KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! A korábbi kérdés úgy hangzott annak idején, hogy eladhatja-e teljes egészében a közmûvagyonát a Fõvárosi Önkormányzat. Erre én azt válaszoltam, hogy bizonyos mértékig természetesen privatizálhatja, de egyébként az önkormányzati törvényben rögzített kötelezõ feladatait el kell látnia. Az ellátási felelõsségnek akkor tud megfelelni, ha ehhez megfelelõ jogosítványai maradnak a társaságban. Egyébként emlékeztetem képviselõ urat, hogy annak idején a dolognak utánanéztem, és levélben tájékoztattam önt az akkori helyzetrõl. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Nem olvasta!)
Ami a vízdíjak ügyét általában illeti, egyrészt az állami tulajdonban maradt regionális társaságok esetében a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium határozza meg a víz- és csatornadíjakat, másrészt az önkormányzatok tulajdonában levõ közmûvek esetében ugyanez az önkormányzati testületnek a feladata. Ilyen értelemben a Belügyminisztériumnak cselekvési tere nincsen.
Az állami költségvetés egyébként 3 milliárd forintot irányzott elõ arra a célra, hogy abban az esetben, ha egy bizonyos határ fölé mennek ezek a vízdíjak és ezek az emelkedések indokoltak, akkor egy támogatást biztosítson az önkormányzatok részére. A bizottság, amely ennek az eldöntésére hivatott, már foglalkozott a kérdéssel. Körülbelül 1500 önkormányzat nevében 109 vízmûtársulat nyújtott be pályázatot a megfelelõ támogatások érdekében. A bizottság a február 24- i ülésén határozta meg azt a limitet, amely fölött támogatást biztosít ezen önkormányzatok részére.
Ezért azt kell mondanom, hogy a KHVM, illetve az önkormányzatok feladata a vízdíj meghatározása. A költségvetésen keresztül pedig annak érdekében, hogy a lakosságra indokolatlan vagy aránytalan terhet ez ne rójon, támogatást biztosítunk az ügy rendezéséhez. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)