HIDASI REZSÕ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A jelzálog-hitelintézetekrõl és a jelzáloglevélrõl szóló törvény megalkotása nagy lépés lesz a magyar tõkepiac fejlõdése szempontjából. Ha áttekintjük a hazai bankszektort, valamint az értékpapírpiacot, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy nincsen olyan szervezet, illetve értékpapírfajta, amely alkalmas lenne egyfelõl a hosszú távú, esetleg több évtizedet átfogó hitelnyújtásra, illetve másfelõl a hosszú távú, szintén több évtizedet jelentõ forrásgyûjtésre.
Ezt a piaci helyzetben meglévõ hiányosságot hivatott felszámolni a jelzálog-hitelintézetekrõl és a jelzáloglevélrõl szóló törvényjavaslat.
A jelzálog-hitelintézet szakosított hitelintézetként alapítható, mûködését alapvetõen a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról, valamint az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtõzsdérõl szóló törvények határozzák meg, melyek elõírásait az e törvényjavaslatban megfogalmazott eltérésekkel kell alkalmazni.
A jelzáloghitel egy olyan ingatlanra nyújtott kölcsön, amelynek fedezetéül az ingatlant jelzálog formájában lekötik. Akinek a javára a terhelés történik, meghatározott pénzösszeget fizet az ingatlan tulajdonosának. Ha az adós lejáratkor nem teljesíti fizetési kötelezettségét, a hitelezõ az ingatlanból nyer kielégítést.
A jelzáloghitel lényege tehát abban van, hogy a zálogjog nincsen a zálogtárgy birtokához kötve. E hitelformának ez a tulajdonsága a mezõgazdasági termelésben igen nagy jelentõséggel bír.
A jelzáloghitel sajátos lényege jogi szempontból a fedezet különleges módjában van, gazdasági közelítésben, azaz szûkebb értelmezésben pedig olyan hitelforma, amelynél a jelzálogtárgy ingatlan.
A jelzáloghitel két fõ kritériuma tehát: 1. a hitel jelzáloggal van biztosítva; 2. a hitel hosszú lejáratú.
A mezõgazdasági alkalmasság szempontjából éppen e két kritérium - a hosszú lejárat és a biztosítási mód - érvényesülése alapján képes a jelzáloghitel rendeltetésének megfelelni. A hosszúlejáratúság azért nagyon fontos feltétel, mert a mezõgazdaság a befektetéseket csak lassúbb ütemben tudja amortizálni, mint az ipar vagy a kereskedelem.
A törvény alapján létrejövõ jelzálog-hitelintézet szakosított hitelintézet is, de olyan értékpapír forgalomba hozója is, amely speciális módon jelzáloglevél kibocsátásával gyûjt forrásokat. A szakosított hitelintézet jellege miatt képes lesz a hosszú távú finanszírozásra, amely kedvezõleg hat a vállalkozások hitelhez jutására. A hosszú távú hitelek kiszámíthatóvá teszik a vállalkozásokat, ezzel stabilizálhatják is a magyar vállalkozói szektort.
Speciális a jelzálog-hitelintézet abból a szempontból is, hogy jelzáloglevél forgalomba hozatalával egy speciális értékpapírfajtával gyûjti forrásait. A jelzáloglevél a kötvényhez hasonló értékpapír, amely alkalmas arra, hogy általa a jelzálog-hitelintézet hosszú távú forrásokat gyûjthessen. Ha a jelzáloglevél teljes egészében be tudja tölteni a neki szánt szerepet, több évtizedre kibocsátott, elõre meghatározott kamatozású, biztonságos értékpapír, amely hosszú távon valószínûleg az államkötvények versenytársa lesz a tõkepiacon. A jelzáloglevél megvásárlója tehát biztos lehet abban, hogy befektetése hosszú távon, elõre meghatározott módon kamatozva, megfelelõ hozamot biztosít.
A jelzáloglevél fedezetét a jelzálog-hitelintézet által nyújtott ingatlanok által biztosított hitelek adják. Ez a rendszer biztonságát növeli, hiszen a jelzálog-hitelintézet akkor is hozzá tud jutni a követeléshez, ha a hitelt felvevõ vállalkozó nem tud törleszteni.
A jelzálog-hitelintézetek alapja tehát a biztonság. Ez a biztonságra való törekvés tükrözõdik a törvényjavaslatban is. Ezért szabja meg a törvényjavaslat szigorúan, hogy a jelzálog-hitelintézet az alaptevékenységen kívül milyen egyéb pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási tevékenységet végezhet.
