DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Utolsónak rossz is, meg jó is felszólalni. Rossz azért, mert már mindenki elfáradt. Jó viszont azért, mert - követve az elõttem felszólalók szavait - azokra egy keveset tudok reagálni is.
Azt hiszem, amikor errõl a törvényrõl beszélünk, akkor a jogalkotás egyik legnehezebb feladatával állunk szemben. Azzal a nehéz feladattal, amelynél a jogalkotónak sok esetben összhangot kell teremtenie az ellenérdekeltségek között. Ebben a konkrét törvényjavaslatban a törvénynek meg kell teremtenie a lehetõ legjobb módon a reklámozó és a fogyasztó érdeke közötti összhangot, egyúttal pedig meg kell teremtenie egy nagyon jelentõs, számokban is kifejezhetõen jelentõs gazdasági érdek és az egészséges ország érdeke közötti összhangot.
Jelentõs gazdasági érdeket említettem. Elõttem szóló képviselõtársaim közül is volt olyan, aki egyszerûen a reklámbevételek nagyságrendjére hivatkozva figyelmeztetett minket erre. A termékek forgalmának nagysága is jelentõs gazdasági érdek; ezzel szemben állhat viszont a fizikai és lelki egészség megõrzése, a fizikailag, lelkileg ép emberek érdeke. Az elõttem szóló képviselõtársaimmal együtt nagyon sajnálom azt, hogy e törvény általános vitájában érez mindenki késztetést arra, hogy káros szokások ellen emelje fel a szavát, holott ezekkel egy másik törvényben - amellyel adós nekünk az elõterjesztõ - kellene foglalkozni. Jó lett volna, ha e törvény tárgyalása úgy történik, hogy arról annak a másiknak - tudjuk, melyikrõl van szó - a szabályait ismerve beszélünk. Akkor ez az összhangteremtés sokkal egyszerûbb és könnyebb lenne. Így egy hiányt pótló és valóban fontos, de kicsit kesze-kusza törvény tárgyalása történik meg sok elfojtott és el nem fojtott indulattal.
Azt gondolom, ha az a célunk, hogy az általános vitára alkalmasnak ítélt törvényt a már felsorolt - és néhányat még én is mondok - hibáival együtt kénytelenek vagyunk úgy korrigálni, hogy végül szülessen egy olyan törvény, amely mindnyájunk célja lehet, akkor itt még sokat kell együttmûködniük, úgy gondolom, pártállástól függetlenül a képviselõknek és a szakértõknek ahhoz, hogy jó törvény szülessék.
Nagyon örülök annak, hogy utolsóként - a Néppárt álláspontjaként - én is elmondhatom azt, hogy szükségesnek tartjuk az önszabályozás törvényi elismerését. Nem arról van szó, hogy törvényben mondunk meg valamit, vagy önszabályozásban, hanem arról, hogy a törvény ad egy jogi keretet egy szakmai szabályozáshoz. De a szakmai szabályozás nem lehet kötelezõ erejû úgy - például gondolok itt az eljárásokra -, ha a törvény nem mondja ki, hogy az önszabályozást elismeri. Ennek konfliktusmegelõzõ, konfliktuskezelõ szerepe van, és jól mûködik együtt az európai fejlett országokban a jogi és a szakmán belüli szabályozás. Így tehát ennek beemelése mindenképpen szükséges.
A fogalommeghatározások körében Balsai Istvánnal értek egyet, aki valóban szintén utalt arra, hogy ebben a sorban nagyon sok - finoman kifejezve - elasztikus szabály van. Ezt köznyelven úgy szokták mondani, hogy gumiszabályok sorával állunk szemben. Közülük csak néhányat szeretnék említeni - ezek módosításra, kiegészítésre szorulnak, hogy valóban elérjük azt a célt, hogy a jogalkalmazó tudja, milyen fogalmakkal dolgozik.
Mindjárt az elsõnél a gazdasági reklámfogalom meghatározásából nem maradhat ki, hogy ez egy olyan tájékoztatás, amelyet a reklámozó a saját érdekében végez. A reklám nem általában tájékoztatás. Gumiszabály a d) pontban foglalt, amikor a fogyasztót egyrészt a célcsoport tagjaként jellemzi, másrészt úgy, mint akinek a tudomására juthat a reklám. Ez így önmagában nem mond semmit. Nem határozza meg az erõszak fogalmát; egyébként késõbb tiltja. Nagyon fontos volna ennek meghatározása. A közoktatási intézményre, az egészségügyi intézményre és a szabadtéri reklámhordozókra vonatkozó fogalommeghatározás pedig abszolút olyan, amelynél - ha akarom, ha nem akarom alapon - lehet pontosítani, hogy mi tartozik oda. Különösen, amikor a pedagógiai szakszolgálatról és az egészségügyi intézménynek nem minõsülõ intézményrõl beszél.
