DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm szépen. Biztos voltam benne, hogy miniszterelnök úr most is - mint általában mindig - részvéttel nyilatkozik a Magyarországon található szegényekrõl.
Azt gondolom azonban, hogy az ön részvéte, szavai és a kormány cselekedetei, tettei között körülbelül akkora a távolság, mint mondjuk Sopron és Szatmárcseke között - hogy ne Makót és Jeruzsálemet mondjak. Önök a stabilizáció címén végrehajtott reformokkal vagy félreformokkal pontosan azt az ön által - és általam is - nagyon fontosnak tartott társadalmi szolidaritást mondják föl folyamatosan; mert én elfogadom, hogy a társadalom közös ügye az, hogy a szegényeken segítsünk.
A szegénység legfontosabb mutatója azonban például a munkanélküliség. Azt gondolom, hogy ezen a területen semmi nem változott. A szociális, anyasági támogatásoknál nagyon szép '97-rõl vagy '98-ról beszélni, hogy majd miket fogunk bevezetni, de az elmúlt két évben radikálisan csökkentek a gyermekeket és családokat segítõ anyasági támogatások. Ezen túl pedig a szegényebb réteghez tartozó gyermekek részére (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) egyre elérhetetlenebb az oktatás és lassan az egészségügyi ellátás is. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP soraiban.)