DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Néhány gondolattal még szeretnék hozzájárulni az általános vitához. Anyagi, pénzügyi háttér - ez lenne a címszava annak, amit mondani szeretnék.
A törvénytervezetbõl és az indoklásból nem tûnik ki egyértelmûen az a kormányzati elképzelés, amely anyagi forrásokról és preferenciákról, tehát többletjuttatásokról, adókedvezményekrõl szólna. Enélkül a családok gyermekvállalása, a gyermekek felnevelése, a családból kiemelt gyermekek védelme körül állandó lehet a bizonytalanság. Várható ezért, hogy az éves költségvetési alku jelentõsége ezen a területen felértékelõdik. Kemény küzdelem fogja tehát jellemezni a kormány és az önkormányzatok egyezkedését a következõ évek költségvetésének vitáiban.
Kiolvasható továbbá a tervezet szövegébõl, szellemébõl az, hogy az elõterjesztõ a törvényben felsorolt feltételek megteremtését jórészt az önkormányzatokra hárítja, remélhetõleg figyelemmel az önkormányzatok teherbíró képességére.
(21.30)
A másik gondolatom az intézményrendszer demokratikus mûködéséhez kapcsolódik. A törvénytervezetben és az elõzetes munkaanyagokban arról volt szó, hogy az elõterjesztõ törvényi szinten fogja szabályozni a civil szervezetek, társadalmi önszervezõdések szakmai tevékenységének segítését, munkájuk ellenõrzését. Ez fontos lenne, mert a meglévõ intézményrendszer demokratizmusának erõsítése, a gyermekvédelem társadalmi alapjainak szélesítése megkívánná, hogy a települési jegyzõ körül - a városi gyámhivatal szintjén - kerüljenek be a szervezett gyermekvédelmi rendszerbe olyan társadalmi erõk, akik környezetükbõl nyert tapasztalataik révén mind a veszélyeztetettség kialakulása megelõzésének, mind a veszélyeztetett családok problémái megoldásának segítõi lehetnének.
A következõ gondolat a gyermeki jóléti szolgáltatás alkalmazásáról szól. Elfogadható, szerintem kifejezetten jó a tervezetnek az a koncepciója, amely szerint a gyermekjóléti szolgáltatások igénybevétele elõzze meg a gyermekvédelmi hatósági beavatkozást. A törvény ezt az elvet következetesen érvényesíti, szerintem két eset kivételével. Az egyik kivétel a következõ: elfogadva azt, hogy veszélyhelyzetben a legfontosabb teendõ a gyors, operatív intézkedés, ugyanakkor nem kap kellõ figyelmet a hatóság intézkedéseivel, határozataival szemben a gyermek, illetve a szülõk, a hozzátartozók és a törvényes képviselõk jogorvoslati jogosultságának szabályozása. A másik kivétel: a gyermek legkedvezõbb érdekeinek figyelembevétele mellett feltétlenül alkalmazni kellene a nemzetközi családjogban ma már elfogadott elvet, a gyengébb védelmének elvét is. Ebben a helyzetben a középpontban természetesen a gyermek áll. Elõfordulnak azonban élethelyzetek, amelyekben nemcsak a gyermekek, hanem a szülõk is társadalmi támogatásra szorulnak.
Erre egy példát mondanék: a törvény e körben az operativitás jegyében, az örökbefogadás elõsegítésének megkönnyítése érdekében nem számol azzal, hogy az anya a szülést közvetlenül megelõzõ és az azt követõ idõben felfokozott, bizonytalan érzelmi állapotban tesz örökbefogadási nyilatkozatot. Tehát az anya számos esetben nem a szükséges, elvárható megfontoltsággal teszi meg nyilatkozatát. Ezért a törvényben - a 163. §-ban - megadott határidõt nem tartjuk elégségesnek a nyilatkozat esetleges visszavonására. Talán elképzelhetõ olyan megoldás, hogy az anya nyilatkozatával egyidejûleg a gyámhivatal végezzen vizsgálatot az anya környezetében. Ha az illetékesek arra a megállapításra jutnak, hogy a gyermek felnevelésére vér szerinti szülõje, szülei környezetében adott a minimális esély, akkor a hivatal az anya nyilatkozatát ne legyen köteles elfogadni.
Most néhány szót még a fogalomhasználatról. Egy évtizeden belül másodszor változnak a gyermekvédelemben használatos alapfogalmak, terminus technicusok. Az 1986. évi IV. törvény kiiktatta - némi eufemizmussal - az "állami gondozott" fogalmat; a szülõ és gyermeke közti jogviszony és a gyermekvédelem súlya szerint megkülönböztetett négyféle elnevezést. Az asztalunkon fekvõ törvény ismét más fogalmakat használ. Miközben elfogadom az új fogalmakat, megjegyzem, hogy az elmúlt tíz év nem volt elég ahhoz, hogy akár szakmán belül is ne egyszerûen állami gondozott gyerekekrõl beszéljenek. Nagyon át kell gondolni tehát a fogalmak kiválasztását, a fogalom tartalmának és terjedelmének meghatározását, mindenekelõtt a törvényalkotás folyamatában.
Végül: a nemzetközi együttmûködés lehetõségére a törvény - legalábbis tudomásom szerint, ha tévedek, akkor máris visszalépek - nem utal; jóllehet a New York-i egyezmény kifejezetten hangsúlyozza ezt a lehetõséget, és felszólítja az aláíró tagországokat az együttmûködésre. Én csak három cikket emelek ki példának:
A 4. cikk azt mondja: "amennyiben a gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erõforrások határai között és szükség esetén a nemzetközi együttmûködés keretében hozzák meg." A 17. cikk: "elõmozdítják a nemzetközi együttmûködést, a különféle hazai és nemzetközi kulturális forrásokból származó ilyenfajta tájékoztatás és anyagok elõállítása, cseréje és terjesztése érdekében" - mindenekelõtt a könyvekrõl van szó. Végül a 24. cikk külön pontban foglalkozik azzal, szó szerint: "az egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy elõsegítik és elõmozdítják az e cikkben elismert jog teljes megvalósításának fokozatos biztosítására irányuló nemzetközi együttmûködést." Még hozzáteszi: "ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlõdõ országok érdekeit." Egy módosító indítvánnyal utaltam erre a lehetõségre.
Végül - képviselõtársaimhoz kapcsolódóan - én is úgy gondolom, hogy számos módosító indítvány fog befutni az elõterjesztõhöz és a bizottságokhoz, ezek azonban eddigi ismereteim szerint nem veszélyeztetik a törvény szerkezetét, gondolatmenetének fõ irányait, alapelveit, koherenciáját. A sok módosítás hátterében, bizton hiszem, motivációként a gyermekszeretet áll. Ezért van esély arra, hogy egy jó törvényt hozzon ezen a területen a parlament. Köszönöm szépen. (Taps.)