DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter: Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Nagyon szigorú, kötelezõ erejû felszólítására természetesen azonnal válaszolok.
Világos lenne mindaz, amit elmondott, ha úgy lenne, ahogy ön elmondta. Igaz, elég régen született az a törvény - és akkor, mintegy hat évvel ezelõtt ön még nem volt képviselõ -, amely a kárpótlási jegyekkel kapcsolatos szabályokat rendezi. Igen sajnálatos, hogy aki önnek az interpellációt írta, mostanában nem olvasta el ezt a törvényt, (Derültség és taps a bal oldalon.) mert ilyen szörnyûségeket nem mondatott volna el önnel, ha egy pillantást vet a törvényre. Ezért kénytelen vagyok néhány alaptételét ismertetni.
1991-ben fogadta el az Országgyûlés a kárpótlással kapcsolatos elsõ törvényt, melynek 5. § (3) bekezdése meghatározza, hogy a kárpótlási jegy a kibocsátása naptári negyedévének elsõ napjától számított három évig kamatozik. A kamat mértéke a jegybanki alapkamat 75 százaléka. A névértéket a Kárpótlási Hivatal havonta közzétetette, így a harmadik év végére a kárpótlási jegy névértéke 174,2 százalék, s ezen - lehet, hogy ez már bonyolult, ha nem figyel a képviselõ úr - a kamattal megnövelt címletértéket kell érteni.
A kárpótlási törvény értelmében az állam biztosítja és szavatolja, hogy a jegyet annak birtokosa a törvényben meghatározott feltételekkel felhasználhassa a privatizáció során értékesítésre kerülõ vagyontárgyak, akár részvények, üzletrészek megvásárlására. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az eredeti kárpótoltak, hanem bárki, akinek birtokában kárpótlási jegy van, az állami tulajdon megvételekor névértéken fizethet kárpótlási jeggyel, tehát 174,2 százalékon.
Lehet, hogy új hír: a kárpótlási törvény jelenleg is hatályban van, tehát nemcsak a '92-'94-ig terjedõ idõszakban fogadta be a privatizációs szervezet a kárpótlási jegyeket, hanem ma is befogadja, hiszen a törvény ma is elõírja, hogy a vételár minimum 10 százalékáig köteles a privatizációs szervezet kárpótlási jegyet elfogadni. Ez azt jelenti, hogy ez egy minimális mérték, ezen felüli mértéket is elõírhat az ÁPV Rt. igazgatósága - és elõ is szokott írni.
Az ÁPV Rt. az állami tulajdonú üzletrészek, részvények pályáztatása után adásvételi szerzõdést köt a nyertes pályázóval, melyben a vételár megfizetésének módja a pályázati kiírás feltételeivel megegyezõ módon jelenik meg. Az adásvételi szerzõdéstõl történõ vevõi elállás esetén mindkét fél - ez egy ezeréves polgári jogi szabály - az eredeti állapot helyreállítására köteles. Ha a vételárat a vevõ megfizette, és egyéb ok miatt következik be az elállás, az ÁPV Rt. a Ptk. rendelkezései alapján visszafizeti a vételárat. Ez azt jelenti, hogy ezzel nem mindenki ért egyet, ilyenkor egyezséget kell megkísérelni, ha ez nem sikerül, bíróságra kerül az ügy, aminek idõigénye az ÁPV Rt. kompetenciáján kívül esik.
Tehát az ön kérdéseire a következõ válaszokat tudom adni: tekintettel arra, hogy a pályázaton való részvételhez szükséges bánatpénz csak készpénzben fizethetõ be, így a kárpótlási jegyben történõ visszafizetés kérdése ez esetben fel sem merülhet.
A fedezetigazolásként letétbe helyezett kárpótlási jegyet a Kódexértéktárban* õrzik, és ha az üzlet visszamegy, természetben kapja vissza az, aki adta. S lehet, hogy elkerülte képviselõtársam figyelmét, de a napi árfolyam bizony 800-840 forint között változik, és ez messze van a harminc százaléktól, ez pontosan nyolcvan, illetõleg azt meghaladó százalék ma is.
Ha a szerzõdés bármely fél részérõl bontódik fel, az eredeti állapot helyreállítása a kárpótlási jegy névértékén történik, azaz az elõbb ismertetett 174,2 százalékon. A tévedést, gondolom, az okozta, hogy az interpelláció szerkesztõje nem tett különbséget a kárpótlási
jegy címletértéke és névértéke között, ugyanis ez így történik.
Ami pedig a bürokráciát illeti, a képviselõ urat emlékeztetem azokra a megbeszéléseinkre, amit éppen az ön frakciójában is folytattunk, amikor arról adtunk számot, hogy az ÁPV Rt.-ben hogyan történik az átszervezés, döntési szintek megszüntetése - ez az alapja a bürokrácia csökkentésének. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)