POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az egyetemeken tapasztalható elégedetlenségrõl eléggé részletesen beszámoltak a hírek, a napilapok, és amint halljuk, a kormány is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az újságok beszámolója szerint ezt a két összefüggõ kérdést a közoktatásban dolgozó pedagógusok elmaradt vagy pedig bizonytalan béremelését, az egyetemeken kialakult sztrájkhelyzetet a kormány egy ülésen vitatta. Ahogy olvasható, a kabinet ismét foglalkozott a közalkalmazottak béremelésének végrehajtásával.
Álláspontjuk szerint kiderült, hogy egyes önkormányzatoknak forráshiány miatt nehézségeik vannak a béremelés végrehajtásában. Ezzel szemben, sajnos, a valóság az, hogy több tucat város jelezte, hogy igen komoly hiánnyal kell szembenéznie, mely szerint nincs meg a '97. évi költségvetésben a közalkalmazotti elõmeneteli rendszer, vagy illetményrendszer módosításának a fedezete, és az országosan kalkulálható hiánya a városok költségvetésében 9-10 milliárd forintot jelent. Mi kértük, fölszólítottuk a kormányt, hogy ez ügyben járjon el, tûzze ezt napirendjére.
Elfogadhatatlan, amit itt olvasunk, hogy õk önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok számára elkülönített keretbõl kérhetnek támogatást. Nem ez a probléma megoldása, nem ez a probléma szintje, súlya. Sokkal nagyobb, sokkal mélyebb kérdésrõl van szó. Itt olvassuk: a kormány tájékoztatást kért a mûvelõdési minisztertõl, Magyar Bálinttól az ELTE-n alakult sztrájkbizottság ügyében. Nyilván az õ tájékoztatásából származik a következõ mondat, mely szerint az ELTE dolgozóinak béremelése 90 százalékát központi költségvetésbõl, 10 százalékát pedig az egyetem saját bevételébõl kell fedezni.
Ezzel szemben áll az ELTE gazdasági vezetõjének, Cseresznyés Lászlónak a napokban is megjelent tájékoztatása, mely szerint a központi költségvetésbõl származó források alig az egyharmadát fedezik ennek a költségvetésnek, nem többet. De hogy nemcsak az ELTE-rõl, az ország egyik legnagyobb egyetemérõl van szó, jól mutatja, hogy a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, a Mûszaki Egyetem, Szegeden, illetve Pécsett is a nagy egyetemek jelezték, hogy igen komoly gond van.
A kormány álláspontja az, hogy aláírták a megállapodást, azt be kell tartani. A megállapodást - igen furcsa szóhasználattal - a tavalyi évhez viszonyított ez évi keresetnövekedés szóhasználattal írták alá. S vessenek magukra - így a kormány - a szakszervezetek, ha nem vették idõben észre, hogy ez a keresetnövekedés '96 januári bázissal számol, és nem a '96. végi béreket emeli meg '97 januárjától. Azaz, az az évközi béremelés, amit '96-ban végrehajtottak a tiltakozások eredményeként vagy nagy létszámleépítések árán az egyetemek, most beszámít ebbe a 17-18 százalékba, azt fogadják el így.
A kormány másik érve a saját források fölhasználása. Számos saját forrása lehet egy egyetemnek, ezek vagy állandóak, vagy bizonytalanok. Bizonytalanok azok a bizonyos bevételek, amik abból származnak, hogy ki tudja-e adni az egyetem szalagavató bálra, nyelvtanfolyamra vagy bármi másra a helyiségeit. Erre bért alapozni nem nagyon lehet. Bizonytalan az, hogy kapnak-e pályázati támogatást adott esetben a fõiskolák vagy az egyetemek. Egy biztos forrása van ma az egyetemnek mint saját bevétel: ez pedig az önköltséges tanfolyamok díja és a tandíjak.
Nem értünk egyet azzal és nem támogatunk egy olyan megoldást, amely tandíjakból kíván a dolgozók bérére átcsoportosítani. Már csak azért sem, mert ezt ma a jogszabályok nem engedik meg. A tandíjak nem használhatók föl erre a forrásra, csupán fejlesztésre, a hallgatók szociális, illetve tanulmányi körülményeinek javítására. Nem lenne helyes, ha azt a feszültséget, ami ma a kormány és az egyetemek vezetõi között folyik, hogy mit fedeznek a költségvetési támogatások, az oktatók és a diákok közötti konfliktussá próbálná dimenzionálni a kormány, ezt a fajta feszültséget oda áthárítaná.
Véleményünk szerint Magyar Bálint mûvelõdési miniszternek személyesen kell ezt a gondot megoldania. El kell mennie az egyetemek tanácsüléseire és végig kell hallgatni az érveiket. A Fidesz bízik abban, hogy nem lesz sztrájk a magyar felsõoktatásban, mert méltatlan lenne ez mind az ott dolgozókhoz, mind pedig az abban tanulókhoz. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az idõkeret.) Nem tudunk támogatni egy olyan kormányjavaslatot, amelyik azokat a pályázat forrásokat, amelyeket '97-tõl elindítottunk a felsõoktatásban, kutatói támogatásokat (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az idõkeret.) vagy a Széchenyi professzúrát kívánná besöpörni a bérek fedezeteként. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az idõkeret.) Azaz nincs más megoldás, mint a bérekre pótlólagos költségvetési forrásból garanciát adni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)