Az általános tilalmak közül kettõt szeretnék kiemelni. Az egyiket azért, mert rendkívül rossz, a másiknál pedig egy pontosításra szeretném felhívni a figyelmet. A 4. § (3) bekezdésében a közerkölcs vagy közízlés sérelmérõl van szó. A Néppárt álláspontja szerint a reklám tárgya, témája semmiképpen sem teheti feltétlenül indokolttá az erõszak bemutatását. Általában az az álláspontunk, hogy az erõszak, az agresszív reklám tilalmát mindenképpen hangsúlyozni kell, nem így, hanem hangsúlyozottan ebben a törvényjavaslatban. Tessék elgondolni, hogy milyen sok rendkívül rossz, az emberben is erõszakot ébresztõ erõszakos reklámot látunk nap mint nap! Azt hiszem, ez az a terület, amit nem elég majd az önszabályozásban rendezni. A másik pedig a 6. § (3) bekezdésénél az a bizonyos tilalom, amely az adómentesség, adókedvezmény ígéretét tartalmazza. Azt hiszem, az úgy lenne tiltható tevékenység - majd azt is megmondom hogy miért -, ha hozzátennénk, hogy adóelõny igénybevételének valótlan vagy megtévesztõ ígéretét tartalmazza.
Kérem szépen, a közeljövõben sokáig a nyugdíjrendszer reformjáról lesz szó, amikor is arra kell figyelnünk, hogy az embereket tanítani kell a több lábon álló nyugdíjrendszer megszokására és igénybevételére. Ott bizony van olyan eleme a nyugdíjrendszernek, ahol az adókedvezményre való figyelemfelkeltés segíti az embereket abban, hogy elfogadjanak bizonyos eddig szokatlan formákat, és ezt vállalni tudják. Azt hiszem, hogy ezt így általában tiltani nem helyes, nem érdemes, nem is életszerû; ezzel a pontosítással viszont igen.
Csak kérdezni szeretném - a kérdésem az elõterjesztõhöz szól -, hogy az egyes áruk reklámozására vonatkozó szabályok közül általában a fegyverek, lõszerek és egyebek reklámozásának tilalma a jövõben megáll- e így a szaksajtóban, a szakkiállítások reklámjánál. Nem tudom elképzelni, hogy ne lehessen ábrázolni a vadászt egy vadászati szaklap címlapján puskával a kezében - hangsúlyozom, semmi közöm a vadászathoz. Ez gyermeteg tilalom akkor, amikor egyébként minden játékbolt kirakata tele van gyermekjátékként árult fegyverecskékkel. Úgy érzem, hogy álságos ez a tilalom, és nem egészen van köze a valósághoz.
A dohány és az alkohol reklámozásának tilalmával, korlátozásával kapcsolatban, azt hiszem, az elõttem szóló képviselõtársaim már mindent elmondtak. Egy valamire szeretném irányítani a figyelmet. A módosításokkal közösen jó volna elérni azt, hogy a reklámozók ne a szokást, hanem a terméket reklámozzák. Ez nagyobb hangsúlyt kapjon. Ezt kiértem a tilalmakból, de erre nem megfelelõ a figyelemfelkeltés.
(12.20)
Az ingyenes mintaadás tilalmával kapcsolatos szabály úgy rossz, ahogy van; többen elmondták, bizottsági elõadóként én is elmondtam, hogy miért. Ennek kapcsán én nagyon komolyan szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az alkoholfajták, tehát az égetett szeszek és a könnyû alkoholok közötti különbségtétel legyen meg, mert akkor lehet aztán az ingyenes mintaadás tilalmát úgy regulálni, hogy különbség legyen a két fajta között.
Az eljárási szabályokat illetõen bizottsági elõadóként elmondtam már a mezõgazdasági bizottság véleményét, de a Néppárt álláspontja is az, hogy az nem lehetséges, hogy úgy várom el szigorú szabályok betartását, hogy nem mondom meg jogalkotóként, hogy a megszegése milyen és mekkora következménnyel fenyeget. Ez lesz aztán az abszolút gumiszabály, amelyik így lehetetlen. Nem lehet a jogalkalmazóra bízni, hogy õ állapítsa meg a bírság kereteit.
Összefoglalva: azt szeretném a Magyar Demokrata Néppárt nevében hangsúlyozni - fájlalva, hogy a kódex jellegû szabályozás egyelõre elmaradni látszik -, hogy magunk is azon leszünk, hogy megfelelõ módosításokkal ez a törvény korszerû és elfogadható legyen. Egyet viszont mindenkinek szeretnék a figyelmébe ajánlani, azt, hogy teljesen hiányzik ebbõl a törvénybõl bármilyen utalás, amely a magyar nyelv védelmére vonatkozik. Akkor, amikor gazdasági okból - és errõl nincs mit vitatkozni - elárasztanak bennünket a multinacionális cégek reklámjai, legalább azt elõ lehetne írni, hogy azoknak a reklámszövegeknek, amelyeknek lehet, a lefordítását kívánja meg a törvény, amelyek pedig magyar nyelven hangzanak el, kulturált, értelmes, jó mintát adó magyar nyelven hangozzanak el. Köszönöm szépen. (Taps.)