DR. TOKAJI FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A határõrizetrõl és a Magyar Köztársaság Határõrségérõl szóló törvényjavaslattal egy viszonylag hosszú, ugyanakkor nagy jelentõségû jogalkotási folyamat végére érünk, amellyel teljessé válik a fegyveres erõkre, a rendvédelmi szervekre vonatkozó jogi szabályozás.
Azon képviselõtársaim, akik e tárgykörben végigkísérték a szabályozásokat, illetve áttekintették a korábbi rendeleteket, tisztában vannak azzal, hogy a korábbi szabályozások meglehetõsen idõtmúltak. Gondoljunk csak arra, hogy az 1974. évi 17. számú törvényerejû rendelet, valamint ezt követõen a 40/74-es minisztertanácsi rendelet és az ennek végrehajtására kiadott 1/1975. számú BM-rendelet jelenleg még most is hatályos. Való igaz, hogy a korábbi jogszabályok sem tartalmukban, sem szerkezetükben nem felelnek meg a jelenkori, illetve a várható jövõbeni követelményeknek.
Az Országgyûlés e törvény elfogadásával hosszú távra rendezheti a határõrség sorsát, szem elõtt tartva az integrációs folyamatokat, határaink védelmét. A miniszteri expozéban és az általános vitában az elõbbi megállapítás rendre visszaköszön. Számomra egyértelmûvé teszi, hogy többen felismerték a törvény jelentõségét, sõt azon módosító javaslatokkal jobbítani is szándékoznak. Teljes mértékben egyetértek azzal az állásponttal, hogy hazánk geopolitikai helyzeténél fogva kellõ körültekintésû, jól átgondolt és szabályozott törvényt kell elfogadni. Itt a törvényen van a hangsúly, mivel a magyar jogtörténelemben ilyen szintû szabályozás az elsõ alkalommal jelenik meg. Átfogósága miatt kétségtelenül igen terjedelmes, de mindez betudható annak is, hogy jelenleg több alacsony rendû jogszabály szabályoz, ezért nehézkesen lehet eligazodni rajta, gyengébb az átláthatóság, és talán a hatékonyság is kívánnivalót hagy maga után.
A törvényjavaslatot áttanulmányozva megállapítható, hogy a határõrség egyrészt ellátja az államhatár rendjének védelmét, biztosítja az államhatár õrzését, a határforgalom ellenõrzését, a határrend fenntartását; másrészt az ország határai védelme érdekében fegyveres erõként lép fel.
Mint egyéni képviselõnek választókörzetemben két közúti és két vasúti határátkelõhely napi és éves gondjairól van meglehetõsen részletes ismeretem. Mindezek késztettek arra, hogy néhány észrevétellel is éljek. Mint ismeretes, a törvényjavaslat rögzíti az államhatár átlépésének általános feltételeit. Ezek szolgálják a gyors, a biztonságos, a kulturált ellenõrzést és átkelést. A törvény külön meghatározza az átkelés korlátozhatóságát, illetve közvédelmi érdekbõl vagy vészhelyzet idején, határzár esetén a jogosultságot az elrendelhetõségre. Ezen belül kiemelem: a kormány teljes, a belügyminiszter pedig részleges határzárat rendelhet el. E megosztás helyes, de a tájékoztatási kötelezettség a parlament részére nem maradhat el.
A határátkelõhely megnyitására a kormány által kötött nemzetközi szerzõdések alapján kerülhet sor. Mint ismeretes, az utóbbi idõben e tendencia felgyorsul, új határátkelõhelyek létesülnek, várhatóan újak is fognak létesülni. A forgalom jellegének megváltoztatásához - a nemzetközi szerzõdésekkel összhangban - ugyancsak a kormány döntése szükségeltetik. Ez utóbbira is szükség lehet, hisz például csak vegyük a tehergépjármû-forgalomra való bõvülést egyes határátkelõhelyeknél, így például a választókörzetemnél is - fontos egy ilyen döntés és határozat.
(20.40)
Tapasztalatom szerint a forgalom sajátossága miatt jelentõs eltérések mutatkoznak egyes országrészek között. Ezért a tárgyi és személyi feltételek javítása elengedhetetlen, tulajdonképpen a törvény erre is hivatott. Például egyes nagy forgalmú szakaszok, Gyula korszerû felszerelése a keleti és déli határ sajátossága miatt ma már elengedhetetlen. A tárgyi feltételek mellett a személyi feltételek javítása úgyszintén.
