DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Megkezdõdött Hágában az a per, mely hivatva van rendezni a Duna elterelése után kialakult helyzetet.
Mit jelent és mit nem jelent ez a hágai per? Semmi esetre sem jelent alkalmat arra, hogy a magyar parlament képviselõi - napirend elõtt taglalva a témát - valamiféle nyomást próbáljanak gyakorolni a bíróságra. A fogadatlan prókátorság vagy hatástalan, vagy árt ebben az ügyben. Ma inkább arra kell rámutatnom, hogy az egymással sokat és nem eléggé jó színvonalon vitázó magyar politika - bár a mai nap még nem tartozik ide - szerencsére egyetért abban, hogy a bõsi kérdés rendezésére egyedül a hágai per jelent megoldást. A pert még az elõzõ kormány kezdeményezte, és a jelek szerint ez a kormány viszi végig; a végrehajtás a következõre marad.
Miközben igent mondunk erre a perre, tudjuk, pereskedni nem jó dolog. Kicsit talán félünk is, hogy mit szólnak mások, miért nem tudtunk megegyezni. Miért nem sikerült rendezni közös dolgainkat? Vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen egy felsõbb tekintélyhez való fordulás. Szent Pál, mivel nem akarta, hogy az irányában elfogult zsidó fõpapok ítélkezzenek fölötte, római állampolgárságára hivatkozva a császárhoz fellebbezett. Ismerjük el, elfogultság ebben az ügyben is van - és talán mindkét részrõl.
Mi, magyarok a nagymarosi erõmû terveiben az erõszakos hatalom önkényét, a korábbi hatalom felelõtlenségét látjuk. Számunkra az erõmû nemcsak környezetvédelmi vagy hajózási kérdés; az építkezés leállítása demokráciánk jelképe. De ott bujkálnak az érzelmek szlovák oldalon is
(8.50)
Egy - idõközben az állami önállóság útjára lépett - nép saját erejének, tehetségének jelképét látja a mûben, s eközben megfeledkezni látszik biztonsági kérdésekrõl, környezeti hatásokról, jövõ generációk iránt érzett felelõsségrõl. Ezért volt elhibázott minden különalkura való törekvés. Máig homály fedi, voltak-e és milyen mélységig puhatolózó tárgyalások ez ügyben, de bármi lett volna a megegyezés, azt sem itthon, sem Szlovákiában nem fogadták volna el. Ott lebegne a gyanú: milyen érdekeket adtunk fel, jól kötöttük-e meg. Nem, tisztelt képviselõtársaim, ez a per elkerülhetetlen volt!
A különalku hibás gondolatának háttérbe szorulása megteremtette azt a légkört, amelyben széles körû politikai támogatást kap a magyar kormánydelegáció a per folytatásához. A nemzetközi jogásztársadalom jó része és a különbözõ szakterületeken mûködõ, legkiválóbb tudományos szakértõk mellett fontos: nem kormányzati nemzetközi szervezetek is osztják a magyar aggodalmakat a vízlépcsõ valószínûsíthetõ káros hatásait illetõen. Ez az összefogás a per egyik jó hatású eredménye. Egységesedni látszanak a környezetvédelmi mozgalmak és egyesületek is, példamutatóan félretették egyéb indíttatású vitáikat, és értelmes javaslatokkal állnak elõ a Szigetköz megmentése érdekében. Igaz, szerveznek demonstrációkat, de nagyon vigyáznak arra, ne elvadult indulatok, szélsõséges eszmék jelenjenek meg. Távol akarják tartani a szakmailag megalapozatlan demagógiát.
A per alkalom arra, hogy az egész nemzet kifejezze hitét a nemzetközi jog erejében és abban, hogy a XX. század végén nem az ököl, hanem az ész a végsõ érv. Megmutathatjuk, hogy tocsikolások, bankkrízisek, parlamenti civakodások ellenére demokráciára érett, felnõtt nép vagyunk. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)