DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Most, nem úgy, mint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben, örömmel szólok Torgyán képviselõtársam után, mert sok esetben valóban egyetért ezzel a törvénnyel. Amivel szintén egyetértek, hogy módosításokat azért valóban itt kell majd végrehajtani.
Azt azonban nehezen tudom elképzelni, hogy a hatásvizsgálatot kifogásolja. Mert másik oldalról képviselõtársam megemlíti, hogy dicsérendõ - most szó szerint is ismétlem - dicsérendõ, hogy széles körû elõkészítés elõzte meg a törvény-elõkészítést. Azok vettek részt ebben az elõkészítésben, akik valóban a reklámozás, úgymond, professzorai. Tehát azok, akik elmondták az elõkészítés során a gondjaikat, javaslataikat, az már felér egy hatásvizsgálattal is.
Én magam Ausztriában tanulmányoztam az osztrák reklámtörvényt, és hadd tegyem azt meg, hogy dr. Elmar Kickinger úrnak, a reklámozás nagyszerû szakemberének megköszönjem azt a segítségét, amit adott. Õk sem csináltak, õk sem végeztek széles körû hatásvizsgálatot, hanem a reklámozással kapcsolatos összes szakmai jelenséget elemezték akkor, amikor a törvényjavaslatot elkészítették.
(10.40)
Nagyon fontos törvényjavaslat az, amit most tárgyalunk, hiszen hazánkban az állampolgárt egy jelenség elkíséri s bölcsõtõl a sírig: ez a reklám, a reklám, a reklám mindenek felett. A gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvényjavaslatot hosszú elõkészítõ, egyeztetõ munka után terjesztette be a minisztérium, és most a Ház elõtt van.
A gazdasági reklámtevékenység szabályozása során az értékesítés fokozását alá kell rendelni a fogyasztók tisztességes tájékoztatásának és az üzleti etika követelményeit figyelembe vevõ vállalkozások érdekeinek. Csak így biztosítható a társadalmi fejlõdést szolgáló piaci verseny. A 3712. számú törvényjavaslat ezen követelményeknek alapjában véve eleget tesz.
A piacgazdaságban a gazdasági reklám nemcsak tájékoztatja a fogyasztókat, hanem emellett az adott termékkel vagy vállalattal kapcsolatos bizalom kialakítására is törekszik, a szóban forgó terméket igyekszik elkülöníteni, preferálni, a piaci versenyben a fogyasztók szükségleteit, azok kielégítésének sorrendjét befolyásolja, és ez nagyon fontos - az tudniillik, hogy ezáltal magatartásvezérlést, vásárlási motívációt is megvalósít.
Hajdúszoboszlón és Hajdú-Bihar megyében az 1970-es és '80-as években több ízben vizsgáltam a fogyasztók vásárlási motívációit és azok rangsorát. E szerint a rangsor a következõképpen alakult: a motivációk közt elsõ helyen volt a boltban látható áru; második a tévéreklám; a harmadik a napilapok reklámjai; a negyedik az ismerõsök hatása; az ötödik a hagyományok és csak hatodik helyen voltak a külföldi turisták. Ebbõl következik, hogy a vásárlási motivációk szempontjából is igen nagy jelentõsége van a reklámnak. Mindezek alapján egyértelmû, hogy a reklámtörvény-javaslatnak a fogyasztói érdekeket és a tisztességes piaci versenyt kell szolgálnia. A beterjesztett javaslat ezen követelményeknek eleget tesz.
A törvénytervezet általános rendelkezései helyesen rögzítik, pontosítják azokat a fogalmakat, amelyek lehetõvé teszik a reklámozóknak, a reklámszolgáltatóknak, a médiának a reklámtörvény szerinti tevékenységet. A törvényjavaslat megszünteti azt az ellentmondást, amit eddig a különbözõ rendeletekben sokszor egymással ellentétes módon szabályoztak. A gazdasági reklámtevékenység komplex és önálló szabályozását az európai megállapodásból adódó jogharmonizációs kötelezettségek is szükségessé tették. A javaslat összhangban van a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmát tartalmazó, valamint a rádiózásról és televíziózásról szóló, 1996. évi törvényekkel is.
