OLASZ JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! "Én nem ilyennek képzeltem a rendet, pedig hát engemet, sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam, messze anyám, rokonom van, ezek idegenek." József Attila 1935-ben fojtogató félelmének, életérzésének megjelenítésére formálta verssé a kisgyermekkorában lelencgyermekként megélt, életében kitörölhetetlen nyomot hagyó élményt. Hiába változott nagyot a világ a századelõhöz viszonyítva századunk végére, van, ami legmélyebb lényegét tekintve ma is ugyanaz: a gyermek a róla való kötelezõ gondoskodás mellett ma is éhes a jó szóra, várja azt, és ugrik nyomban teljesíteni a tenni kértet.
A családból bármilyen kényszerítõ okból kikerült gyermek érzi a különbséget, helyzete megváltoztatását. Az, hogy az erõszakot szenvedett, elhanyagolt gyermekek többsége is vér szerinti családját választja - ha választhat -, bizonyítja, hogy a családi nevelést, a családi közeget pótolni nehezen lehet.
(21.10)
A gyermek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslatban - az elõbb elmondottak figyelembevételével - azt vizsgáltam, hogy a gyermek szempontjából alapvetõ értéknek számító alapvetõ gyermeki joghoz, a családban történõ neveléshez mit biztosít a törvény; hogyan szabályozza a családban nem hagyható vagy család nélkül maradt gyermek, fiatal felnõtt ellátásáról, nevelésérõl, oktatásáról való gondoskodást; hogyan követi az állami gondozásból kikerülõ fiatalokat, milyen lehetõséget biztosít életkezdésükhöz.
A javaslat II. fejezete 6-10. §-ában tételesen sorolja fel a minden gyermeket megilletõ jogokat és kötelességeket. A 6. § (1) bekezdése alapvetõ jogként azt tartalmazza, hogy a gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlõdését, jólétét biztosító, saját családi környezetében történõ nevelkedéséhez. Ezt erõsíti meg a 7. § (1) bekezdése azzal, hogy a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség nem szabad családjától elválasztani.
Keveset ér minden törvényes elõírás, ha a végrehajtás rendszere nem kidolgozott. Nagy értéknek tartom a javaslatban, hogy a veszélyeztetettség kialakulásának megelõzésére, a krízishelyzet kezelésére szinte teljeskörûen rendelkezik, rendszerbe fogja a gyermek neveléséért felelõs szülõ jogait, kötelességeit, a helyi önkormányzatok és a jegyzõ feladatát és hatáskörét; a 17. §-ban pedig a veszélyeztetettség megelõzése és megszüntetése érdekében tevékenykedõk körét. Itt fontosnak tartom kimondani, hogy a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátók munkája egymásra épül, egymásra utalt, kulcsszereplõnek tekintem az egészségügyi ellátást nyújtókat és a közoktatási intézményekben, óvodában, iskolában, napköziotthonban dolgozókat. E két körben a gyermekekkel való naponkénti találkozás, együttlét alapján a gyermek életének minden rezdülését ismerik, õk érzékelik elõször apró rezdülésekbõl, ha a gyermek környezetében valami elõnytelenül megváltozik.
A rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás e törvényben való szabályozása a rászoruló igényjogosult családok jelentõs részénél eléri célját: megelõzi, megelõzheti a gyermek családból való kivételét. Mindenhatóságát illetõen kétely abban van, hogy különösen a munkanélküliséggel sújtott régiókban iszonyúan sok olyan család van, ahol jogos az igény; és kérdés, elég lesz-e az 1997-ben erre a célra elkülönített 4 milliárd forint. Az is bizonytalan, hogy a deviáns magatartásformát értéknek felfogó családokban arra használják-e a támogatást, amire adták: a gyermek életkörülményeinek javítására.
Jelentõsnek tartom - mert ez a támogatás biztosan oda jut, ahová szánják - a 28. § (1), (2) bekezdése szerinti, elsõsorban a 67. és a 68. § szerint védelembe vett gyermekek részére adható természetbeni ellátást, az általános iskolás gyermekek tankönyv- és tanszervásárlásának támogatását, a gyermekintézmények étkezési térítésének díjkedvezményét. Ma is van sok olyan önkormányzat, amely a teljes összeget átvállalja. Ezzel a támogatással megelõzhetõ, hogy éhezzen a gyermek, megelõzhetõ a fizikai állapot romlása. Számomra érthetetlen a mai gyakorlat - hiányolom egyébként a javaslatban is a határozottabb megfogalmazást -, hogy az általam ismert esetek jelentõs részében lényegesen több a természetbeni juttatáskénti ingyenes étkezést igénybe vevõ gyermek, mint a pedagógiai célú napközis foglalkozás. A veszélyeztetettség megelõzésének egyik leghatékonyabb lehetõsége marad így kihasználatlanul.
