DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Hosszú késés után került a tisztelt Ház elé a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvényjavaslat, hiszen a gazdasági reklám a verseny része. Mivel mi mûködõ piacgazdaságot akarunk, ezért egyértelmû, hogy a reklámszabályozásra szükség van. De szükség van azért is, hiszen a jelenlegi szabályozás heterogén és többszintû. Márpedig az 1987. évi XI. törvény 18. §-a egyértelmûen meghatározza, hogy a jogszabályalkotásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy a szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintû. Tehát ezt a javaslatot már rég elõ kellett volna terjeszteni.
A Független Kisgazdapárt üdvözli a szándékot, hogy végül is, hosszas elõkészítés után a Ház elé került ez a nagyon fontos javaslat. A korábbi idõben több jogszabály foglalkozott a reklám bizonyos oldalaival. Ez nehézkessé tette a jogalkalmazást. A most benyújtott reklámtörvény-javaslat ezt a szétaprózottságot sajnálatos módon csak részben tudta megszüntetni. A törvény magában foglalja a médiatörvényt, továbbá a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényt is. Úgy gondolom, rögtön meg kell jegyeznem: most lehet igazán sajnálni, hogy ezek a törvények nem sikerültek igazán jól, amint annak idején erre több vonatkozásban is rámutattunk. Így a most beterjesztett reklámtörvény egy sok hiányosságot magában foglaló alapra épül. Az egységes szerkezetet az sem segíti elõ, hogy csupán jelzi a mostani beterjesztés: a szabadtéri reklámozásról további, ma még ismeretlen tartalmú törvény megalkotását tervezik.
Az elmúlt években a reklámtörvény tervezetének számos változatát készítette el a kormány, amelyeket szakértõi szinten megvitattak. Dicsérendõ, hogy ilyen széles körû elõkészítés elõzte meg ezt a törvényt. Ez a módszer kétségkívül javította az elõterjesztés minõségét, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy több hiányosságra felhívjuk a figyelmet. Így például ismételten felrúgták a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény elõírásait. Most sincs hatásvizsgálat. Miután errõl a helyrõl számos alkalommal felhívtam a kormányt arra, hogy tessék a rá irányadó jogszabályokat betartani - és ne csak az állampolgároktól várják el a törvények betartását -, hadd idézzem az 1987. évi XI. törvény 18. §-át, amely kimondja: "A jogszabály megalkotása elõtt, a tudomány eredményeire támaszkodva elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek- összeütközések feloldásának lehetõségét. Meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit." Ez nem történt meg.
Hogy ez milyen súlyos következményekhez vezethet, hadd utaljak arra, hogy a most folyó és még le nem zárult mezõgazdasági demonstráció kapcsán a megkérdezett demonstrálók is azt kifogásolták: úgy változtattak a szabályozókon, hogy a hatásvizsgálatokat nem folytatták le, és ezért a rendelkezést hozók fel sem mérhették, hogy milyen kedvezõtlen hatása lesz a mezõgazdaságra bevezetett módosításoknak. Ennél a törvénynél is ki kell mondanom: beláthatatlan következményei lehetnek annak, hogy a kormány ismételten nem tartotta be a rá vonatkozó elõírásokat.
Ugyanakkor dicsérõleg kell megjegyeznem, nagyon fontosnak tartom, hogy végre vannak szankciók a törvényben. Azt hiszem, amikor megállapítom, hogy vannak szankciók, akkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a szankciórendszer sem megfelelõ, és olyan hiányosságai vannak ennek az egész szankciórendszernek, mint például: a reklámtilalmak és -korlátozások megszegõivel szembeni szankciót az egyes szabálysértésekrõl szóló 17/1968. számú kormányrendeletre is alapozza - és természetesen sok egyéb másra is. Azt hiszem, nem kell különösképpen indokolnom, hogy a '68-as szabálysértési rendelet semmiképpen sem vehette figyelembe a mai élet jellegzetességeit; tehát legalábbis szakadék van a szankciók rendszere és az élet követelményrendszere között.
A különbözõ állami intézmények feladata az õrködés a törvény betartása felett, így ezt a feladatot a törvény a Gazdasági Versenyhivatalnak és a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõségnek osztotta ki. Ez helyeselhetõ, ugyanakkor rá kell mutatnom arra, hogy a kezdeményezésnek ebben a körben automatikusnak kellene lennie. Sajnálatos módon viszont a reklámtörvény az állampolgári és közületi bejelentésekre - a törvény megfogalmazása szerint: kérelmekre - alapozza az eljárás rendszerét. Úgy gondolom, hogy nem kérelmekre kellene várni, hanem egy olyan automatikus mechanizmust kellene kiépíteni, ami kellõ védelmet nyújt abban a körben, amelyet a törvényalkotó elhatároz. Ezt már a versenytörvény módosításakor is kifogásoltam ugyanerrõl a helyrõl, hiszen ez a gyakorlat az oka annak, hogy a Versenyhivatal egy év alatt mindösszesen néhány tucat esetben tudott eljárni, ami majdhogynem komolytalanná teszi a Versenyhivatal mûködését.
(10.30)
Ugyanilyen félelem él bennem most ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hiszen nem hinném, hogy célszerû lenne visszamenni a szocialista társadalmi rendszer bejelentéses eljárásaira, ahelyett, hogy a törvény védelme a megfelelõ automatizmus kifejlesztéséhez kapcsolódna.
