CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen sztrájkbizottság alakult. Azért is erõs ez a megdöbbenésünk, mert talán a piacgazdaságban hozzá lehet szokni a sztrájkjelenséghez az iparban, akár a mezõgazdaságban vagy az alkalmazottaknál, de amikor a sztrájk egy ilyen helyen, mint a felsõoktatás, jelenik meg, akkor ez olyan, ami mindenképpen rendkívül kiemelkedõ problémát jelez. Egy hasonlattal élve, én azt tudnám mondani, hogy amikor a beteg szervezetben megjelenik a trombózis, és az már a szívhez közeledik, akkor az egy nagyon súlyos eset. Itt errõl van szó!
Be szeretném jelenteni, hogy a holnapi napon napirend elõtt ezzel a kérdéssel kívánok foglalkozni, de ezt megelõlegezve most, még a rövid idõkeretemben, annyit el szeretnék mondani: semmiképpen nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy abból a költségvetési növekménybõl, ami az 1997. évi költségvetésben kétségtelenül benne van, nem lehet megoldani ezt a kérdést, hiszen a tények és a számok mást mutatnak. Nem lehet kétségbe vonni azt, hogy itt végeredményben erre a béremelésre csak mintegy egyharmad fedezetet biztosít a költségvetés, holott felfogásunk szerint ennek a teljes összegét a költségvetésnek kellene állnia. Helytelen az, ha akár létszámcsökkentéssel, akár a tandíjakhoz nyúlással vagy más saját forrásból kívánják ezt megoldatni - ez egy olyan központi, állami feladat, amely a nemzet szívét érintõ veszélyt kell hogy elhárítsa. Én ezt az eszmefuttatásomat holnap reggel szeretném folytatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)