DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, hogy Magyarországon van legkevesebb három olyan kérdés, amihez mindenki ért, amely kérdésekkel kapcsolatban mindenki rendelkezik a megfelelõ hozzáértéssel, és amely kérdésekkel kapcsolatban nemcsak hogy véleménnyel, de általában nagyon határozott véleménnyel bírnak az emberek. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a kérdéseknek a sorába tartozik a foci - errõl például volt módunk beszélni a sporttörvény vitája kapcsán -, nyilvánvalóan ezeknek a kérdéseknek a körébe tartozik a politika, az országos közélet ügyes-bajos dolgai, és ezeknek a kérdéseknek a körébe tartozik megítélésem szerint a reklám is.
Ahogy említettem, a reklámmal, a reklámozással, a reklámok színvonalával kapcsolatban nagyon sok polgárnak van határozott véleménye. Ráadásul ezek a vélemények nem kevésszer érzelmileg igen erõsen átélt vélemények. Ma már egy elõttem szóló képviselõtársam idézett David Ogilvytól. Én is az õ egyik könyvébõl szeretném azt bemutatni, hogy ez nemcsak Magyarországon van így, hisz õ idézi azt a két, igen érdekes - és meglehetõs érzelmi túlfûtöttségrõl tanúbizonyságot tevõ - megállapítást, amivel õ az Egyesült Államokban találkozott; ráadásul egy, a reklámkérdésekkel kapcsolatban oktató tevékenységet folytató professzortól idézi a híres reklámszakember.
(11.20)
A professzornak az volt a véleménye, hogy "a reklám romboló erõ az amerikaiak életében, szellemi és erkölcsi környezetszennyezés, elcsépel, manipulál, õszintétlen, és leegyszerûsít, aláássa a nemzetünkbe és magunkba vetett hitünket". Ezzel szemben David Ogilvy egy másik híres reklámszakembernek, Leo Burnettnek azt a véleményét idézi, aki azt mondja: "A reklám nem az emberi elme legnemesebb teremtménye, mint azt védelmezõi szeretnék a nagyközönséggel elhitetni. Nem egyedül rajta áll vagy bukik a kapitalizmus, a demokrácia és a szabad világ sorsa. Éppen olyan ostobaság azt sugallni, hogy emberfeletti lények vagyunk - mármint a reklámszakemberek -, mint elfogadni azt a vádaskodást, hogy embertelenek lennének azok, akik reklámmal foglalkoznak. Csupán emberiek vagyunk, s méltósággal, tisztességgel és hozzáértéssel igyekszünk ellátni egy fontos feladatot."
Megítélésem szerint valóban arról van szó, hogy amikor a Magyar Köztársaság Országgyûlése a gazdasági reklámtevékenységgel kapcsolatos törvényt kívánja megtárgyalni, akkor egy nagyon fontos területtel kapcsolatos, régóta várt és régóta húzódó, egységes jogszabály tárgyalását kezdi meg. Valóban olyan területrõl és olyan kérdéskörrõl van szó, amellyel kapcsolatban nem jól ismert és oly sokszor elcsépelt politikusi szófordulat az, hogy ez mindenkit érint, hisz a - már ugyancsak a mai vitában idézett - felmérések azt mutatják, hogy a 16- 17 évnél idõsebb felnõtt magyar lakosság 80-90 százalékban odafigyel a reklámra. Azt mutatják, hogy a különbözõ termékekkel kapcsolatban - a mosóportól a jégkrémig, a kávétól a cigarettáig - õk bizony emlékeznek a rekámra, és 80-90 százalékban olyan választ adnak a feltett kérdésekre, hogy õk találkoztak a reklámmal.
Így amikor arról beszélünk, hogy kiket is érint az a törvény, amelynek a tárgyalását megkezdjük, akkor - a népre való hivatkozás hibáját el nem követve - nyugodtan azt mondhatjuk, hogy az egész ország lakosságát érinti. Ráadásul oly módon érinti a reklám a magyar polgárokat, hogy mindazoknak az álláspontja egyszerre igaz, akik azt mondják, hogy a magyar polgárok nem szeretik a reklámot, de mindazoknak az álláspontja is igaz, akik azt mondják, hogy szeretik, elviselik a reklámot, nincs semmi bajuk vele. Ugyancsak egy tavalyi felmérés azt mutatja, hogy a magyar polgároknak pontosan 50 százaléka mondja azt, hogy zaklatja a tévében, a rádióban, a sajtóban, a szabad területen rázúduló reklám, míg a másik 50 százalék azt mondja, hogy ez egyáltalán nem igaz. Sõt például arra a kérdésre, hogy a magyar polgárok hány százalékát zavarná az, ha a mainál jóval több reklám lenne a televízióban és a rádióban, nos, alig több, mint 20 százalék kifogásolná a reklám mennyiségének a növekedését.
