DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselõ Úr! Örülök annak, hogy a Házszabály nem teszi lehetõvé, hogy Lányi képviselõ úrnak reagáljak, talán a legszerencsésebb, ha az ilyen felszólalásokra nem hangzik el semmiféle reakció. Ami viszont Németh Zsolt eredeti felszólalását illeti: ismét arról gyõzõdhettünk meg, hogy a képviselõ úrnak különleges érzéke van ahhoz, hogy olyan kérdésekben, ahol egyébként egyetértés uralkodik, az ellentétekre és a különbségekre helyezze a hangsúlyt. Márpedig ebben a kérdésben alapvetõn egyetértés van. Mi azt szeretnénk, hogyha együtt tudnánk mûködni - kormánypártok és ellenzéki pártok - Magyarország mielõbbi NATO-csatlakozása érdekében.
Persze azt hiszem, egy kicsit azért mindannyian csodálkoztunk, hogy a Fidesz elsõsorban azért támogatja a NATO-csatlakozást, mert ez a antalli külpolitika fõ törekvése volt. Nem tudom, hogy emlékszik-e Németh Zsolt arra, hogy egy kicsit korábban, mint ahogyan azt az MDF és Antall József megfogalmazta, Horn Gyula akkori külügyminiszter már említést tett Magyarország NATO-csatlakozásáról, és akkor éppen az MDF támadta ebben az ügyben igen erõteljesen. De egyébként is az a véleményem, hogy nem azért kell támogatni Magyarország NATO- csatlakozását, mert az antalli vagy a horni külpolitika fõ törekvése, hanem azért, mert ez nemzeti érdek, közös érdek.
Olyasmikkel, olyan mulasztásokkal vádolja a magyar külügyi kormányzatot, amelyek egyszerûen tényszerûen nem állnak meg. Azt mondja, hogy a magyar külügyi kormányzat mulasztotta el a magyar- lengyel-cseh együttmûködést. Ez nem így van, nagyon jól tudja a képviselõ úr, hiszen egy korábbi körben ezt már tisztáztuk itt, a parlamentben is, hogy elsõsorban Csehországnak Szlovákiával kapcsolatos megfontolásai miatt nem került erre sor: attól tartottak, hogy ez Szlovákiában a kirekesztettség érzetét keltené. Ennek elenére mi magunk mind Csehországgal, mind Lengyelországgal kétoldalú alapon nagyon jól együttmûködünk.
Nagyon jól tudja képviselõ úr, hogy a Romániával kapcsolatos álláspontunk megfelel annak, amit ön elvár, (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) de egyúttal hiányol is. A magyar kormány álláspontja tehát az, hogy nem köti össze Romániával a csatlakozását, de örül annak, ha Románia is egy idõben tud csatlakozni. Azt hiszem, az lenne a legfontosabb, ha ebben a kérdésben valóban az egyetértés szellemében nyilatkoznánk. (Taps a kormánypártok soraiban.)