Azt kell hogy mondjam, nem tartom a törvény pozitívumának azt sem, hogy a szankció mértékét még nagyjából sem határozza meg, hanem azt az eljáró intézmények mérlegelési körébe engedi át. Itt úgy gondolom, hogy ebben az esetben utat nyit az önkényeskedésnek, a szubjektivizmusnak. Sokkal nagyobb lehetõségét látnám a törvényes út betartásának, ha a szankciórendszert megfelelõ rendezõ elvek szerint beépítette volna a törvénybe.
Mivel a reklám a verseny fontos eleme, ezért a szabályok megsértõi számára az egyik legjelentõsebb szankció a nyilvánosság. A törvény ugyanakkor nem intézkedik az intézkedések közzétételének kötelezettségérõl, amit viszont kifejezetten hibának tartok. Helyesnek tartom ugyanakkor, hogy a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevõje egyetemlegesen felel a szabályok megsértése tekintetében. Ezért megfelelõ adatokat gyûjtenek, ennek körét azonban túl szélesnek tartom. Teljesen felesleges például, hogy egy kifogást konkrétan is megnevezzek, a reklámmegrendeléshez a kamarai tagság igazolványának a bemutatása. Úgy gondolom, ez a bürokratizmusnak olyan teret nyújt, ami nem kívánatos.
Helyes ugyanakkor, hogy külön jogszabályban meghatározott esetekben minõségi tanúsítvány, vagy megfelelõségi tanúsítvány benyújtását kell eszközölni. Ezek fontos garanciális elemek a termék minõségét illetõen.
A törvény felsorolja azokat a tevékenységeket és termékeket, amelyeket tilos, vagy csak bizonyos korlátokkal szabad reklámozni. Ez mindenképpen egy nagyon fontos része ennek a törvénynek. Ezzel a felsorolással nagyjából egyet is értek. Érthetetlen azonban a számomra az, hogy a törvény tiltja az olyan reklámot, amely adómentesség, adókedvezmény vagy más adóelõny ígéretét tartalmazza. Azért állok értetlenül a törvénynek e rendelkezése elõtt, mert vagy igaz, hogy ez az adókedvezmény jár, vagy nem igaz. Ha igaz, akkor egyszerûen érthetetlen ennek a tiltása. Tehát én úgy gondolom, hogy ha az ígéret reális, akkor nem kellene azt eltitkolni, és különösképpen nem kellene törvényi elõírással kötelezni az eltitkolásra. Az adóelõnyök feltételezhetõen gazdaságpolitikai célokat szolgálnak, amit a mi megítélésünk szerint a reklám csak elõsegíthet, ezért ezeket szinkronba kellene hozni.
A tiltott reklám érthetõen a fegyverek, lõszerek, robbanóanyagok, illetõleg a csak orvosi vényre kiadható gyógyszerekre vonatkozik. Ezt helyeseljük.
A törvénynek valószínûleg a legnagyobb érdeklõdést kiváltó része ugyanakkor az egyedi korlátozásokról szóló felsorolás és azoknak a megközelítése. Itt a reklámozás csak bizonyos korlátok között lehetséges. A gyógyhatású készítményeken kívül a dohánytermékek és az alkohol reklámozásának a korlátozására kerül sor.
A dohánytermékeknél és az alkoholtartalmú italoknál természetesen a szabályozás szigorúbb - ezzel mi egyet is értünk. A reklámozást azonban nem kell teljesen megszüntetni, hiszen ezzel megnehezítenénk a minõségi cserét, megnehezítenénk az egészségre kevésbé ártalmas termékek megjelenését. A fogyasztóknak ezekrõl a termékekrõl - tehát az egészségre kevésbé ártalmas vagy jobb termékekrõl - is megfelelõ tájékoztatást kellene kapniuk.
Helyes, hogy az egészségre ártalmas termékek fogyasztását nem szabad ösztönözni. De hadd mutassak rá arra, hogy ennek érdekében nem a terméket kell elrejteni, hanem az ahhoz vezetõ utat nem lenne helyes kiépíteni. Tehát a szokást nem lenne szabad propagálni. Így, mondjuk, rámutatnék arra, hogy a cigarettatilalom tekintetében sokkal többet jelent, hogyha, mondjuk, nem fognak dohányozni a televízióban, nem fognak dohányozni az iskolákban vagy a rendelõintézetekben. A hatékonyságot tehát errõl az oldalról is meg lehet közelíteni.
Az alkohol reklámozása szabadabb, mint a dohánytermékeké. Itt felmerül egy törvényességi aggályom, mert a szabályozást illetõen külön kimondja a jogalkotásról szóló törvény, hogy az azonos vagy hasonló életviszonyokat hasonló módon kell szabályozni. Itt nem tudom, hogy feltétlenül indokolt-e ez a nagy különbségtétel a kettõ között. Erre külön felhívom a figyelmet. De természetesen egyetértünk azzal, hogy nem reklámozhatók a dohányipari termékek a kereskedelmi tévében és rádióban. De ismétlem - már be is fejezem elnök asszony, mert azt hiszem, kezdem túllépni az idõmet -, hogy az egységes szabályozás célszerûbb lenne.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés alelnöke foglalja el.)
Mi megértjük, hogy szigorú a szabályozás, de ennél szigorúbb szabályozást azért nem szabad bevezetni, mert akkor már értelmetlenné válna maga a reklám. Mert úgy gondoljuk, hogy megszûnne a reklám, hogyha a szabályozás még ennél is szigorúbb lenne.
A Független Kisgazdapárt végül is egy nagyon fontos törvényjavaslatnak minõsíti a beterjesztett törvényjavaslatot, az számos vonatkozásban megfelelõ megoldásokat is tartalmaz. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Igaz, hogy néhány tekintetben a módosításokat szükségesnek tartjuk, de egészében támogatjuk a törvényt. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)