DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Éppen egy hete dr. Sulyok Dezsõ kiváló magyar pénzügypolitikus megbecsülésével kapcsolatban intéztem kérdést a pénzügyminiszterhez születésének közelgõ 100. évfordulója alkalmából. Most Kovács Bélára emlékezünk, akit 50 éve, 1947. február 25-én hurcoltak el a szovjet NKVD tisztjei 19 órakor, este, az utcáról - a nyílt utcáról -, annak ellenére, hogy a Magyar Országgyûlés nagy többsége nem függesztette fel a mentelmi jogát.
(8.50)
Kovács Béla most lenne - ha élne - 89 éves. Tehát itt a közeli koruk összehasonlításából emlékeztem (Sic!) a múlt heti kérdésemre.
A második világháborúból éppen kitántorgott, a náci önkénytõl, õrülettõl a vörös tébolyba hullott Magyarország egyetlen igazán demokratikus erejének, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak két fõhõsét, vezetõjét jelöltük meg. Az egyik a polgári tagozatnak volt a vezetõje, a másik a paraszt polgárságot képviselte. S úgy is összetartoznak, hogy jó barátok voltak.
Kovács Béla - akinek a sajtó tegnap felismerhetetlen fényképét közölte - 1932-ben robbant be a magyar közéletbe. Nagy Ferenc, a késõbbi miniszterelnök Küzdelem a vasfüggöny mögött címû könyve elsõ kötetében így emlékezik meg néhány szóban róla: "1932-ben a pécsi vármegyei pártirodában voltam, beszélgettem a baranyai parasztokkal, akik beszámoltak a pártszervezkedés terjedésérõl, s elpanaszolták a vármegye parasztságának bajait. Egyszer egy fiatal paraszt lépett hozzám, alig látszott többnek 20 esztendõsnél. Erõs termetû, kemény mozgású, szép szõke férfi volt. - Engedje meg, fõtitkár úr, hogy bemutatkozzam: Kovács Béla mecsekaljai kisgazda vagyok. Patacson születtem, 30 holdon gazdálkodom."
A továbbiakban bekapcsolódik a munkába. 1935-tõl a Baranya megyei fõtitkár lesz, '41-tõl a Magyar Parasztszövetség fõtitkára. Részt vesz az ellenállási mozgalomban. '44. december 23-ától belügyi politikai államtitkár. Az ideiglenes kormányban 1945 novemberétõl földmûvelésügyi miniszter. '46-ban a Kis Újság fõszerkesztõje, majd a Független Kisgazdapárt fõtitkára.
Itt megszakad a sor. Rákosi szalámizása során õ is sorra kerül, mint a magyar demokrácia rendíthetetlen harcosa. Elmenekülhetne, mint sokan mások, de vállalja a veszélyt. Parlamenti beszédébõl idézek: "Az ellenállás folytatása nemcsak a parlament padjairól, de nem is csak fegyverrel lehetséges. Ne becsüljük le az áldozat értékét. Ha kell pincebörtönökben folytatjuk, amint elkezdtük. A föld alatt terméshozó erõk mûködnek."
Aztán jön az elfogatása, majd nyolc év fogságban, elõször Ausztria szovjet zónájában, ahol elõbb életfogytiglanra ítélik, majd nyolc év a Gulágokon, Magnyitogorszkban és az Uralban, ahonnan élõ halottként hozzák vissza a jászberényi börtönbe, ahonnan 1956 áprilisában szabadul. 1956-ban a Nagy-kormány egyik aktív tagja. A bukás után visszatér Mecsekaljára. A múlt héten temettük el a feleségét, Kovács Béláné Tóth Jolánt. S epilógusként még hadd mondjam el, hogy csodálatos életet élt ez a házaspár...