A törvényjavaslat a fogyasztói érdekvédelemmel és a gazdasági reklámtevékenységgel kapcsolatos felelõsség meghatározásának elõsegítése miatt rögzíti a reklám közzétételének általános és alapvetõ feltételeit. A felelõsségi szabályokat a javaslat pontosan körvonalazza, eszerint a reklámmal kapcsolatos adatok: az okirat, a tanúsítvány meglétéért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevõje egyetemlegesen felelõs; az adat, az okirat és a tanúsítvány tartalmáért, valódiságáért a reklámozó a felelõs.
A törvényjavaslat jó szerkezetére utal az, hogy az általános reklámtilalmak, korlátozások után az egyes áruk reklámozására vonatkozó tilalmak és korlátozások is szerepelnek a javaslatban. Az általános reklámtilalmak összhangban vannak az alkotmányos jogokkal. Az egyes áruk reklámozására vonatkozó tilalmak és korlátozások szükségességét az össztársadalmi érdek is indokolja.
Támogatandó a törvényjavaslat gyógyszerekre vonatkozó elõírása.
Az áruk eltérõ tulajdonságaik miatt különbözõ intenzitású hatással vannak a fogyasztásra. A funkcionális termékek, amelyek a létszükségletet elégítik ki, nem okoznak gondot, azonban a hedonista termékek, amelyek a fogyasztónak különös örömet, élvezetet ígérnek - például az alkohol és a cigaretta -, reklámozási szabadsága nem lehet korlátlan. Az Európai Unió országaiban a dohányáruk és az alkoholtartalmú italok reklámozására - a rádióban és a televízióban történõ reklámozás kivételével - nincs közösségi szintû, egységes szabályozás, de ezek a szabályok mindegyik ország nemzeti jogalkotásában megtalálhatók. Az alkoholtartalmú italok reklámozása a kereskedelmi rádióban és televízióban meghatározott feltételek mellett lehetséges. Helyes, hogy a beterjesztett törvényjavaslat megtiltja a dohányáruk reklámozását a televízióban és a rádióban, a sajtó- és közterületi reklámozásra is elégséges korlátozásokat tartalmaz. A javaslat ezen áruk kapcsán is megfelelõ mértékben védi a gyermekeket, illetve a fiatalkorúakat.
A tervezet kellõképpen figyelembe veszi a reklámpszichológia megállapítását, mert megtiltja a dohányáruk olyan reklámozását, amely a dohányzást az egészséges életvitellel kapcsolja össze, illetve a dohányzást követendõ szokásként tünteti fel. Ez a tiltó rendelkezés indokolt azért is, mert vannak olyan termékek, amelyek a fogyasztók énjeinek azonosulási lehetõségét kínálják, ilyenek például az önbizalmat biztosító termékek, amelyek a fiatalok körében kedveltek. Az ilyen áru fogyasztása látszólag olyan pozíciót hoz létre tulajdonosának, amit el akar érni, és ennek fogyasztása azt a tudatot alakítja ki benne, hogy az adott pozíciót már elérte. Ezen áruk közé tartozik az alkohol és a cigaretta is.
Támogatni lehet a törvényjavaslat 12. §-át is, amely szerint a dohányáru sajtótermékekben és szabadtéri reklámhordozókon történõ reklámozása során fel kell tüntetni azt, hogy "A dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét". A dohányiparnak ilyen szempontból nem nagyon van szerencséje, mert az eddig hozzászólók mindegyike nemdohányzó, de ha a dohányzók szólnának, azt hiszem, õk is azt mondanák, amit mi mondunk. Ezt a tilalmi gondolatot jól olvashatóan, a háttérbõl kiemelve, a reklámterület legalább 10 százalékán fel kell tüntetni.
Úgy gondolom, hogy emellett mérlegelni kellene a színtan törvényszerûségeit is. Preston és Tinker már 1932-ben kontraszthatás- vizsgálatot végzett, és meghatározta a színek sorrendjét olvashatóság szerint. Ennek alapján a legjobban olvasható a kék szín fehér háttérrel, és a legrosszabban látható a fekete szín ibolyaszínû háttérrel. Ezt az eredményt azóta sok vizsgálat igazolta. Ezért a törvényjavaslatban meg kell fogalmazni azt is, hogy "A dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét" szövegrész nem lehet olvashatóság szempontjából a színtan törvénye szerinti sorrendben hátrább, mint a többi reklámszöveg!
