POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A havi 2 ezer forintos, évi 20 ezer forintos tandíj bevezetésével kapcsolatban elég sokat vitatkoztunk: akkor helytelenítettük a bevezetés módját, elõkészítetlenségét, fölhívtuk a figyelmet a tandíj társadalmi hatásaira, amit ma is megszívlelendõnek gondolok.
(15.20)
Akkor a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium a tandíj bevezetésével kapcsolatos kampányában hangsúlyozta, hogy valóban nem a tandíj költségvetésibevétel-jellege a fontos, nem ez az ok a meghatározó, hanem számos egyéb, többek között az is, hogy a fiatalok a lehetõ leggyorsabban végezzék el a tanulmányaikat, illetve tanulmányaik mellett munkával teremtsék meg tanulmányaik anyagi fedezetét. Ezek racionális, illetve megfontolandó szempontok voltak.
A tiltakozások eredményeképpen fölfüggesztették egy rövid idõre a magas, emelt összegû tandíj bevezetését, de maga a konstrukció mûködik. A tandíj havi maximális összege ma 6500 forint, amit majd a '98-as tanévtõl kell fizetniük a hallgatóknak, az akkor tanulmányaikat megkezdõ hallgatóknak. Szerepel azonban egy kitétel, egy további kitétel is itt. Tudniillik: a maximális összeg duplájára, azaz havi 13 ezer forintra növelhetõ, emelhetõ, amennyiben az intézmény ennek megfelelõ mértékben, értékben munkavállalási lehetõséget biztosít a hallgatók részére.
Az, hogy ez nemigen mûködõképes, hogy nem tudnak majd az intézmények nagy számban, nagy arányban ilyesfajta munkavállalási lehetõséget biztosítani, ez látható, könnyen látható.
Az, hogy ez valóban kompenzáció lenne az emelt összegû, havi 13 ezer forintos tandíjjal szemben, igen kétséges. Az 1997. évi személyi jövedelemadóról szóló törvény 39. §-ának (3) bekezdése szabályozza azt a sokat emlegetett adókedvezményt, amit a kormány ez ügyben említett. Eszerint a hallgató összevont adóalapját - nem adóját, hanem adóalapját - csökkentheti, hogyha saját intézményében végez munkát, az ott kapott díj 20 százalékával. Ez azonban nem lehet több, mint évi 13 ezer forint. A személyi jövedelemadóról szóló törvény úgy fogalmaz, hogy legfeljebb a nappali tagozatos hallgatók pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésrõl szóló törvényben meghatározott összeg 20 százaléka. Ez azonban nem több így sem, meg úgy sem, mint évi 13 ezer forint. Hogyha elosztjuk ezt az adóalapból leírható kedvezményt, ez alig több, mint 1100-1200 forint. Ezzel szemben a hallgatókat ma igen magas, kiterjesztett tb-járulékfizetési kötelezettség terheli. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.)
Várom az államtitkár úr válaszát az interpellációban felvetett kérdésre: komolyan gondolták-e az eredetileg megfogalmazott szándékot? (Taps a jobb oldalon.)