PÓDA JENÕ (MDF): Még egyszer köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Egy ország biztonságát nagyon sok alkotóelem határozza meg: mindenekelõtt lehetne említeni a külpolitikát, a gazdasági kapcsolatokat, a társadalmi rendet - hogy demokrácia-e vagy sem -, a tõkebefektetések szerkezetét, az emberi kapcsolatokat, a turisztikát és természetes módon a hadsereget, a fegyveres erõket.
Tehát a hadsereg, a fegyveres erõk, a határõrség nem kizárólag határozzák meg egy ország biztonságát, de azt sem lehetne mondani, hogy mellékes szempontot jelenítenek meg. Ami most elõttünk fekszik - a fegyveres erõk létszáma -, természetesen ugyancsak nagyon fontos alkotóeleme annak, hogy mire használható a fegyveres erõ és mire nem, de nem kizárólagos módon. Az az elõterjesztés, ami elõttünk fekszik - békében körülbelül hatvanezer katona, és békében körülbelül húszezer határõr -, adott esetben lehet sok, vagy lehet kevés is. Önmagában, !gy ezt a kérdést nem lehet megtárgyalni és eldönteni, nem lehet egyértelmûen állást foglalni anélkül, hogy ne ismernénk a körülményeket.
Az tehát, hogy egy fegyveres erõ végsõ esetben - hangsúlyozom, csak és kizárólag végsõ esetben - mire alkalmazható és mire nem, az egyértelmûen a körülmények függvénye. Mindenekelõtt arra szoktak gondolni a szemlélõk, hogy elsõsorban az jelent kockázatot, ha egy hadsereg, egy fegyveres erõ túl nagy létszámmal, túl nagy technikával rendelkezik, tehát az az ország - hogy úgy mondjam - túlfegyverkezik, és ezzel a túlfegyverkezéssel felborítja azt az egyensúlyt, amire oly sok példát láttunk az elmúlt évtizedekben vagy ebben az évszázadban.
Szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy van egy nagyon lényeges másik lehetõsége is az erõegyensúly felbontásának - kimondottan a katonai fegyveres erõ oldaláról -, ez pedig az alulfegyverkezés esete. Az, hogy egy ország túlfegyverkezik vagy alulfegyverkezik, önmagában szintén nem állapítható meg, attól függ, hogy a környezetében mi történik.
Addig, amíg Magyarország az 1990-es rendszerváltoztatás kezdete óta folyamatosan csökkentette a haderejét, a fegyveres erejét, ez jó darabig a környezetünkben is így történt, körülbelül 1994-95-ig. Addig, amíg nálunk a 140 ezer - közel 150 ezer - fõs hadsereg '94-re körülbelül 100 fõre csökkent, addig nagyjából ezek a folyamatok zajlottak a szomszédainknál is. Mára azonban ez a helyzet alapvetõen megváltozott. Szomszédainknál ez a csökkentési folyamat megállt - és most persze még csak létszámokról beszélek -, nálunk viszont tovább zajlik. Ha csak önmagában a létszámokat nézzük, elõállhat egy olyan helyzet, amikor úgy tûnik a külsõ szemlélõ számára, mintha alulfegyverkezés irányába mozdulnánk el, és ezzel mintha mi magunk teremtenénk biztonságpolitikai kockázatot a térségben.
Persze a létszám önmagában nem elég annak megítélésére, hogy egy haderõ mire képes és mire nem. Hiszen a létszámon belül is döntõ az, hogy milyen a kiképzettsége, milyen a morális állapota, milyen az összetartása, milyen az alkalmazhatósága egy ilyen haderõnek, és akkor még mindig csak a személyi kérdésekrõl, a személyi, szubjektív oldalról beszéltem.
De legalább ilyen fontos a technikai oldal megvizsgálása is, hiszen ez a kettõ együtt - a felszerelés milyensége, az utánpótlás, a logisztika képessége: az objektív oldal és a szubjektív, a személyi oldal - mutatja meg, hogy adott esetben mit várhatunk el fegyveres erõinktõl vagy mit nem.
Azt kell tapasztalnunk, hogy ez a folyamat, amely a létszámcsökkentéssel ilyen régóta tart, más szempontból is kritikus helyzetet teremtett. Abból a szempontból teremt kritikus helyzetet, hogy egy bizonyos - még elfogadható kockázatúnak minõsített - védelmi szint alá esik a magyar fegyveres erõk képessége.
(17.30)
Történik mindez azért, mert a létszám csökkentésével - amely drasztikus az elmúlt másfél-két évben - párhuzamosan nem történik meg mindaz a lépéssorozat, amely ezt ellensúlyozhatná, tehát mindenekelõtt a technika fejlesztése, a kiképzési szint javítása, a morális állapot javítása, az átlátható költségvetés megteremtése, azok a szervezeti intézkedések, amelyek hatékonyabbá tennék ezt a sereget, tehát mindaz, amivel ellensúlyozni lehetne a létszám csökkentését.
Ez a két folyamat együtt határozottan kirajzoló módon azt eredményezi, hogy a kritikus szint alá esett a magyar fegyveres erõk alkalmazhatóságának szintje, és ez komoly kockázatokat vet fel. Távol álljon tõlem, hogy falra fessem az ördögöt, és bárkit is azzal riogassak, hogy háborús veszélynek vagyunk kitéve. Szerencsére ez nincs így, legalábbis állami, tettenérhetõ szinten. Környezetünkben nincs olyan törekvés, amely háborúval fenyegetne minket, és a mi doktrínánk is abszolút védelmi jellegû, nincs ellenségképünk, és ez így helyes.
De szükséges azt kimondani, hogy ha ez a folyamat úgy tart tovább, mint ahogy eddig, és a honvédelmi miniszter úr és a belügyminiszter úr által beígért technikai fejlesztések, a kiképzési szint javítása, a szervezeti intézkedések nem hozzák meg azt az eredményt, amelyet egyébként joggal várhatnánk tõle, akkor állandósul ez a kritikus szint alatti védelmi képesség. Állandósul, hiszen a létszám olyan alacsony szintre esik, amely nem ellensúlyozható azzal, ami nem történik meg a másik oldalon.
Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg azt, képviselõtársaim, hogy nemcsak ellenzéki képviselõk véleménye mindaz, amit itt elmondok. Hanem három héttel ezelõtt egy kormánypárti képviselõtársam, Szabó Miklós, nagyra becsült szabad-demokrata képviselõ azt mondta a honvédelmi bizottság ülésén, hogy a honvédség nem képes megfelelni alkotmányos és törvényekben elõírt kötelezettségeinek. Ezek nagyon súlyos szavak, nagyon súlyos kijelentések. S a legnagyobb probléma tulajdonképpen az, hogy ilyen és ehhez hasonló kijelentések visszhang nélkül maradnak a magyar parlamentben, a magyar politikai közéletben.
Ez az elõttünk fekvõ országgyûlési határozati javaslat, amely tehát most ugyan önmagában - idézõjelben mondom - "csak és kizárólag" a fegyveres erõk, tehát a honvédség és a határõrség létszámát határozza meg, és nagyon alacsony - a kívánalmakkal ellentétben és más ellentételezések hiánya miatt alacsony - szinten határozza meg, önmagában tehát ez a határozati javaslat éppen ezen elmondott okok miatt nem támogatható, és ennek megfelelõen a Magyar Demokrata Fórum képviselõi nemmel fognak szavazni erre az elõterjesztésre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)