HORN GYULA miniszterelnök: Tisztelt Képviselõ Asszony! A kormány nem sikerpropagandát folytat, hanem a tényeket ismerteti a közvéleménnyel, hiszen más helyette úgysem teszi meg.
A másik, amit alá szeretnék húzni: a szegényeken való segítés nemcsak programszerû feladat, hanem a társadalom közös ügye. Hangsúlyozni szeretném, hogy a nemzetközi szervezeteket természetesen folyamatosan tájékoztatják a kormányszervek arról, hogy mit kívánunk csinálni. Magyarországon a legújabb értékelés szerint 10 százalékra tehetõ a lakosságnak az az aránya, amely kifejezetten szegénynek minõsíthetõ. 25-30 százalékra tehetõ azok száma, akik a létminimum körül, illetve az alatt élnek, akik helyzete a mindenkori társadalmi- gazdasági helyzet alakulásától függ; tehát 10 százalék, amelynél tényleg a szociális gondoskodás és annak a programja a meghatározó, a másiknál pedig - ennél a nagyobb rétegnél - a feltételek alakulása.
Hadd említsem meg azokat a konkrét példákat, amelyek '97-re vonatkoznak. Elõször: a családi támogatások, a családi pótlék átlagban 30 százalékkal növekednek 1997-ben, miközben a jövedelemarányt kijjebb toltuk. Anyasági segély... Elsõ ízben - itt van a gyermekvédelmi törvény - fogalmazódik meg, hogy a második félévben külön normatív támogatást is tudunk biztosítani a családok számára. Vagy: elsõ ízben 1997-tõl a bölcsõdék normatív támogatást kapnak; vagy beszéljek arról, ami rendkívül fontos: a pályakezdõ fiatalok munkahelyteremtésének lehetõsége - és sok minden más. Tehát konkrét programok konkrét területen születnek, amelyek ezeknek a nagyon súlyos gondoknak - amelyekkel én is nap mint nap találkozom - az enyhítését, illetve távlatokban a megoldását jelenthetik. (Taps a kormánypártok soraiban.)