HORVÁTH VILMOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Egy olyan országgyûlési határozati javaslat tárgyalását kezdi meg ma a Ház, amely bizonyára nagy érdeklõdésre tart számot, s amely mintegy 16 hónapos kitartó, folyamatos munka eredményeként kerül ide.
Mint itt a Házban valamennyiünk elõtt ismeretes, az Országgyûlés 1995. december 21-én négy kormánypárti és négy ellenzéki képviselõ megbízásával parlamenti vizsgálóbizottságot hozott létre a magyar- orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevõi esetleges összefonódásának vizsgálatára. A bizottság feladata volt annak megállapítása, hogy a magyar-orosz olajkereskedelem bonyolításában részt vevõ társaságok kiválasztása hogyan történt, valamint az, hogy az orosz államadósság lebontására létrejött tárcaközi bizottság milyen pályázatokat írt ki, azokat hogyan bírálta el, illetve az említett ügyletekhez történõ partnerek kiválasztása során milyen összeférhetetlenség áll fenn. A bizottság feladata volt továbbá annak megállapítása is, hogy a nevezett ügyletek intézése során tapasztalható-e összefonódás a politikai döntéshozók és a gazdasági élet szereplõi között, azaz részesültek-e kormányzati elõnyökben magánérdekeltségû gazdasági társaságok.
Bizottságunk a múlt év januárjában olyan ügyrendet fogadott el, amelyben szabályozta az eljárás rendjét. Az anyaggyûjtés, beszámolók, dokumentációk beszerzése, az érintett személyek meghallgatása, ezek értékelése, elemzése után készült el az a 21 oldalas jelentés, amely önök elõtt fekszik. A jelentés összeállítása után valamennyi érintett személynek megküldtük tervezetünket, akiknek módjukban állt saját álláspontjukkal kiegészíteni azt.
Tisztelt Ház! A vizsgálóbizottság úgy készítette el jelentését, hogy az két nagy részre osztható. Vizsgálatunk egyrészt a magyar-orosz olajkereskedelem alakulását, másrészt a volt szovjet államadósság lebontását vizsgálta. Az e két tárgykörben kialakított bizottsági véleményt szeretném most ismertetni, és elõre jelzem, hogy ezt nem tudom röviden megtenni, mert eléggé jelentõs anyagról van szó, olyan anyagról, amit nem lehet, egyszerûen képtelenség lerövidíteni.
Elõször tehát a magyar-orosz olajkereskedelemrõl:
A magyar-orosz olajkereskedelem alakulásával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy mivel a kõolaj stratégiai termék, kiemelt jelentõsége és lényeges politikai vonatkozása van annak az alapvetõ kérdésnek, hogy milyen módon, milyen intézményi struktúra alkalmazásával, milyen feltételrendszer kialakításával kívánjuk ellensúlyozni a növekvõ importráutaltságunkból természetesen fakadó hátrányainkat.
A hazai kõolaj kitermelésével, kõolaj-finomítással jelenleg a Mol Rt. foglalkozik. Ez a társaság egyúttal a hazai távvezetékek és finomítók tulajdonosaként és a tárolók résztulajdonosaként tevékenykedik. Az ország kõolajimport-szükségletét két, egymagában is elegendõ kapacitású vezeték biztosítja: a Barátság II., illetve az Adria kõolajvezeték. A kõolajszükségletünk biztosítását illetõen elvileg jó tárgyalási pozícióval rendelkezünk. Ez nyilván kedvezõen befolyásolta azokat a befektetõket, akik a Mol Rt. privatizációjának elsõ szakaszában részvényeket vásároltak. Ma már a részvények 42 százaléka külföldi és hazai magánszemélyek, pénzügyi befektetõk és önkormányzatok tulajdonában van. Nemzetgazdasági érdekünk, az ország ellátásának biztonsága és a részvénytulajdonosok érdekei egyöntetûen azt kívánják, hogy a Mol Rt. pozíciója és jövõképe ne romoljon.
(17.20)
A magyar-orosz kereskedelmi forgalomban évek óta tapasztalható, jelentõs nagyságú külkereskedelmi mérleghiány csökkentésére az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kezdeményezõ lépéseket tett. Az Oroszországból származó import jelentõs részét a kõolajszállítások képezik. Ezért az IKM arra törekedett, hogy a magyar fél az orosz kõolaj bizonyos hányadát gépipari és élelmiszer-ipari termékekkel egyenlítse ki.
E gondolat nyomán az orosz és a magyar fél 1994 novemberében megállapodást írt alá. Magyar részrõl a Hungarian Finance Trade Corporation kapott meghívást mint koordinátor, a kõolajeladás és - vásárlás intézésére. Sajnálatos, hogy az IKM és a HFT Co. között a Magyar-Orosz Kereskedõház létrehozására írásbeli megbízás - amely a megbízás tárgyát is tartalmazza - és a tárgyalásokra jogosító meghatalmazás nem készült.
