HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Valóban országos ügyben kértem szót, méghozzá az ország társadalmi-politikai stabilitásának kérdésérõl. Én azt hiszem, hogy minden normális ember érdeke a politikai stabilitás, a társadalmi és gazdasági rend megõrzése. Hozzáteszem: ez nemzetközi követelmény is.
Hangsúlyozni szeretném azt, hogy az utóbbi hetekben, talán hónapokban elég sok feszültség, itt-ott hisztéria is megmutatkozik az országban az egyes kérdésekkel, területekkel kapcsolatban. Egy sajátos helyzetben vagyunk, ami alatt azt értem, hogy miközben nagyon komoly eredményei vannak a stabilizációs program végrehajtásának, tehát olyan eredményei, amelyekre lehet építkezni mind a gazdasági növekedés, mind az életkörülmények rosszabbodásának megállítása terén, ugyanakkor szaporodnak ezek a feszültségek.
Tisztelt Országgyûlés! Alá kívánom húzni azt is elöljáróban, hogy nem becsületes, mondhatni, becstelen dolog a stabilizáció szükségességét és eredményeit megkérdõjelezni azokkal szemben, méghozzá a társadalom nagy többségével szemben, akik nagyon komoly áldozatokat hoztak ennek a stabilizációnak a sikeréért.
Hangsúlyozni szeretném tisztelt képviselõtársaim, hogy a kormány a felmerülõ gondokat és feszültségeket kezeli. Beleértve ebbe a bérügyeket, beleértve a mezõgazdasági kistermelõk ügyét, a munkavállalói jogok érvényesítését, egészségügyet és sok minden mást. Ugyanakkor - ezektõl elválasztva - fellép a hisztériakeltés és a kártevés ellen.
Nos, ilyen hisztériakeltés és kártevés is volt a Postabank ügyében. Hangsúlyozni szeretném, hogy a mi megítélésünk szerint a Postabank a magyar bankrendszer egyik legnagyobb és legfizetõképesebb bankja. Ezt bizonyítja az is, hogy a háromnapos rohamot jól állta, az apparátusa azt sikeresen kezelte.
Szeretném a kormány nevében aláhúzni, hogy a kormány megerõsíti: a bank jól mûködik, fizetõképes, és a kormány minden segítséget megadott és megad a Postabank eredményes mûködéséhez.
A mai napi tájékoztatás szerint úgy tûnik, hogy minden jel szerint a Postabankban helyreállt a normális helyzet, s a betétesek bizalma erõsödik. Én ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni a Postabank munkatársainak a helytállásért. De szeretném kifejezni a köszönetemet azon ellenzéki képviselõtársaimnak is, akik a maguk higgadt, reális állásfoglalásával elõsegítették e helyzet rendezését, csillapítását. (Taps a bal oldalon.) Lehet, hogy túlzás, de számomra ez egyfajta reményt is fölcsillant a jövõbeni együttmûködés szempontjából. (Zaj, derültség.)
Meg kell mondanom, ugyanakkor mélyen el kell ítélnem, el kell ítélnünk azokat a rémhírterjesztõket, akik komoly károkat okoztak honfitársainknak; sorban állást, idegeskedést és komoly kamatveszteséget okoztak. El szeretném itt mondani, hogy az illetékes hatóságok több napja, a válság kirobbanása óta vizsgálják, hogy ki és mi indította el a rémhíreket, ezt az egész helyzetet. Ez a vizsgálat választ kell hogy adjon minden felmerülõ kérdésre, és a vizsgálat befejezése után tájékoztatni kívánjuk a közvéleményt.
Egy tanulságot a sok között hadd említsek meg: ez pedig az, hogy a sorbanállók megnyilatkozása mindannyiunkat elgondolkodásra kell hogy késztessen, mikor megfogalmazták az emberek, hogy több évtizede megrendült a bizalmuk a politika szereplõi iránt. Sokszor nem teljesítették a politika szereplõi az ígéreteiket, s ezért is tartom rendkívül fontosnak mindannyiunk számára a bizalom helyreállítását.