A hivatásos határõrök képzése, anyagi, erkölcsi megbecsülése több okból is kiemelt fontosságú. Teljes mértékben támogatom és bízom benne, hogy a miniszteri expozéban jelzett 1999. január 1-jétõl teljes egészében belépõ szolgálati törvény bértáblája is segít ebben. A határõrök szerepénél elég arra gondolni, ha egy külföldi Magyarország területére lép, kivel találkozik elõször és az elsõ benyomása milyen. Szinte visszavonhatatlan hatással bír.
Ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen hatáskörû és szintû munkálatokat végeznek el. Természetesen nem elég itt a jogalkotók szándéka, a törvény megalkotása, a gyakorlati végrehajtás során a parancsnokok felelõssége fokozott.
A határõrség másik kiemelt feladata és a fõ vita tárgya az úgynevezett rendészeti munka. E területen a szabályozások jócskán kibõvültek és véleményem szerint pontosabbá is váltak. Az államhatár rendjét veszélyeztetõ bûncselekményekkel kapcsolatban a határõrség teljes körû nyomozóhatósági hatáskört kap, továbbá szabálysértési eljárási hatósági jogkörre is lehetõséget ad a törvény.
Az általános vita során e témakörrõl különbözõ vélemények hangzottak el, igen komoly fenntartásokkal. Kérdés, hogy a rendészeti jogkör nélkül milyen hatásfokkal mûködhet - a jelenlegi kihívásokat figyelembe véve - a határõrség. Véleményem szerint e jogkör indokolt és szükségszerû. A mérték meghatározása azonban célszerû. Az államhatár rendjét sértõ cselekmények meghatározott hányada ugyanis szabálysértés.
Ezért támogatom azon törekvéseket, amelyek biztosítják az eszközrendszert a szabálysértések hatóság általi lebonyolításához. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a határõrség segíti a közrend és a közbiztonság fenntartását. Jelenléte komoly visszatartó erõvel bír. Növeli a lakosság biztonságérzetét, ami mellett nem mehetünk el ma már szó nélkül. Egyszóval szerepe, jelentõsége számomra elvitathatatlan.
Kiemelem a törvény 39. §-át, amely szerint lehetõség van arra, hogy a határõrség helyi vezetõje felkérésre tájékoztatást ad az illetékes területen levõ települési önkormányzat képviselõ-testületének a határrendrõl, a határõrizet helyzetérõl, valamint a határforgalom alakulásáról.
Egyébként az együttmûködésre is volt példa már korábban is, amikor a települések lakosságának egy része önkéntes határõrként tevékenykedett - erre külön igazolvány is volt annak idején -, számos határsértést megakadályozva. Sõt annak idején volt úgynevezett kiváló határõrközség is.
Végezetül a határõrség irányításával kapcsolatosan egyik képviselõtársam, Lányi Zsolt 1997. február 18-án a következõket mondta: a parlamentnek minimális ellenõrzése van, a belügyminiszter kénye-kedve szerint használhatja fel ezt a magánhadsereget. Hát ez a kijelentés meglehetõs elgondolkoztatásra kényszerített... Az értelmezõ szótárakat is figyelembe véve a magánhadsereg egyes kényurak hatalmát, érdekét kiszolgáló, zsoldot kapó fegyverviselõk, akik az uruk és parancsolójuk szerint járnak el...
A meglehetõsen kemény szavak - ha ezt nézzük, mit tartalmaz ez az úgynevezett magánhadsereg - feltehetõen abból fakadnak, hogy a törvény II. fejezetében levõ követelmények pontosítására gondolhat képviselõ úr. Ha nem, akkor végtelenül sajnálni tudom, hogy ilyen következtetésre jut.
Véleményem megegyezik egyébként a válaszadás során az egykori belügyminiszter, Kónya Imre úr véleményével is, aki kijelentette, hogy a demokráciában megkérdõjelezhetetlen, hogy a belügyminiszter nem fogja antidemokratikus célokra felhasználni az irányítása alatt álló testületet. Ha arra gondolok, hogy a rendszerváltás óta eltelt hét év, akkor úgy gondolom, képviselõtársam korábbi kijelentése, amely a magánhadseregre vonatkozik, meglehetõsen szereptévesztés, és hét év elmúlása után ezt különösen furcsállom.
Tisztelt Ház! Ma, amikor az EU-csatlakozás napirenden van, amikor a schengeni egyezmény ránk komoly kihatással van, örömmel veszem, hogy többpárti elõzetes egyeztetés, illetve egyetértés mellett ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk. Bízom benne, hogy a módosító javaslatokkal együtt sikerül olyan törvényt megalkotni, amely hosszú évekre, talán évtizedekre megnyugtatóan rendezi a határõrizetrõl és a Magyar Köztársaság Határõrségérõl szóló szabályozásokat.
Köszönöm, hogy e késõ esti órában meghallgattak. (Taps.)