A deviáns, ingerszegény környezetbõl való napközbeni kiemelés - feltételezem, hogy iskolába jár a tanköteles gyermek -, a kulturált környezet, az elfogadható körülmények között élõ társak, az értelmes elfoglaltság, a másnapi órára való felkészülés lehetõségének biztosítása megindítója lehet, lehetne a gyermekben egy olyan igényszint kialakulásának, amelynek birtokában környezetét is alakítani tudná.
Tisztelt Országgyûlés! Miniszter úr az általános vita megkezdésekor expozéjában elmondta, hogy a ma mûködõ gyermekvédelem egyre nagyobb arányban bizonyul alkalmatlannak a gyermekek védelmének szolgálatára. Külön gond, hogy az elavult intézeti struktúra egyre több pénzt emészt fel anélkül, hogy a gyermekek sorsa valamelyest is javulna. Csizmár Gábor képviselõtársam az Állami Számvevõszék vizsgálatára alapozva fogalmazott úgy, hogy a nagy, osztatlan állami nevelõotthonok fenntartása és mûködtetése rengeteg forrást vesz el a gyerekektõl. A jelenlegi állapot tarthatatlanságát mutatja mindkét megállapítás.
Az általános vitára készülve a gyakorlati munkát végzõk között tájékozódtam a javaslatban megfogalmazott változásokról, azok várható hatásáról. Az intézmények, a megyei önkormányzatok - amelyek jelenleg is felelõsek az otthont nyújtó ellátásokért - jó ideje érzik ezt a szorítást, a változtatás szükségességét, elébementek a törvénynek a struktúra-átalakítás megkezdésével. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat által fenntartott kilenc gyermek- és ifjúságvédelmi feladatot ellátó intézményrõl és 2315 gondozásba vett gyermekrõl van ismeretem. Elmozdulás történt két irányba. Elõrehaladottabb megyénkben a gyermekek nevelõszülõi családba helyezése. A gondozásba vett gyermekek 46 százaléka él hagyományos és hivatásos nevelõszülõknél. Az 1991. évben megalkotott, a gyermekvédelmi szakellátás megyei koncepciója és intézkedési terve már megcélozta a törvénytervezetben megfogalmazott családiházas modell kialakítását a nagy méretû kastélyotthonok kiváltásával.
A Népjóléti Minisztérium által 1995-96-ban meghirdetett pályázaton elnyert 23 millió forint elég az elsõ lépés megtételére: egy kastélyotthon kiváltására és három családiházas otthon megindítására. Azért is példaértékû ez a kezdeményezés, mert azzal, hogy a családiházas otthonokban az intézet 17 dolgozója végezheti munkáját - hangsúlyozom, hogy a megfelelõ átképzés után, mert egészen más feladatnak kell megfelelniük -, válasz arra is, hogy az intézményrendszer átalakítása nem jelenti az ott dolgozók munkanélkülivé válását.
(21.20)
Tisztelt Ház! Kiemelkedõen fontosnak tartom az otthonteremtési támogatás újraszabályozását, hiszen a gyermekvédelmi intézményrendszerben felnõtt fiatalok társadalomba illeszkedése nagyon nehéz. Sokan közülük hajléktalanná válva igényelnek késõbb szociális gondoskodást.
A nyugdíj legkisebb összegének maximum ötvenszerese, igaz, nem mindenütt elég a lakáshoz jutás fedezetére, de a 25. § (4) bekezdésében foglaltak valamelyikére jó alap. Szükségesnek tartom az (5) bekezdésben foglalt megszorítást, miszerint támogatás iránti kérelemben egyebek között nyilatkoznia kell az igénybevevõnek arról, hogy az otthonteremtési támogatás felhasználásával kapcsolatban az utógondozást biztosító intézmény gyermekvédelmi utógondozójával együttmûködik, illetve az együttmûködést vállalja. A támogatás felhasználásához viszont a gyermekvédelmi utógondozó egy évig segítséget ad, és ez sem mellékes. Nem mellékes, mert az életkezdéshez, a társadalmi beilleszkedéshez segítséget igényel a családi környezetben nevelõdött fiatal is. Különösen szükséges a beilleszkedés segítése az intézetbõl kikerülõnek, hiszen társaihoz képest - volt ma már róla szó - legalább három év deficittel, lemaradással kezdi önálló életét.
Tisztelt Országgyûlés! Volt lehetõségem arra, hogy a gyermekvédelmi törvény általános vitájának szinte minden felszólalóját meghallgassam. A törvényjavaslat egészérõl az én véleményem is megegyezik a vitában felszólalókkal. Jól elõkészített, jól szerkesztett, elfogadása után minden mondatával igazán gyermekérdekeket szolgáló törvény lesz. Köszönöm. (Taps.)