Az orosz felekkel folytatott tárgyalásokon az IKM-et az amerikai HFT Co. képviselte, a megbeszéléseken Patkó András elnök-vezérigazgató és Dunai András, a volt ipari és kereskedelmi miniszter fia, a cég moszkvai irodájának vezetõje vett részt. Az orosz fél a YUKOSZ-t jelölte ki koordinátornak. A YUKOSZ a koordinátori jogosítványát arra használta fel, hogy az elõnyös áron kínált kõolajat felvásárolta, és mint saját árut - de már növelt áron - a Mol Rt.-nek értékesítette.
Az 1995 áprilisi Mol-YUKOSZ-tárgyalásokon az orosz cég már nyíltan fogalmazta meg további céljait. Ezek szerint a YUKOSZ érdekelt a kõolajexport mellett a kõolaj magyarországi bérfeldolgoztatásában, saját kiskereskedelmi hálózat létrehozásában, a magyar energetikai cégek privatizációjában való részvételben.
Miután mindezek sértik a Mol gazdasági, kereskedelmi érdekeit, a célkitûzések nem valósultak meg. Pál László ipari és kereskedelmi miniszter Safranyik fûtõanyag-ipari és energetikai miniszternek küldött levelében jelezte a YUKOSZ tevékenységével kapcsolatos észrevételeket. Szükségesnek tartotta tájékoztatni kollégáját arról a sajnálatos körülményrõl, hogy a YUKOSZ koordinátori státusából kiindulva kizárólagos olajexportõr szerepében lép fel, monopolhelyzetet diktálva megnehezíti mind a magyarországi olajvásárlásokat, mind pedig az orosz olajipari régiók ellátására vonatkozó szerzõdések megkötését.
A YUKOSZ üzletpolitikája 1994 második felétõl arra irányult, hogy bevételeit vélhetõen érdekeltségi körébe tartozó külföldi cégeken keresztül realizálja, és így az olajimport lebonyolításába bekapcsol több, Nyugat-Európában, illetve az Amerikai Egyesült Államokban bejegyzett céget. Az így kialakult lánckereskedelem bizottságunk véleménye szerint a kõolaj árát bizonyára drágítja, azonban még így is versenyképes marad, és nem bizonyítható, hogy enélkül olcsóbb lenne a beszerzés.
A közvetítõ cégek elsõsorban nem a magyar vásárlásokat drágítják, hanem az eladó bevételeit csökkentik. Kilenc nappal felmentése elõtt, 1995. július 3-án Pál László ipari és kereskedelmi miniszter értesítette orosz kollégáját az Agroil Rt. megalakulásáról. Levelében tájékoztatja partnerét, hogy magyar cégek a Mol Rt. meghatározó részvételével Agroil Kereskedõház Rt. néven közös vállalatot alapítottak, melynek létrehozását egyébként az Oroszországi Nemzetközi Olajipari Üzleti Klub elnöke is támogatta. Ennek a cégnek elsõ lépésben az a feladata, hogy kölcsönösen elõnyös megoldást találjon - az olajvásárlások egy részének ellentételezésére alapozva - az oroszországi régiók élelmiszer-ipari termékekkel való ellátására.
A koncepció lényege abban állt, hogy az importált kõolaj értékével részben vagy egészében azonos magyar áru kivitelét kívánta megvalósítani. Az Agroil Rt. Hujber Ottó, az MSZP vállalkozási tagozatának elnöke és Subai József, a Mol akkori vezérigazgatója ötlete alapján alakult meg az olajkereskedelemnek a magyar élelmiszerekkel történõ ellentételezésére, tízmillió forintos alaptõkével. Tulajdonosai: a Mol Rt. 40 százalékban, a Hydea Kft. 20 százalékban, az Intertraverz Részvénytársaság 20 százalékban, az Oroszországi Nemzetközi Olajipari Üzleti Klub 15 százalékban, és a társaság, a Keleti Piacokért Alapítvány 5 százalékban. A cég ügyvezetõ igazgatója Hujber Ottó.
A bizottság rendelkezésére álló dokumentumok szerint a nevezett társaság csereüzletet nem tudott létrehozni.
Tisztelt Ház! Ezután foglakozik jelentésében a magyar adósság kialakulásával és az orosz fél szerepével. Bizottságunk véleménye szerint a HFT Co. koordinátori feladatokkal történõ megbízása indokolttá teszi Dunai Imre akkori közigazgatási államtitkár, késõbbi miniszter és fia, Dunai András összeférhetetlenségi kérdésének vizsgálatát. Az IKM által a HFT Co. részére, a Magyar-Orosz Kereskedõház létrehozásának koordinálására adott megbízást követõen a HFT Co. moszkvai irodájának vezetésére Dunai András kapott megbízást.
(17.30)
Így az IKM képviseletében Dunai Imre és a HFT Co. a teljesítési hely szerinti iroda vezetõje, Dunai András megbízói-megbízotti viszonyba kerültek.
