DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Demokrata Fórum örül akkor, amikor végre, nagy sokára megkezdõdik ennek a törvénynek az általános vitája, ezért is támogattuk az általános vita megindulását, amely nem jelenti azt - sietek elõre kijelenteni -, hogy jelenlegi formájában elfogadhatónak tartanánk.
Örülünk - mint ez itt már elhangzott - azért, mert egy igen jelentõs késedelmet sikerül többé-kevésbé a jelenlegi tárgyalással múlt idõbe tenni. Emlékezzünk vissza, hogy több mint másfél évvel ezelõtt Dunai Imre, akkori ipari és kereskedelmi miniszter itt, a Parlament épületében megrendezett reklámszakmai konferencián diadalmasan bejelentette, hogy néhány hét múlva be fogjuk terjeszteni ezt a törvényt.
Nos, azóta két minisztert emésztett el a tárca, a törvény beterjesztésére pedig most kerül sor. A kormány kodifikációs munkájának, remélem, nem ez a legjobb kritikája, de kétségtelen tény az, hogy egy korszerû és áttekinthetõ reklámjogi szabályozás égetõen szükséges lenne; ebben valamennyi parlamenti párt, a szakma - és azt hiszem, mondhatom így: a fogyasztók - minden rendû és rangú szervezetei és természetesen a reklámban érdekelt reklámoztatók és reklámozók valamennyien egyetértenek.
Az is igaz - és itt nagyon sok felszólalás utalt arra -, hogy a reklámok mai mindennapjainknak olyan látványos és annyira elengedhetetlen kellékei, és kísérõi a fogyasztók megnyerését szolgáló gazdasági versenynek, amely nemcsak tömegeket befolyásol, hanem természetesen olyan érték, elõny és hatalom, mint általában az információ, amellyel élni és visszaélni is lehet.
Nem alkalmas az idõkeret annak a részletesebb taglalására, hogy az évezredek alatt hogyan változott, és milyen hosszú jogtörténeti vagy szakmatörténeti múltja van a reklámnak. Csak utalni szeretnék arra, hogy a római jogban is szabályozták, és a reklámtevékenység viszonylagos elkülönültsége a római jogtól sem volt idegen.
Mindenesetre maga a reklámjog mégis egy viszonylag fiatalabb területe a jogrendszernek, és meg lehet figyelni azt az érdekes fejlõdését, amelyet a jelen javaslat is tükröz, és követ, hogy korábban a versenyjog részeként a piac szereplõit, a piacon termékeket elõállító szereplõket igyekezett védeni a tisztességtelen piaci tevékenységet gyakorló társaitól.
Ezért talán nem véletlen, hogy az 1923-as elsõ magyar versenytörvény tartalmazza a szédelgõ feldicsérés tilalmát, és ez a hazai reklámjognak talán az egyetlen korábbi kodifikációs terméke a háborút megelõzõen. Ugyanakkor a második világháborút követõen -
elsõsorban nyilván tõlünk nyugatabbra és a tengerentúl, a fejlõdõ fogyasztói társadalmak természetes velejárójaként - a reklámmal kapcsolatos jogi szabályozás egyértelmûen a fogyasztóvédelmi oldalt hangsúlyozta. Ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy a reklámjog elkülönült szabályozása a versenyjogtól mintegy elsõsorban a fogyasztók védelmét szolgáló intézménynek indokolt, és ez a gondolat ebben a jogszabályban, ebben a tervezetben, ebben a javaslatban is figyelemmel kísérhetõ, önmagában abból a ténybõl, hogy külön törvényben kívánja szabályozni a reklámtevékenységet. Erre az alapvetõ következtetésre jutunk, és ezt helyeselni kell.
(11.50)
A javaslatnak az a deklarált célja másfelõl, amely azt jelenti ki - különösen az indokolásban, amit szóban ma is hallhattunk államtitkár asszonytól -, hogy célja a hazai rendezetlen, áttekinthetetlen és kusza jogi helyzet szabályozottabbá és áttekinthetõbbé tétele, sajnos, nem valósul meg, nem valósulhat meg a javaslat jelenlegi formájában. És azt hiszem, önmagában ez a vállalkozás nem is lehet meghirdethetõ cél, hiszen természetesen ennek a törvénynek egy javított formában való elfogadása esetén is önálló és ehhez kapcsolódó jogterülete marad a szabályozásnak a médiatörvény, a versenytörvény, a közlekedés rendjérõl szóló számtalan jogszabály; és itt ma már utalás történt a jelen javaslatban nem szereplõ közterületi reklámhordozókkal kapcsolatos, szabályozást igénylõ helyzetre.
