DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat általános vitája mai napján is és az általam hallott egyéb szakaszokban is igaziból nagy megelégedéssel nyugtázhatom én is azt, hogy sok jó hangzott el arról, hogy mily alaposan egy jó elõdolgozat elõzte meg azt a javaslatot, amirõl szól a vita - ez nagyon jó, bárcsak minden törvénynél elmondhatnánk.
Ugyanakkor a mai napon felkeltette a figyelmemet egy nagyon figyelemre méltó gondolat, és e gondolatot szeretném tovább vinni; nevezetesen pedig azért, mert szeretném nagy tisztelettel felhívni a jelen lévõ államtitkár, Keller úr figyelmét, és személyén keresztül a tárca miniszterét, és szakembergárdájának figyelmét is ráirányítani erre az egyébként itt, a Házban kevésbé emlegetett problémára. A gondolat pedig úgy szólt, hogy ebben az esetben is - teszem hozzá zárójelben - a végrehajtási utasításnak nagy fontossága van; és azt kérte a hozzászóló, hogy ugyan, ha lehet, készüljön már el ez az utasítás még a törvény hatálybalépése elõtt.
Azt hiszem, hogy ez a szerény kérés, ami elhangzott, ebben az esetben még az átlagosnál is fokozottabban figyelembe veendõ kérés, mert számos indok alátámaszthatja azt, hogy a végrehajtási utasítás kidolgozására talán az eddigieknél vagy a szokásosnál komolyabb figyelmet szenteljünk; hiszen elhangzott, többen elmondták: új és reformértékû törvénnyel állunk szemben. Márpedig minden jel szerint -
amikor ellenzéki padsorokból is hasonló vélekedéssel találkoztunk -
az állítás igaz, és pontosan ezért nyilván az is igaz, hogy mint minden új, ez a törvény is nyilván érdekellentéteket is vált ki, és ezeket az érdekellentéteket, érdekcsoportok között feszülõ, feloldandó ellentéteket egy jó végrehajtási utasítással segíteni lehet.
(21.40)
Azt hiszem, ezt indokolja az az általános dolog is, hogy mint minden új mûködésbe hozatala és állandó mûködési pályára állítása szintén különös figyelmet érdemel. Ebben az esetben pedig azért is érdemel különös figyelmet, mert a végrehajtás során meglehetõsen nagyszámú szereplõgárdával, alannyal fogunk találkozni, önkormányzattól intézményekig, oktatókig; magukkal a gyermekekkel, akik különösen izgalmas alanyai a törvénynek.
Azt hiszem, ezt a figyelemfelhívást erõsíti az is, hogy gyermekekrõl van szó. Azt hiszem, ez a lehetõ legérzékenyebb közeg, amelyre valaha is valahol parlamentben törvényt lehetett alkotni. Azt hiszem, éppen ez mondatja velem azt, hogy ebben az esetben önállóan szentelni kell pár percet a végrehajtási utasítás fontosságának és emellett még valaminek.
Megfigyelhettük, hogy ezen utasítás általában a képviselõk figyelmébõl már kikerül; jó lenne, ha figyelnénk rá - megfelelõ szakbizottságok -, segítendõ az új pályára állítást.
Végezetül arra szeretném felhívni a figyelmet - mert reformértékû új rendszer életbe léptetését célozzuk meg -: sokkal többet kell mindemellett idõben, gondoskodásban, figyelemben, munkában fordítani arra, hogy az a sok szereplõ, aki majd érintett lesz, meg is értse és megértve el tudja fogadni azt, meggyõzõdéssel, hogy ez az új valóban minden szereplõ, és köztük a legnehezebb, a legrosszabb sorsukban érintett gyermekekért folyik. Mert ha ez a megértési munka, ez a - valljuk meg õszintén - sokszor egyszerû, rövid mondatokra szorítkozó magyarázat elmarad, akkor mégoly jó törvény, még annál jobb végrehajtási utasítás sem vezethet minket a kívánt sikerre.
Tehát tisztelt államtitkár úr, még egyszer erre szeretném az önök figyelmét felhívni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)