SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt héten figyelemre méltó sajtótájékoztató keretén belül adta hírül Tatabánya polgármestere, hogy az elõzõ napok során aláírt három új beruházási szerzõdés eredményeként immár a hatodik jelentõs elektronikai cég települ le az egykori bányászvárosban, miáltal az két-három éven belül a hazai elektronikai ipar egyik központjává válik.
Ezen - többségükben több millió dolláros, zöldmezõs - beruházások eredményeként mintegy 2000 ember számítógép-alkatrészeket, míg további 500-600 fõ audio-video berendezésekhez kábelkötegeket, adatátviteli berendezéseket, optikai lencséket, transzformátorokat gyárt, illetve fog gyártani Tatabányán.
A magát elektronikai centrummá kinõni kívánó megyeszékhely hat éve indult alapítványi fõiskoláján is ennek megfelelõ profilbõvítést szeretnének az alapítók végrehajtani. A nívós színvonalú, modern üzleti tudományok fõiskolája mielõbb szeretne nemcsak az üzletemberek, de most már a helyi keresletet kielégítõ elektronikai szakemberek képzõhelyévé is válni.
Persze nemcsak az elektronikai ipar nemzetközileg ismert cégei választották az elmúlt két-három év során beruházásaik célpontjául Tatabányát. Két hónappal ezelõtt indult meg a termelés a valaha volt egyik legnagyobb magyar zöldmezõs projektben, a mintegy 10 milliárd forintos beruházást jelentõ könnyûfém-keréktárcsa gyárban, mely az Audi, a BMV és a Mercedes autók szállítója lesz. Lehetne folytatni a sort a jelentõs mûanyaggyártóval, a Suzuki-gyár beszállítóival, a gomba mód szaporodó márkás élelmiszer-áruházakkal, benzinkutakkal, na és persze a mindezeket lehetõvé tevõ közlekedési, kommunális, kommunikációs és pénzügyi infrastruktúra megteremtésével, vagy a négy városi ipari terület kialakításával. A közeli hetekben újabb, igen jelentõs beruházás bejelentése várható.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ne értsenek félre, gond és baj persze Tatabányán is rengeteg van. A bezárt bányák, alumíniumkohók, cementgyár munkanélkülivé vált dolgozói közül jó pár a mai napig sem talált munkát. Emberek tömege itt sem tudja kifizetni a távfûtési és vízdíjszámláját. Igen nehéz helyzetbe került a második privatizációs forduló után is pártában maradt Vértesi Erõmû Részvénytársaság, így két tatabányai erõmûve is. S persze a gondok felsorolását is lehetne folytatni.
Mégis úgy gondolom, nemcsak gondjainkkal, botrányainkkal kell folyamatosan foglalkoznunk, de néha azt is megengedhetjük magunknak, hogy sikereinknek is örülni tudjunk, már csak önbecsülésünk, hitünk visszanyerése kedvéért is. Mert mindaz, amirõl beszéltem, az utóbbi két-három év eredménye ott, ahol a várost nem oly túl rég rendítette meg, és ejtette mély reménytelenségbe az a tény, hogy a létének alapját adó - de ugyanakkor egyoldalúan fejlesztett, s épp ezért sérülékeny - szocialista nehézipart a gazdasági rendszerváltás eszmélési idõt sem hagyva tüntette el a föld színérõl.
Az ország 14 nagyvárosában legutóbb végzett közvélemény-kutatás szerint, miközben e város lakói voltak legkritikusabbak az ország helyzetének megítélésében, Tatabánya lakói érzékelték a legnagyobb javulást saját környezetükben. Hihette-e volna mindezt akárki is, akár csak pár évvel ezelõtt? Tatabányán egy széles, az összes parlamenti pártot, mind a hét parlamenti pártot magába foglaló koalíció viszi a város dolgait. Erõfeszítéseik, sikereik egyaránt közösek. És ha tudjuk, hogy a rendszerváltás hosszú távra szóló értelmét és célját nem a botrányról botrányra bukdácsoló zajos közélet, de a mindeközben, és mindezek ellenére a háttérben fejlõdõ gazdaság adja és határozza meg, akkor sok-sok napirend elõtti vihar között nem árt néha errõl is megemlékeznünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)