Az tehát, hogy ez a törvényjavaslat önmagában képes lenne az áttekinthetetlen és többszintû, több, egymással párhuzamosan rendelkezéseket tartalmazó helyzetnek az egyszerûsítésére, önmagában sem igaz. De különösen nem igaz a javaslat gondos végigtanulmányozása után, hiszen itt nagyon sok, más törvényekben korábban szabályozott megoldásoktól eltérõ, azokkal csak részben egyezõ fogalommeghatározásokat és egyéb rendelkezéseket találunk, ami már így a veszélyt magában hordja; márpedig itt új eljárásokat, új funkciókat, a fogyasztóvédelem és a reklámmal való visszaélés szempontjából új jogalkalmazói gyakorlatot kíván a javaslat deklarálni. Amikor ugyanarra a fogalomra a médiatörvényben vagy a versenytörvényben szereplõ megoldástól és meghatározástól eltérõ fogalmat használ, akkor téves vagy legalábbis többféle jogértelmezést lehetõvé tevõ helyzetet produkálhat.
Azt hiszem, hogy azt sem lehet szó nélkül hagyni így az általános vita kezdetén, hogy a javaslat, bár deklaráltan igyekszik a teljes körû szabályozásra törekedni - és ennélfogva igyekszik a jogintézmények és a jogi eljárások teljes körét a szabályozási tárgyat illetõen lefedni -, mégis tág teret enged - saját zárórendelkezését is tekintve - a 23. § alapján a további, rendeleti szintû szabályozásra.
Nagyon óvakodunk attól, tisztelt Országgyûlés, hogy amikor a jelenlegi kormány, amely nagyon sokszor, szinte nap mint nap bizonyítja be - nemcsak az Alkotmánybíróság elõtti vesszõfutások, hanem általában a jogalkalmazók véleményét figyelembe véve, más szakmai és érdekelt szervezetek és intézmények véleménye alapján - azt, hogy a kodifikációs tevékenysége rendkívül rossz színvonalon és rendkívül nagy jogbizonytalanságot elõidézõ módon mutatkozik meg, hogy egy ilyen széles körû rendeleti szabályozásnak teret engedõ javaslatban szereplõ eredmény valóban azt fogja-e garantálni, hogy a reklámtevékenységnek nem az Országgyûlésre tartozó szintjén megfelelõ jogszabályok születnek-e.
Ugyanakkor, amikor ezt ki kell jelentenünk, egyet kell értenünk azokkal a szakmai véleményekkel, amelyeket itt az elõttem szólók közül többen is említettek, hogy az önszabályozásra vonatkozó törekvéseknek - nagyon helytelenül - gyakorlatilag gátat szab a javaslat.
Egyetértünk azokkal a véleményekkel, amelyek hiányolják ebbõl a törvénybõl azt a lehetõséget, hogy a törvény által nyitva hagyott kérdések, a gyakorlat és a szereplõk önszabályzó tevékenysége, különbözõ szakmai testületei és ezeknek a testületeknek a valamilyen etikai vagy más formában történõ jogi szabályozással való felruházása önmagában a helyzetet jobban megoldaná, mint a jelenlegi minisztériumi kodifikációra bízva a kérdést.
Ebbõl az álláspontunkból következik az - és erre is többen utaltak itt ma már -, hogy mindjárt a törvényjavaslat fogalommeghatározásaival kapcsolatos rendelkezéseken meg kell hogy akadjunk, hiszen nem lehet egyetérteni azzal, hogy a 2. §-ban magának a gazdasági reklámnak a definícióját illetõen helyes jogi eljárást követ a javaslat. Hiszen hogyan lehet az árufogalom tekintetében - idézem a javaslat szövegét - : "a termék, a szolgáltatás, az ingatlan, a jog és a kötelezettség" egymással köszönõ viszonyban sem lévõ - jogászok nagyon jól tudják, mire gondolunk - fogalmait összevegyítve ezzel megragadni az áru fogalmát ahelyett, hogy a több évezreden keresztül kialakult és ma is széles körben mindenhol használható magánjogi "dolog" fogalomból indulnánk ki, és annak megfelelõen az ingatlan és az ingó jogok, a vagyoni értékû jogok, illetõleg a kötelezettségek szokásos klasszifikációját alkalmaznánk? Úgy gondoljuk, hogy az ilyen zavaros és egymással nem illeszthetõ fogalmaknak az alap-, kulcsfogalom meghatározásának a megoldási módja, amely a javaslatban van, semmiképpen sem támogatható, és ennek alapvetõ, koncepcionális megváltoztatását várjuk majd a vita további során, s képviselõtársaim és az egyes frakciók módosító javaslatait ebben a körben is majd meg kell tenni.