A jelzálog-hitelintézet hitelnyújtására vonatkozó szabályok is pontosan meghatározottak, valamint szigorú fedezeti szabályokkal körülbástyázottak.
A törvényjavaslat a tõkekövetelések állományának mértékét is konkrétan meghatározza - a fedezetül szolgáló ingatlanok értékének hetven százalékában -, abból a célból, hogy ne fordulhasson elõ olyan helyzet, amelyben a jelzálog-hitelintézet túlértékeli és ezért túlhitelezi az ingatlant.
Fontos kiemelni, hogy a jelzálog-hitelintézet esetében különleges ellenõrzési rendszerek épültek be a törvényjavaslatba. Eltérõen például a bankok felügyeletétõl, a jelzálog-hitelintézetek ellenõrzése szigorú. Itt említem meg a vagyonellenõr intézményének bevezetését, mely személy függetlensége biztosított, a feladata pedig, hogy folyamatosan vizsgálja a jelzáloglevelek fedezetének rendelkezésre állását.
A jelzálog-hitelintézetek felett az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet különleges felügyeletet gyakorol, amely abban nyilvánul meg elsõsorban, hogy a jelzálog-hitelintézeteket a felügyeletnek évenként kell átfogóan ellenõrizni, míg más hitelintézetek esetében ez az átfogó ellenõrzés csak kétévenként történik.
A jelzáloglevél iránti befektetõi kedv javítása érdekében nagyon hasznos elképzeléseket is tartalmaz a törvényjavaslat, amikor is lehetõvé teszi, hogy biztosítóintézetek is vásárolhassák a jelzáloglevelet.
Tovább erõsítheti a jelzáloglevél iránti befektetési kedvet a személyi jövedelemadóról szóló törvény azon módosítása, amely igazolt befektetésként adókedvezményt biztosít a jelzáloglevél vásárlója számára.
(12.30)
A törvényjavaslattal szemben felvetett jelentõsebb kritikákra adott válasz sem kerülhetõ meg. Így elsõsorban azokra az ellenzéki véleményekre kell reagálni, amelyek a jelzálogjoggal terhelt ingatlanon kívül az ingó dolgokra bejegyzett jelzálogjog mellett történõ hitelezés lehetõségeit is meg kívánják engedni a jelzálog- hitelintézetnek.
Önmagában ez az elképzelés szakmailag ugyan indokolható, megvalósítása azonban ellenkezne a korábban már vázolt biztonságra törekvõ szabályozási céllal. Könnyen végig lehet gondolni, hogy az ingó dolgokról nincs közhiteles nyilvántartás, s bár ennek kiépítésére és rendszerére vonatkozóan már van kormányrendelet, a közeljövõben sem várható ennek a rendszernek a kialakítása, ezért a jelzálog- hitelintézet által nyújtott hitel mögött nem lenne olyan stabil, biztonságos hitelfedezet, amely lehetõvé tenné a jelzáloglevél- kibocsátást. Ezenkívül a rendszer biztonságát veszélyeztetné az ingó dolgokon bekövetkezett amortizáció, de az esetleges károkozások ellen is védtelenné válna a rendszer. Ezekre a kérdésekre azonban a szakmai vélemények nem térnek ki, ezért véleményünk szerint az erre vonatkozó elképzelések nem valósíthatók meg e törvény keretei között.
Egy további vélemény szerint a haszonbérleteket is meg kellene terhelni jelzálogjoggal. Véleményünk szerint ez az elképzelés rendkívül távol áll a magyar - s hozzáteszem: a kontinentális -
jogrendszertõl. Ez a jogintézmény csak az Egyesült Királyság jogrendszerében ismert, a sajátos angol földjogi viszonyok miatt. Ott ugyanis a föld vagy a korona tulajdona, vagy pedig õsi nemesi családok hitbizományában van. Mindkét esetben a földbirtoknak nincs igazi tulajdonosa, csak kezelõje. Ezért a földbirtok mint tulajdon nem terhelhetõ meg, így a jogrendszer kénytelen volt elismerni a haszonbérlet megterhelhetõségét annak érdekében, hogy a gazdálkodással kapcsolatos hitelekhez a földbirtok kezelõi hozzájussanak.
A magyar jogrendszerben - hasonlóan az európai jogrendekhez - a föld forgalomképes dolog, bármely magyar állampolgár adhatja-veheti. A jogi személyek és a külföldiek számára van csupán korlátozva a termõföldhöz való hozzájutás lehetõsége. Ez utóbbiak jelentõs lobbyérdekeket képviselnek a termõföldhöz való hozzájutási korlátok feloldása érdekében, melynek egy gyakorlati módja lehet, ha a szabályozás biztosítja az elõbb említett haszonbérleti jognak jelzáloggal való megterhelését. Ezzel a megoldással a haszonbérlõ gyakorlatilag nagyon közel kerülne a tulajdonos pozíciójához, ami véleményünk szerint nem célja e törvénynek.