Ezért azt gondolom, hogy a most megkezdõdõ vitával kapcsolatban nagyon sok érzelmileg átélhetõ érvet lehet elmondani, és úgy vélem, helye is van az ilyen érvek elhangzásának a magyar parlamentben.
Ugyanakkor azt is világossá kell tenni, hogy ennek a törvénynek a megtárgyalása nagyon komolyan és nagyon nagy mértékben érinti a magyar üzleti világot. Nem másról van szó, mintsem a magyar gazdaságnak egy olyan szeletérõl - a reklámiparról -, amely egy rettentõen nagy szelet. 1996-ban több mint 50 milliárd forintot költöttek Magyarországon reklámozásra, arról nem is beszélve, hogy forintban kifejezve mekkora értéket képviselnek azok az árucikkek, amelyeket reklámoztak.
Egy biztos: a reklám által érintett polgároknak és a reklámoztatóknak, a reklámiparban tevékenységüket kifejtõ Azletembereknek, menedzsereknek, szakembereknek egy kérdésben biztosan azonos az érdeke, és ezt az érdeket mindenképpen szem elõtt kell tartania a parlamentnek akkor, amikor errõl a törvényrõl tárgyal; kiszámítható, áttekinthetõ, világos szabályokat kell a most megtárgyalandó törvény elfogadásakor meghatározni. Olyan kiszámítható szabályokat, amelyek valóban pontosan és egyértelmûen határozzák meg a reklámiparban dolgozók tevékenységének a határait, korlátait, valamint olyan kiszámítható szabályokat, amelyek valóban garantálják a fogyasztók érdekeinek a védelmét - ahogy ezzel kapcsolatban expozéjában az államtitkár asszony beszélt.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt akkor, amikor a gazdasági rekámtevékenységrõl szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kialakította az álláspontját, nyilvánvalóan szem elõtt tartott olyan elvi szempontokat, amelyek közül néhányról már volt szó az eddig elhangzottak során. Nyilvánvalóan rendkívül fontos szempont - és errõl mind a szónoklatom hátralévõ részében, mind pedig a törvényjavaslat tárgyalásának a további idõszakában nagyon sokat fogunk beszélni, erre sokszor fogunk visszatérni -, hogy milyen módon és milyen garanciákkal kell érvényesülnie a fogyasztók érdekei védelmének. Nyilvánvalóan fontos elvi szempont a piaci verseny fenntartásának, a verseny- és az üzleti tisztesség biztosításának a szempontja.
Ugyanakkor hadd hangsúlyozzak három másik szempontot is. Nagyon- nagyon lényeges - s ezt külön szeretném kiemelni -, hogy végre egy egységes és áttekinthetõ szabályozás vágjon rendet abban a kuszaságban, abban a párhuzamos, sokszor egymásnak ellentmondó szabályozásban, abban a sajátos túlszabályozott állapotban, ahol ugyanakkor nagyon sok a szabályozatlan terület, amivel ma fogyasztóknak és reklámozóknak egyszerre kell találkozniuk.
Ugyancsak azt gondolom, fontos elvi szempont, hogy a törvényjavaslat tárgyalásának a megkezdésekor világossá tegyük, hogy nem eshetünk abba a hibába, hogy elfogadjuk azt a nézetet, hogy a fogyasztás önmagában érték, hogy a fogyasztás öncélúvá tehetõ. Nyilvánvaló, hogy a vásárlás önmagában nem jelenthet örömet, és nyilvánvaló, hogy a reklámozásnak is azt a célt kell követnie, hogy az egyébként természetes igények kielégítését szolgáló termékeket megismertesse a vásárlókkal, a potenciális fogyasztókkal, és ilyen értelemben a fogyasztókban egyébként megszületõ, kialakuló igények kielégítését - s minél pontosabb kielégítését - kell hogy szolgálja a reklám.
