DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azért kértem szót most, mert már az általános vita folyamán, amikor felszólaltam, igyekeztem elég erõteljesen exponálni azt a problémát, amelybõl igazából látható - a részletes vita hozzászólásai alapján -, hogy a legérzékenyebb pontja a módosítás tervezetének.
(19.20)
Ez pedig ez a bizonyos igazolások beszerzése. Hogy mennyire így van, az élet nagyon gyors igazolását adta ennek, hiszen az általános vita utáni következõ fogadóórámon azonnal többen megjelentek, hogy úgy mondjam, igazolandó azt, amit már akkor kezdtünk látni. Én akkor azt kértem, hogy próbáljunk meg ebben a kérdésben valamilyen megoldást találni, mert a történelem azóta darálta az idõt, darálta vele együtt az embereket és teljes egyértelmûséggel vesztek el papírok vagy olyan anomáliák is keletkeztek, hogy például dokumentum hivatalos helyen eltûnt, ugyanakkor magánszemélynél pedig, ha úgy tetszik, saját irattárban, a családi irattárban létezik. Ugyanakkor eddig nem volt lehetõség ennek érvényesítésére.
Úgy veszem észre, hogy igaziból e problémakörben két pólus rajzolódik ki. Az egyik az, hogy nagyon szigorúan csak az irattárakra s a többire hagyatkozva, nem tudomásul véve a történelem idõben elkövetett, irattárat is romboló eseményeit, a másik pólus talán ez az alanyi jogúság lenne. Szeretnék csatlakozni most teljes - hogy úgy mondjam - támogatásommal Jauernik István gondolatához. Ahhoz a gondolathoz, amelyik az úgynevezett - mondjuk így - nyilatkozattételt hozta a módosító indítványában e probléma kezelésére. Azt hiszem, hogy ez a középút azért is járható, mert ez is jogilag nagyon jól megfogható, kezelhetõ, hiszen egy olyan módon körülbástyázható nyilatkozat megtételérõl van szó, amely - azt hiszem - meglehetõs erõteljes felelõsséggel ruházza fel azokat, akik önként oly nyilatkozatot tesznek, amely valóban valami már be nem szerezhetõt képes pótolni ezen módosítás elfogadása esetén. Ugyanakkor, ha a rendeletben - amire képviselõtársam is utalt - az elõterjesztõ is tudna azonosulni ezzel a módosító indítvánnyal - végrehajthatná azokat a módosításokat egy ilyen elfogadás esetén, amelyekkel e felelõsség súlyát tovább lehetne növelni. Hadd utaljak vissza arra, hogy esetleg a visszakövetelés határidejét vagy az összeget kamatos vagy akár büntetõkamattal növelt módon lehetne hosszabb idõn keresztül visszatéríteni.
Én tehát azt szeretném kérni az elõterjesztõktõl, hogy próbáljanak meg ebben a történelmileg igen delikát helyzetben a megengedõbb formula felé menni, mert azt hiszem, hogy olyan sor kérdésérõl van itt szó a személynek, az egyénnek, ráadásul életének egy végsõ szakaszában - sajnos így telik az idõ -, amelyikben én azt hiszem, egy ilyen bürokratikus alapra visszavihetõ tévedés sokkal nagyobb tévedés mindazoktól, akik ilyenkor törvényhozással foglalkoznak, mintha ne adj' Isten esetleg kiszaladna a kasszából olyan is, amelyik talán ezen nyilatkozaton az ellenõrzés folyamatában nem volt teljesen elcsíphetõ. Tehát nyomatékosan szeretném kérni az elõterjesztõt és képviselõtársaimat is, hogy próbáljunk a Januernik- féle javaslaton tovább dolgozni. Azt hiszem, ebben tudnánk konszenzust elérni, és az elõterjesztõt is e konszenzus felé a további rendeletmódosítással rábírni. Köszönöm a figyelmet.