A termõföld kérdésével kapcsolatban kell megemlítenünk azokat a félreértéseket, amelyek az elõbb említett törvényi kötelezettségek kijátszásának tekintik a jelzálog-hitelintézet termõföld szerzését átmenetileg biztosító szabályokat. A jelzálog-hitelintézet - eltérõen más jogi személytõl - szerezhet termõföld-tulajdonjogot, de csak meglehetõsen erõs korlátozással. A korlátozás egyfelõl a szerzés jogcímében, másfelõl pedig a szerzés idejében nyilvánul meg. A jelzálog-hitelintézet is csak úgy szerezheti meg a termõföld tulajdonjogát, ha az a hitelügyletekbõl származó veszteségének mérséklése, illetve elhárítása érdekében történik hitelingatlan- csereügylettel, felszámolással vagy végrehajtással. A jelzálog- hitelintézet tehát semmilyen más jogcímen és más módon nem szerezheti meg a termõföld tulajdonjogát. A tulajdonjog megszerzésének ideje is korlátozott; a törvényjavaslat szerint csak meghatározott idejû. Ennek mértékérõl még vita folyik, átmeneti idõszakra terjedhet.
A termõföld megszerzése tehát biztosított a jelzálog-hitelintézet számára - enélkül ugyanis a rendszer mûködése kerülne veszélybe -, de megfelelõ garanciarendszer biztosítja azt az elvet, amely a termõföldrõl szóló törvényben található, és amely szerint jogi személy nem szerezhet termõföldtulajdont Magyarországon.
A tervezett hitelforma beindításának hosszú távú hatását nehéz megítélni. A régebbi idõk, valamint a fejlett nyugat-európai országok tapasztalatai csak részben adnak eligazítást. Az elõbbiek azért, mert az akkori agrárkörnyezet teljesen eltér a jelenlegitõl, az utóbbiak azért, mert a nyugat-európai államok zöme erõsen támogatja az agrárszférát, tehát a termõföld jelzáloggal való leterhelése másképpen ítélhetõ meg. Ennek ellenére a várható hatások közelítõ módon becsülhetõk.
A jelzáloghitel mûködésének eredményessége jelentõsen hozzájárulhat az agrárgazdaság megélénküléséhez. A különbözõ hitelkonstrukciók szerves összeépítésével elõsegítheti a termelés vertikális megszervezését, javíthatja a különbözõ mezõgazdasági vállalkozások versenyképességét, ösztönözheti környezetkímélõ termesztéstechnológiák általános elterjesztését, segítõje és szorgalmazója lehet a falusi infrastruktúra fejlesztésének, hozzájárulhat a vidék értékeinek megõrzéséhez, gyarapodásához, az agrárképesség életterének szélesítéséhez.
Látható tehát, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat rendkívül körültekintõen, a biztonságra törekedve próbálja meg a magyar pénz- és tõkepiacra bevezetni ezt az új, szakosított hitelintézetet. Egy új intézmény megjelenése a piacon mindig hordoz magában veszélyeket. Ezért véleményünk szerint is indokolt ez a körültekintõ jogi szabályozás. Ezt a célt a törvényjavaslat tárgyalása során is meg kell õrizni, ezért nagyon gondosan kell mérlegelni a módosító javaslatokat, abból a szemszögbõl vizsgálva õket, hogy elõsegítik-e ennek az új intézménynek a biztonságos mûködését, vagy éppen ellenkezõleg, a biztonság követelményei sérülnek általuk.
Véleményünk szerint nem fogadható el az olyan módosító indítvány, amely alapjaiban a rendszer biztonságának lerontására irányul. De természetesen ezt a törvényjavaslatot lehet és kell is módosító indítványokkal javítani, amelyek elsõsorban az intézmény megerõsítését kell hogy szolgálják.
Összefoglalva a törvényjavaslat hatásait: a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója szerint a jelzálog-hitelintézetekrõl és a jelzáloglevélrõl szóló törvény jó hatással lesz a hazai pénz- és tõkepiacra, elõsegíti a vállalkozások finanszírozását, hitelhez jutását, valamint fellendítheti a befektetõi kedvet egy új, rendkívül biztonságos értékpapírnak a tõkepiacon való megjelenésével.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)