A fogalmak pontatlanságát és nem megfelelõ eligazítást adó voltát folytatva ugyancsak ezek közé kell sorolni a burkolt reklámra, illetõleg tudatosan nem észlelhetõ reklámra vonatkozó ajánlott terminus technicusoknak a jelenlegi formájában való elfogadását. Nincs módom részletesen bemutatni azokat az eltéréseket, amelyek a jelenleg hatályos médiatörvényben és az itt javasolt fogalmak értelme között fennállnak. Két következtetés adódhat: vagy nem olvasták el a javaslat készítõi a hatályos médiatörvényt, vagy pedig egy azzal szembenálló fogalmat kívánnak ugyancsak törvényi erõre emelni. Biztosan prognosztizálható az eredmény: egy zavaros és követhetetlen, jogbizonytalansággal járó jogalkalmazói gyakorlat.
A fogalmak nem pontos és nem kielégítõen meghatározott jellege általában igen nagy gyengéje ennek a javaslatnak. De természetesen a tartalmi kérdések közül kiemelkedõ jelentõséget fog majd kapni - és erre itt nagyon sokan hivatkoztak, én nem kívánok ezzel részletesen foglalkozni - a reklámkorlátozások köre mind az általános reklámtilalmakat, mind pedig a részleges reklámtilalmakat tekintve.
Azt hiszem, azzal itt senki nem tud vitatkozni, hogy legjobb lenne, hogyha sem a dohányárut, sem pedig az italtermékeket semmilyen reklámozással nem lehetne népszerûsíteni. Ez azonban természetesen a mi álláspontunk szerint sem tartható ma, és ebbõl a szempontból tudomásul kell venni azt a tényt, hogy különbözõ korlátozások, különbözõ elõírások és fogalomkiemelések és valamilyen keretek közé, megfelelõ szigorú és szankcionáltan számonkérhetõ feltételek közé helyezése ezeknek a tárgyaknak, ezeknek a reklámhoz oly sok szempontból kötõdõ tárgyaknak a fogyasztási szokásokat talán nem negatív irányban valóban befolyásolhatja; bár hangsúlyozom: nagyon sok és parázs vitát fogunk ezzel kapcsolatban még nyilván a bizottságokban lefolytatni. Egyet szeretnék külön is kiemelni: az általános reklámtilalmak körében ugyan egy kimerítõnek szánt felsorolás próbál a közerkölcsöt, a jó ízlést sértõ és általában a félelemérzetet kifejezõ reklámok elé teljes, generális tilalmat állítani; ugyanakkor nem foglalkozik az utóbbi idõben különösen Németországban igen sok vitát és bírósági döntést - mégpedig a reklámozókkal szembeni döntést - kiváltó sokkoló hatású reklámokkal ez a javaslat foglalkozni. Ezek a hatások nem a közízléssel, nem a jó erkölccsel és talán nem is a félelemérzettel azonosíthatók. Valószínûleg szükség lesz itt egy olyan módosításra - nem szeretném megmondani annak a multicégnek a nevét, amelyet érint, és amely Magyarországon is sokkoló reklámjaival felhívja magára a figyelmet, Németországban, egy igen fejlett, ilyen szempontból, jogalkotás szempontjából is lényegesen messze elõttünk járó országban ellentétes bírói gyakorlatot váltott ki.
(12.00)
Ami szintén rendkívül kritikusan szemlélhetõ, az a személyhez fûzõdõ jogok sérelmeit illetõ felsorolás, amellyel kapcsolatban az az Brzésem támadt, mintha egy másodéves joghallgató zárthelyi dolgozatra készülne, és fejbõl szeretné körülbelül felidézni a polgári törvénykönyvnek a vonatkozó hiányos és nem teljes körû felsorolását. Ennek ez az eredménye, ami a meglévõ - és azt hiszem, eléggé hosszú idõ óta kicsiszolódott -, személyhez fûzõdõ jogoknak az egyfajta összekeverését, ugyanakkor hiányos felsorolását illetõen megjelenik ebben a javaslatban.
Tisztelt Országgyûlés! A magunk részérõl összefoglalásként a törvényjavaslattal kapcsolatban azt szeretnénk kijelenteni, hogy a jelenlegi formájában mi ezt így nem tudjuk támogatni, de természetesen mind a magunk munkájával, mind pedig mások munkáját várva, a szükséges koncepcionális módosításokkal a végszavazást illetõen helyezkedhetünk más álláspontra is. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)