A másik: le szeretném szögezni, hogy eszem ágában sincs hisztériakeltésnek minõsíteni a mezõgazdasági kistermelõk megmozdulásait, hiszen a kistermelõk közül nagyon sokan a maguk igazságát keresik. Meg kell mondanom, hogy mindaz, ami megjelent a tiltakozások hátterében, indítékai, okai között, ezek összekapcsolhatók a magyar mezõgazdaság, a magyar falu általános váltságtüneteivel. Összekapcsolható többek között azzal, hogy a kilencvenes évek elején itt megfogalmazódott a kistermelõk, a kis családi farmergazdaságok szükségessége, amit el lehet fogadni abban az esetben, ha megfelelõ támogatást, segítséget is nyújtottak volna ezeknek a kistermelõknek, egyéni gazdálkodóknak. Sajnos ez nem történt meg. És hogy mekkora súlyú problémáról van szó, hadd emlékeztessem önöket arra, hogy Magyarországon a termõföld 45 százaléka egyéni kistermelõk tulajdonában van.
(15.10)
Nos, ezeknek a kistermelõknek a 80 százaléka egy hektár körüli földtulajdonnal rendelkezik. Tessék megmondani, hogyan lehet ilyen területû földön a mai viszonyok között boldogulni? (Zaj az ellenzéki pártok padsoraiban.) Tehát jogos igényeik vannak a kistermelõknek, amikor élni és megélni akarnak. (Zaj. - Dr. Pusztai Erzsébet: Hogyan lehet hasznot várni belõle?) Én megértem azokat is, akik az egyes helyeken túlzó, néhol rosszul fogalmazott és kellõen meg nem magyarázott intézkedések miatt keseredtek el. Tehát nincs alapom arra, hogy a tüntetõk személyes tisztességét kétségbe vonjam. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban: Még szerencse!) Tulajdonképpen a kormány képviselõi mindenekelõtt az õ érdekükben folytattak tárgyalásokat, és kielégítjük a megállapodás alapján, döntéseink alapján a jogos igényeket.
Ezeket a február 27-én elfogadott, kormány által jóváhagyott igényeket akkor is teljesítjük, ha tovább folytatódnak a tiltakozások. Ezt szeretném aláhúzni. De nem tudjuk elfogadni - elsõsorban nem a magunk, hanem az ország érdekében -, hogy tehetõs gazdák, termelõk megkerüljék az adófizetést. Nem tudjuk elfogadni azt sem, hogy a Mezõgazdasági Kistermelõk Szervezõ Bizottsága - tisztelem ezt a szervezetet - folyamatosan bõvíti az igényeit, a követeléseit.
Tény az - mindezzel kapcsolatban -, hogy Magyarországon másfél millió kistermelõ, egyéni gazda van, és ezek közül közel egyharmad, 450 ezren termelnek piacra is, viszont mindezek közül összesen 13 ezer kisgazda vagy kistermelõ vallott be adóköteles jövedelmet 1996-ban. Ezeknek a bevallott jövedelmeknek az átlaga az adómentességen belül volt. Vagy az is tény - tisztelt képviselõtársaim -, hogy például Kiskõrös, Soltvadkert, Kecel térségében, ahol 3400 a kistermelõk száma, ezek közül 27 mutatott ki a 3400-ból adóköteles jövedelmet '96- ban, összesen 3 millió forint értékben.
Azért hozzá kell tenni, hogy ugyanakkor ebbõl a körbõl - tehát a több mint 3000 kistermelõ közül - az állami támogatások igényét benyújtották, összesen mintegy 86 millió forint értékben. Tessék megmondani, pontosan mihez kérnek támogatást, és milyen alapon tudjanak dönteni a földmûvelési vagy akár a pénzügyhöz tartozó hatóságok ezeknek a támogatásoknak a megítélése ügyében?! (Zaj, közbeszólások: Pályázattal!)
Nehéz ugyancsak elfogadni, nem lehet egyetérteni azzal az újabb követeléssel, hogy például másfél millió forintos árbevétel alatt alanyi jogon mentesüljenek a tb-járulék fizetésének kötelezettsége alól. Tessék megmondani, ki fogja kifizetni az egészségügyi ellátást? - ugyanis erre is meg kell fogalmazni a választ.
A másik a külföldiek földvásárlásának az ügye. A kormány napirendjén a tilalom feloldása nem szerepel, viszont foglalkozunk a nemzeti kataszteri program beindításával, valamint a jelzálog- hitelintézet beindításával. Azért meg kívánom jegyezni ezzel kapcsolatban azt is, hogy nem a kormány döntése és közremûködése alapján kerülnek sorra a zsebszerzõdések, például a zsebszerzõdések megkötése a határmenti területeken, ahol átjátsszák a gazdák a termõföldet a külföldieknek. Ez nem a kormány sara!