Ugyanakkor azt is nagyon fontosnak tartom már a bevezetõben megemlíteni, hogy nagyon lényeges az olyan megközelítés kialakítása, amelyben világossá válik az, hogy mik azok a különbözõ érdekek, amelyek egymással harmonizálhatóak, és mik azok az egymással ellentétes érdekek, amely ellentétes érdekek között a törvény elfogadása érdekében nyilvánvalóan kompromisszumot kell kötni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt megítélése szerint a törvényjavaslat a parlamenti vita számára mind szakmai, mind politikai értelemben jó kiindulópont. Nem lesújtó, a törvénytervezet egészét alapjaiban elvetõ módon viszonyul frakciónk a benyújtott törvényjavaslathoz. Azzal a szándékkal bocsátkozunk bele ennek a törvényjavaslatnak a vitájába, hogy bizonyos területeken nagymértékben, más területeken a pontosítás igényével lehetõleg jelentõs változást, jobbító célzattal megfogalmazott változást tudjunk elérni.
Azt gondolom, hogy fõleg az általános vita késõbbi szakaszában, de különösen majd a részletes vitában - amikor a benyújtott módosító javaslatok kapcsán folytat vitát a Ház - nagyon sok, már most, a vezérszónoklati kör eddigi szakaszában is érintett fontos vagy kevésbé fontos, de figyelmen kívül nem hagyható részletkérdéssel kell foglalkoznunk.
Fontos megemlíteni, hogy vannak a törvényjavaslattal kapcsolatban definíciós problémák, vannak olyan hiányosságok, amelyeket mindenképpen pótolni kell. Frakcióm nevében szeretnék külön említést tenni arról, hogy fontosnak, lényegesnek, a törvényjavaslat rendelkezõ részébe belefoglalandónak tekintjük a reklámozás, a reklámipar területén az önszabályozó testületek mûködését. Azt gondolom, kevés, hogy a benyújtott törvényjavaslatnak csupán az indoklásában szerepel utalás ezen nagyon fontos testületek munkájáról.
Szónoklatom hátralévõ részében még három lényeges kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az egyik az oly sokat emlegetett kényes termékek - a dohányáruk és az alkoholtartalmú italok - reklámozásával függ össze; a másik azokkal a kérdésekkel függ össze, hogy milyen módon és milyen mértékben indultak be Magyarországon olyan agresszív reklámstratégiák, amelyeknek a célkeresztjében a gyermek- és fiatalkorú korosztályok vannak, és ezekkel az agresszív reklámstratégiákkal szemben milyen védelmet kellene a törvénynek megállapítani; illetve egy olyan kérdésrõl szeretnék röviden említést tenni, amivel a törvényjavaslat nem foglalkozik, és amely kérdésrõl az eddigi szónoklatokban még nem esett szó, ez pedig a magyar nyelv helyes és rendeltetésszerû használatával kapcsolatos kérdés.
Azt hiszem, nem elfogadható - a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõi számára semmiképpen nem elfogadható - az a megközelítés, amelyik mereven szétválaszt két szabályozási kérdést, illetve mereven szétválaszthatónak tekint két szabályozási kérdést.
(11.30)
Az egyik a gazdasági reklámtevékenység, ezen belül a kényes árucikkek - dohányáruk, alkoholtartalmú italok - reklámozása, a másik pedig olyan egészségvédõ szokások kialakítása, amely szokások kialakításával kapcsolatos jogi szabályozásoknak nincs helye a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvényben - mondták már elõttem szólók -, így tehát a dohányzásellenes vagy a dohányzással kapcsolatos szokások kialakulását megelõzõ tevékenységgel kapcsolatos szabályozások vagy az alkoholfüggõséggel kapcsolatos kérdések.
Teoretikusan is vitatható szerintem az álláspont, mert ráadásul nem tértõl és idõtõl elszakítva tárgyaljuk ezt a törvényt, hanem 1997 Magyarországán, ahol... - már korábban adatok hangzottak el, hogy milyen mértéket ér el Magyarországon a fiatal és felnõtt népességen belül a dohányzás. De arról még itt ma nem hangzott el adat - és én ezt szeretném most elmondani -, hogy az egyes felmérések szerint nem nyugat-európai, hanem közép- és kelet-európai mértékkel számolva is körülbelül egymillióra tehetõ az alkoholfüggõség állapotában élõ magyar polgárok száma; magyarul ezt úgy szokták mondani, hogy körülbelül egymillió alkoholista van ma Magyarországon.
