete nem húzható rá a párizsi békeszerzõdésre. Gondolom, ez nemcsak az igen tisztelt külügyi államtitkár úr számára, hanem minden, joghoz értõ személyiség számára evidens.
A lényegek lényege, amelyet az általam benyújtott indítvánnyal, többszöri felszólalásaimmal kifejezni óhajtottam, hogy meg kell elõzni eleve minden etikátlanságot, és én az etikátlanságot a legszélesebb értelmében kívánom a kormányzat figyelmébe ajánlani. Fel kell mérni a károsultak körét, a vagyon körét, tehát a károsított vagyon körét, a kompenzáció jellegét és az egész végrehajtást mindvégig folyamatosan ellenõrizni kell. Enélkül az a generáció, amely átélte saját személyében a holocaustot, és ma még köztünk van, enélkül ez a generáció nem biztos, hogy hozzájut ahhoz, amelyet a kormány a jelen törvény végrehajtása kapcsán nekik szán.
Mélyen tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm, hogy meghallgattak ilyen késõi órában. (Taps mindkét oldalon.)