Hangsúlyozni szeretném az egész üggyel kapcsolatban, hogy nagyon sok téveszme, téves felfogás jelenik meg a köztudatban is. 1994-96 között a mezõgazdasági termelés folyamatosan nõtt; a második: a felvásárlási árak ugyancsak emelkedtek; a harmadik, hogy a támogatási rendszerben történtek változások.
Hangsúlyozni szeretném, hogy az idõnk nagy része '94-96 között az elõzõ években kialakult válság kezelésével ment el, a mezõgazdasági válság kezelésével. Viszont március 6-án a kormány véglegesíti a nemzeti agrárprogram tervezetét, és ezzel a tervezettel kapcsolatban azt szeretnénk, hogy ahogy az érdekképviselettel, úgy a civil szervezetekkel - közöttük a Mezõgazdasági Kistermelõk Szervezõ Bizottságával is - lefolytassuk a vitát a társadalmi vita keretében.
Rendkívül fontosnak tartom itt, az Országgyûlésben aláhúzni, hogy a kistermelõkkel való tárgyalás és megállapodás kérdését el kell választani a politikai szándékoktól, olyan politikai szándékoktól, amelyek nem a kistermelõk ügyét szolgálják.
Egy kisgazda képviselõ február 24-én a következõt mondta a helyszínen: "Harminc termelõszövetkezeti elnök azon dolgozik az Országgyûlésben, hogy a magyar parasztot térdre kényszerítse." Ez azért nem semmi! Ez enyhén szólva rágalom, ha nem súlyosabb. És ezzel egybecseng a MIÉP-nek az a szórólapon megfogalmazott szövege, hogy amit õk, mármint a kistermelõk, maguktól elkezdtek, "nekünk kell azt folytatni" - vagyis a MIÉP-nek -, "mert a kormány célja az ország tönkretétele és kiárusítása." Sok ilyen hazugság, sok ilyen rágalom, becstelenség jelenik meg, és ez is hozzájárul az emberek elkeseredéséhez.
Nekem az a véleményem, hogy természetesen alkotmányos keretek között mindenkinek alkotmányos joga felszólítani az embereket, hogy buktassák meg a kormányt, demokratikus államokban ebben semmi rendkívüli nincs. Akkor viszont azt ajánlom a kisgazda képviselõtársaim figyelmébe, hogy ne hivatkozzanak arra, hogy tisztán gazdasági és szociálpolitikai, sõt politikamentes ügyet akarnak szolgálni.
Hangsúlyozni szeretném a politikai stabilitással és a társadalmi békével kapcsolatban, hogy mind az M5-ös ügyét - és itt a tárgyalási pozícióját a kormány február 27-én kialakította és nyilvánosságra hozta -, annak ellenére, hogy nem mi, hanem az elõzõ kormány kötötte ezt a koncessziós megállapodást, mind az exporttámogatások adathamisítási ügyét a kormány kezeli. Mint ahogy semmi alapja nem volt annak a hisztériának sem, amelyet a hágai döntõbíróság kormányzati kezelése kapcsán egyesek keltettek. A hágai döntõbíróságon ott vannak a képviselõink meghallgatáson, és maradéktalanul tiszteletben tartjuk a hágai döntõbíróság majdani döntését.
Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésül azt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon szeretnék mindenkit kérni arra - kormányzati képviselõket ugyanúgy, mint ellenzékieket, hogy ne vessenek fel és ne támogassanak olyan irreális igényeket, követeléseket, amelyek kikezdik, ellehetetlenítik a stabilizáció terén elért eredményeinket. Itt is, ott is, mind a két oldalon jelentkeznek ilyenek. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Ezekkel az a baj, hogy meghiúsítják a mérlegelés és a javítás, az ügyek kezelésének a lehetõségét.
Számunkra alapvetõ fontosságú, hogy továbbra is biztosítsuk a gazdasági, pénzügyi egyensúly fennmaradását. Én többször kértem a tisztelt Országgyûléstõl, képviselõtársaimtól, hogy legyünk partnerek a társadalmi béke és a politikai stabilitás megõrzésében, hiszen ez nem csupán kormányzati érdek, hanem nemzeti érdek. Kérem, hogy ennek alapján kezeljék mindazt, ami ma az országban történik.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)