DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években rendszeresen ismétlõdött, majd az idén is folytatódott az a nyilatkozat- és számháború, mely az egészségügyi dolgozók fizetésemelésével, annak mértékével, forrásával vagy éppen ez utóbbi hiányával foglalkozik. Különbözõ szintû ígéretek hangzanak el, megállapodások születnek, majd másnap magas rangú tisztségviselõk nyilatkoznak annak teljesíthetetlenségérõl, hogy azután végül semmi ne úgy valósuljon meg, ahogy a munkavállalók várták, a döntéshozók pedig szerették volna - mindkettõjük elégedetlenségére.
Az egészségügyi dolgozók 13. havi fizetése körüli hasonló huzavona évrõl évre ugyanígy ismétlõdik. A finanszírozó elvárná, hogy az utóbbi 5-6 évben szerény becslések szerint is reálértékben legalább 40 százalékkal csökkent bevételekbõl, az állandóan és kiszámíthatatlanul változó finanszírozási feltételek mellett az intézmények gazdálkodják ki az egyébként törvény garantálta összegeket.
Az egészségbiztosító az anyagilag teljesen lepusztult kórházakat hitel formájában többé-kevésbé a maga szabta keretek között kisegítheti, azzal a feltétellel, hogy majd ezt az eddig is padlót fogott intézménynek - ki tudja, honnan, hogyan és mibõl - ki kell gazdálkodnia. Az egészségügyi dolgozók 13. havi fizetését törvény garantálja, ezért a fentebb említett ellentmondások végleges megszüntetése lenne szükséges, mert a jelenlegi helyzet mind erkölcsi, mind politikai vonatkozásban sok kívánnivalót hagy maga után. Kérdezem, erre mikor számíthatnak az érintettek. Köszönöm szépen.