DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Egy képviselõ számára a szavai hitelességét az támasztja alá, hogyha egyformán fölrója az általa rossznak tartott magatartást a kormánypárti és az ellenzéki képviselõknek. Ha Karakas képviselõtársam végighallgatta volna Juhász Pál képviselõtársam -
Szabad Demokraták Szövetsége, kisebbik kormánypárt - fölszólalását, akkor érezte volna, hallhatta volna, érthette volna, hogy õ politizált nagyon erõteljesen, nagyon érzelmektõl átfûtve, és teljesen elrugaszkodva a valóságtól.
Ezek után, hogyha valaki reagál erre, azt Karakas képviselõtársam fölróhatja természetesen, mert ilyen a hozzáállása a kérdéshez. De talán jobb lenne, hogyha a valóságnál maradnánk, és ha egyszer valaki végre tudomásul venné: 1990-ben a szövetkezeteknek több mint egyharmada csõd elõtt állt, fizetésképtelen volt.
(11.30)
A másik egyharmada épp hogy meg tudott élni, a harmadik harmada úgy- ahogy vegetált, nagyrészt annak köszönhetõen, hogy a szövetkezeti vezetõk pártvezetésben betöltött szerepe következtében nagyon komoly állami forráshoz jutottak a többi szövetkezet rovására.
Ha ennek a hatalmi konglomerátumnak a megszüntetését önök a szövetkezetek szétverésének nevezik, akkor fogalmilag nem tetszenek tisztában lenni a demokráciával! Ezt tudjuk, mert ez nyilvánvaló, csak jó lenne, ha nem kellene önöket mindig figyelmeztetni arra, hogy bizonyos kategóriák jelenleg már nem alkalmazhatók.
Köszönöm szépen.