KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársak! Mint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területfejlesztési Tanács tagja is szeretnék néhány gondolatot elmondani az elõttünk fekvõ határozati javaslattal kapcsolatban.
Talán nem mindenki elõtt ismert az, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1996-ban elindult egy program, amit mi úgy hívunk, hogy középtávú integrált szerkezetátalakítási és válságkezelõ program. Ennek a programnak volt egy elõzménye, egy kísérleti program, amely az elmúlt évben befejezõdött, és a területfejlesztési törvény elfogadásával indult ez az új program, amelyet a kormány elfogadott és a pénzügyi támogatásáról is gondoskodott. Ez a program és a hozzá kapcsolódó finanszírozási rendszer már közelít ahhoz, amit ez a határozati javaslat is megcéloz és követelményként megfogalmaz, illetve az Európai Unió állami támogatásokra vonatkozó elõírásai is tartalmaznak. Tehát ilyen tekintetben ez a javaslat mindenképpen euro- konformnak tekinthetõ.
A programfinanszírozási rendszer lényege a koncepció, a jövõkép, és ehhez illeszkednek a stratégiai és operatív programok. Természetesen ennek a programnak is megvannak a maga gyermekbetegségei, hiszen az említettek ellenére még azért nincs elég hosszú tapasztalat. Példaként említem, hogy a területfejlesztés pénzeszközei a központi költségvetés rovataiba kerültek, ami azzal a nehézséggel jár, hogy a szabad pénzeszközök nem minden esetben vihetõk át a következõ évre, vagy nem ösztönöz visszatérítendõ támogatások odaítélésére. Természetesen ezt nem ebben a jogszabályban kell módosítani, de mindenképpen el kell gondolkodni rajta. Ez csak néhány az eddigi tapasztalatok közül.
Természetesen most nem az a feladat, hogy a területfejlesztési törvény eddigi mûködésének tapasztalatairól beszéljünk, de a határozati javaslattal kapcsolatban - úgy gondolom - néhány gondolatot mindenképpen meg kell fogalmazni. Nem kívánok most ennek pozitív oldalai méltatásával fölösleges köröket leírni, ez nem azt jelenti, hogy nem értek egyet sok tekintetben a javaslattal.
Két területrõl szeretnék részletesebben szólni: az egyik a területfejlesztési célelõirányzatok felhasználásának irányelvei, a másik a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszere. Azzal természetesen egyet lehet és kell érteni, hogy a határozati javaslatnak csak irányelveket kell megfogalmazni, hiszen minden régióban, minden megyében az ottani területfejlesztési tanács kompetenciája a fõ célokat meghatározni. Egyet lehet érteni olyan célkitûzésekkel, hogy munkahelyteremtésre kell áldozni olyan területeken, ahol ez rendkívül nagy problémát okoz. Ugyanakkor a mûködési tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkahelymegtartás mint feltétel eléggé nehezen szabályozható, mert hiszen azt, hogy a munkahely attól marad-e meg, mert támogatást adtunk vagy különben is megmaradt volna, eléggé nehéz elõzetesen eldönteni, ennek a kontrollja utólag is eléggé nehézkes.
Vannak olyan állami pénzeszközök, amelyek elméletileg ebbe a célrendszerbe illenének, mint például az Útalap, mégis - talán megmagyarázhatatlanul - kimaradt ebbõl a finanszírozási rendszerbõl.
(18.30)
A kedvezményezett térségek besorolási alapja a statisztikai kistérség. Errõl tudjuk, hogy tulajdonképpen azért volt rá szükség, hogy meghatározható és definiálható legyen egyértelmûen a területfejlesztési tanácsok létszáma. Ezen túl a törvény semmiféle kötöttséget nem ró az önkormányzatokra, szabadon szervezõdhetnek. Erre számtalan példa van Borsod megyében is többek között, ahol például évekkel korábban elindult már a Csereháti Településszövetség, ami a jelenlegi szabályozás szerint három kistérséget fed le.
Ha ez a mostani határozati javaslat ehhez a kistérségi szabályozáshoz eléggé mereven ragaszkodik, akkor megköti a rendszer átalakulásának lehetõségét. Az a kívánalom, amit a miniszter úr is megfogalmazott az expozéjában, hogy viszonylag stabilitást kell adni a rendszernek, ettõl függetlenül valamiféle átjárhatóságot, úgy gondolom, biztosítani kell. Mert például, ha néhány település úgy dönt, hogy az õ érdekeit jobban meg tudja valósítani egy más, kistérségi társulásban, akkor valószínûleg a térség besorolását is valamilyen szempont szerint újra kell gondolni.
Több képviselõtársam megfogalmazta: egyetért azzal, hogy a megyei jogú városok mutatói nélkül kell vizsgálni az egyes kistérségek mutatóit. Én ezt a javaslatot továbbgondolnám, és példaként elmondanám, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a GDP 75 százalékát három város állítja elõ: Miskolc, Kazincbarcika és Tiszaújváros. Ezek mind egy-egy kistérség központjaiként foghatók fel. Természetesen ezek a városok hatnak a térség fejlõdésére, de ez a hatás teljesen más nagyságrendû egy Miskolc, mint Kazincbarcika vagy Tiszaújváros tekintetében. Ugyanakkor az ottani kistérség adatait rendkívüli mértékben tudja torzítani. Ennek a hátrányait az elmúlt években érezték is ezek a települések, a kistelepülések, de a városok is. Tehát én úgy gondolom, hogy ezt minden tekintetben át kellene gondolni.
Meg kívánom jegyezni, hogy az egyes mutatók számításánál figyelembe vett adatokat is rendkívüli körültekintéssel kell számba venni, ugyanis ha ez három évre meghatározza egy-egy kistérség besorolását, az nem fogadható el, hogy valamiféle számszaki pontatlanság miatt történjen ez a besorolás. De nem fogadható el olyan szempontból sem, ha ezek az adatok évekre visszamenõ adatokat tartalmaznak, mint például a foglalkoztatási szerkezeti mutatók, amelyek a tervezet szerint 1990-es adatokat jelentenének, vagy a mezõgazdasági egyéni vállalkozások száma, amely szintén évekkel ezelõtti adatokból indulna ki. Ez természetesen olyan torzítást jelent a térség számára, amelyet át és meg kellene gondolni.
Úgy gondolom, egy olyan javaslat van elõttünk, amely az általam is, de képviselõtársaim által is elmondott észrevételekkel módosítva jól szolgálná a területfejlesztés ügyét, és én ezt elfogadásra ajánlom.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)