A törvényjavaslat helyesen szól arról is, hogy sajtótermékek címoldalán tilos dohányárut és alkoholtartalmú italt reklámozni. Tiltja a javaslat a dohányáru és az alkoholtartalmú ital reklámozását a közoktatási és egészségügyi intézmények bejáratától 200 méteres távolságon belül. Azért mosolyogtam most, mert az államtitkár asszonnyal már a folyosón beszélgettünk, hogy ez a 200 méter nálunk, Magyarországon egy ilyen már kõbe vésett dolog, mert a piálóhelyek, az italozóhelyek sem lehetnek 200 méternél közelebb az iskolákhoz, és a többi. Ez kistelepüléseken gondot okozhat, hiszen ott minden 200 méteren belül van. (Szórványos derültség.) Az is elõfordulhat, hogy a reklámot például 210 méterre helyezik el a nevezett intézmény bejáratától, így a törvény elõírását betartják, csak a reklámkép és a reklámszöveg jól olvasható.
(10.50)
Ezért jobb lenne a tiltást úgy megfogalmazni, hogy a szóban forgó áruk reklámképét és szövegét nem lehet a nevezett intézmények bejáratától felismerni és olvasni. Ismétlem még egyszer: a szóban forgó áruk reklámképét és szövegét nem lehet a nevezett intézmény bejáratától felismerni és olvasni.
Évekkel ezelõtt tanulmányoztam az 1848 júliusától december 31- ig megjelent Kossuth Hírlapja napilap számaiban szereplõ reklámokat, hirdetéseket, és megállapítottam, hogy a reklám egyrészt jól tükrözi a gazdaság fejlettségét, másrészt a társadalmi erkölcsöt is. Ogilvy: A reklámról címû könyvében írja, hogy az ennivaló csecsemõ, az ennivaló kutyus és a szex érdekli legjobban a fogyasztót. A neves szakember azonban azt is megállapítja, hogy ez nem mindig helytálló, mert hiába akarta õ kezdõ szakemberként a gáztûzhelyet a szex segítségével reklámozni, a módszere mégis csõdbe jutott.
Üdvözölni lehet azt, hogy hazánkban 1991 óta tevékenykedik a Magyar Reklámszövetség etikai bizottsága, amely a reklámetikai kódex elõírásait ellenõrzi, emellett vannak szakmai etikai kódexek is, amelyek jól rögzítik a reklámszabályokat. Az önszabályozásról nem szólok: én is egyetértek Bretter Zoltán úrral.
A reklámszövetség etikai bizottságára a jövõben is nagy szükség lesz, mert a tökéletes gazdasági reklámtörvénnyel sem lehet minden részletet szabályozni. Az etikai bizottság a törvénytervezetben szereplõ szankcionálási módszerekkel együtt hozzájárulhat ahhoz, hogy a reklám torz hajtásai ne jöjjenek létre; hogy a magyar állampolgárok ne szenvedjenek a reklámzuhatagtól; hogy ne alakuljon ki a Packard: Tékozló fiú címû írásában megfogalmazott amerikai fogyasztási modell, amely szerint az amerikai reklám a polgárokat akkor is fogyasztásra kényszeríti, ha azok nem akarnak fogyasztani, nem létezõ szükségleteiket is felébreszti, így nagyarányú pazarlásra ösztönöznek. A '60-as évek amerikai regényírói bírálták a manipulatív célú reklámhadjáratot. Brantigen regényében a fogyasztó csak azért vesz aligátort, mert ekkor egy centért még egyet ad az eladó.
A beterjesztett törvényjavaslat minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a Magyar Reklámszövetség, a reklámozók, a reklámszolgáltatók, a reklámok közzétevõi együttmûködésének hatására csak a gazdasági reklám pozitív hatásai érvényesülnek; nem alakul ki a reklámozás ideg- és kultúrmérge, amiben Warren Miller háziasszonya szenvedett: õ ugyanis a szakadékba vetette magát, és még az ugrás elõtt a mikrofonba kiabálta, hogy mi a kedvenc mosószere.
Amikor ezt a törvényjavaslatot támogatjuk, akkor bízunk abban, hogy a jövõben sikerül elkerülni a gazdasági reklámozás negatív hatásait. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)