Ebben a helyzetben, azt gondolom, egészen más célokat is el kell érnie a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvény szabályozásának, akkor ráadásul, amikor olyan helyzetben tárgyal a kormány ezekrõl a kérdésekrõl, hogy pusztán csak jóindulatúan meg lehet jegyezni, hogy jobb lett volna a nemdohányzók jogaival kapcsolatos törvényjavaslatot is együtt tárgyalni ezzel kapcsolatban, vagy jobb lett volna olyan konkrét kormányzati intézkedési tervekrõl is most egyúttal tárgyalni például egy országgyûlési határozati javaslat keretében, ami az egyre fokozódó alkoholfogyasztás visszaszorításával kapcsolatos kormányzati elõterjesztésekrõl beszél. Ilyen értelemben tehát lényeges, hogy ne tértõl és idõtõl elszakítva, hanem - ahogy szokták mondani - a mai magyar valóság elég szomorú adatait és jelenségeit ismerve beszéljünk ezekrõl a kérdésekrõl.
Ami a gyermek- és fiatalkorúak védelmét illeti, megítélésünk szerint a törvényjavaslatban szereplõ egyetlenegy szabály sem puhítható, ugyanakkor vannak olyan hiányosságai a törvényjavaslatnak, amelyeket pótolni kellene. Ezek közül minden körülmények között szeretném kiemelni azt, hogy megítélésünk szerint közoktatási és egészségügyi közintézményekben semmifajta reklámtevékenység nem elfogadható. Nemcsak ez jelent veszélyeket elsõsorban a gyermek- és fiatalkorúak szempontjából - az úgynevezett kényes termékek reklámozása tiltott közoktatási intézményekben -, hanem anélkül, hogy bármilyen, az üzleti élet bármelyik szféráját megbántani vagy hírbe hozni szeretném, nyugodtan megjelölhetõk olyan termékcsoportok, amelyekkel kapcsolatban ráadásul a burkolt, illetve nem burkolt reklámozás határmezsgyéjén mozgó reklámstratégiák mûködnek már ma, és amely reklámtevékenységnek klasszikus terepévé válnak vagy váltak az elmúlt egy-másfél évben a különbözõ oktatási intézmények és egészségügyi intézmények.
Ilyen értelemben tehát nélkülözhetetlennek tekintjük ennek a kérdésnek a végiggondolását. Álláspontunk az, hogy ezekben a közintézményekben, a közoktatási és egészségügyi közintézményekben mindenfajta reklámtevékenység tilalmát meg lehetne határozni.
Végül, de nem utolsósorban a nyelvhasználattal kapcsolatban hadd beszéljek. Szeretném elkerülni azt a kifejezést, amelyet sajnos a különbözõ külpolitikai összefüggések miatt érdemes, azt gondolom, elkerülni, ez a "nyelvvédelmi szabályok"; de valóban azt gondolom, hogy eléggé ijesztõ tendenciát mutat a magyar nyelv egyébként sem túlságosan rózsás közállapotait ismerve az a tendencia, hogy milyen mértékben használnak teljesen indokolatlanul a reklámtevékenység során idegen szavakat, olyan idegen szavakat, ráadásul olyan idegen nyelvbõl átvett és változtatás nélkül átvett reklámszlogeneket, amelyekkel kapcsolatban egyszerû szellemi vagy kreatív tevékenység lenne csak ezeket magyarra lefordítani. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Ilyen értelemben tehát ezzel kapcsolatban bizonyos... - elnézést kérek az idõ túllépéséért - ...korlátozó szabályok megfogalmazására szükség lenne.
Végül egyetlenegy mondat idézetével hadd fejezzem be a szónoklatomat. A korábban már többször idézett David Ogilvy ezt a mondatot írja le a könyvében: "Arra, hogy a reklámmal bárkit is manipulálhasson, nagyon kicsi az esély" - mondja õ 1981-ben. "Még ha manipulálni is lenne kedvem - mondja magáról - nem tudnám kijátszani a jogi szabályozást." Én nagyon remélem, hogy most, 1997 tavaszán Magyarországon hasonlóképpen egy olyan reklámtörvényt fogad el a parlament, amellyel kapcsolatban - még ha bárkinek is manipulálási szándéka lenne - ez a manipuláris szándék nem tud érvényesülni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)