DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én örülök annak, hogy ez a téma most, napirend elõtt ide került a tisztelt Ház elé, és a magam részérõl teljes mértékben egyetértek azokkal a felvetésekkel is, amelyeket a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében itt most hallottunk. Szeretném ezt a vitát kiterjeszteni egy kicsit, ugyanis látok egy veszélyt: az európai uniós csatlakozás világában mintha elsimultak volna az indulatok a jelentkezõ államok között, kevesebb a versenyhelyzet, nemcsak azért, mert messzebb van a bevétel, hanem azért, mert kialakult egy olyan felvétel elõtti stratégia, amely minden országot valamiképpen elindít, nemcsak a startvonalra, hanem azon túl is.
Az Európai Unióval szemben a NATO-nál azonban úgy néz ki a helyzet, hogy júliusban mondanak neveket, lesznek gyõztesek - és lesznek vesztesek. Mindkét csoportba bekerülni problémát fog jelenteni, a gyõztes csoportba bekerülni is, mert a vesztesek felé a viszonyunk megnehezül. Azon országok számára - és én Magyarországot is ide sorolom -, amelyeknek esélyük van az elsõ körben bekerülni, létszükségletnek látszik, hogy az elsõ kör és a nem tudom, hányadik kör közötti határvonal ugyanúgy simábbá váljék, mint ahogy ez az Európai Unióban megtörtént.
Nemcsak az a feladat tehát, hogy a saját pecsenyénket próbáljuk megsütni, hanem az is, hogy kialakuljon egy általános tárgyalási stratégia. Erre lehet mondani, hogy Magyarország túl kicsi ahhoz, hogy befolyásolja a NATO döntését, ugyanakkor a NATO-nak is érdeke az, hogy ez a bõvítési folyamat a lehetõ legkisebb feszültséget vigye be a térségbe, és ezért nem tartom reménytelennek most annak a gondolatnak a felvetését, (Az elnök csengõje megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) miszerint próbáljon kialakulni egy felvételi stratégia, és maradjon tárgyalásban minden állam, amelynek egyáltalán esélye van a felvételre. Köszönöm a megtisztelõ türelmét az elnök asszonynak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)