A bizottság számára készíttetett szakvélemény áttanulmányozása után nyilvánvaló, hogy politikai-erkölcsi értelemben az összeférhetetlenség felállítható, akkor is, ha a HFT Co. ügyletet nem bonyolított, ebbõl fakadóan pénzmozgás nem történt. Jogi értelemben - fõleg a szabályozatlanság és az elavultság miatt - egyértelmû összeférhetetlenség nem állapítható meg.
Tisztelt Országgyûlés! Az államadósság lebontásával kapcsolatban a következõ megállapításokra jutottunk: a KGST megszûnése elõtt transzferábilis rubelben keletkezett szovjet államadósságot 1990 márciusában az akkori magyar és szovjet miniszterelnök-helyettesek megállapodása alapján 0,92-es szorzóval dollárra számították át. A Szovjetunió felbomlása után az orosz föderáció kormánya - lényegében változatlan feltételekkel - az adósságot átvállalta. Az elsõ 800 millió dollár haditechnikai eszközökkel - itt fõként vadászgépekrõl van szó - történõ rendezése után 1994. április 1-jén dr. Boross Péter magyar és Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök megállapodott, hogy a fennmaradó 900 millió dollár adósság 1994. évi kezdettel három év alatt kerül törlesztésre az alábbiak szerint: haditechnikai eszközök szállításával, gépipari termékek szállításával, nem kereskedelmi szolgáltatások igénybevételével, magyarországi nagyberuházásokban való orosz részvétellel, oroszországi tulajdonhoz jutással. Az orosz fél a magyar kormány törekvései ellenére kizárta, hogy a fennmaradt adósságot készpénzzel, olajjal vagy gázzal egyenlítse ki.
1994 szeptemberében a kormány 1090/1994. számú kormányhatározatával az orosz viszonylatú követelésekbõl fakadó hazai és nemzetközi feladatok koordinálására, illetve az ezzel kapcsolatos javaslatok részletes kidolgozására tárcaközi bizottságot hozott létre. A tárcaközi bizottság feladata volt a Szovjetunióval szemben transzferábilis rubelben keletkezett és - az imént már mondtam - az orosz föderáció által átvállalt adósság érvényesítéséhez szükséges szervezeti feltételek megteremtése, az eljárási rend kidolgozása, a törlesztéssel összefüggõ javaslatok elbírálása, valamint a nemzetközi tárgyalások lefolytatására jogosító meghatalmazások kiadása. Ennek a bizottságnak kellett meghatároznia az adósságleépítés pénzügyi feltételeit, az árfolyamengedmény mértékét és fizetési módját is. A bizottság elnöki tisztét a mindenkori ipari és kereskedelmi miniszter látta el, az elnökhelyettes a PM politikai államtitkára lett, tagjai a HM, az FM, a KHVM és az IM képviselõi voltak, a bizottság tagja az üzleti szférának az elnök által javasolt delegáltja is, Pál László elnök a tárcaközi bizottságba Hujber Ottót, a Társaság a Keleti Piacokért Egyesület és az MSZP vállalkozói tagozatának elnökét delegálta. A tárcaközi bizottság az orosz államadósság meghatározott részét olyan magyarországi vállalkozók részére kívánta értékesíteni, akik ezért Oroszországban árut tudnak beszerezni.
Tisztelt Országgyûlés! Bizottságunk megvizsgálta azt is, hogy a tárcaközi bizottság munkájában részt vevõ köztisztviselõk milyen gazdasági kapcsolatban álltak az adósság lebontásában érdekelt vállalkozókkal. Megállapítottuk, hogy a bizottság rendezetlen körülmények között mûködött, nem volt megfelelõ ügyrendje, a beérkezõ ajánlatok elbírálásának, jóváhagyásának nem volt kidolgozott ügymenete, a bizottság elmulasztotta az adósságleépítés pénzügyi feltételeinek nyilvános meghirdetését is.
Vizsgálóbizottságunk egyetértett a Miniszterelnöki Hivatal korábbi vizsgálatának megállapításaival, amely szerint - és itt idézek -: "A pályáztatás hiánya miatt a jelentkezõ cégek korlátozott mértékû versenyhelyzetbe kerültek". A kormány ez után határozatot hozott a pályázat kiírására, ez azonban sajnos nem történt meg, így megállapítható, hogy az államadósság lebontása a versenyhelyzet kizárásával jogtalan elõnyök lehetõségét teremtette meg.
A vizsgálóbizottság megállapította, hogy az orosz államadósságok lebontásában összefonódás tapasztalható az államigazgatás, a politikai szféra és a gazdaság egyes, jól körülhatárolható érdekcsoportjai között, ugyanis a pályázati kiírás mellõzésével kiválasztott ajánlattevõ és a magyar államkincstár között létrejött szerzõdések jelentõs része - mintegy 80 százaléka - egyértelmûen meghatározó gazdasági érdekcsoportokhoz kapcsolódik.
Az egyik ilyen csoport az úgynevezett Hujber-féle érdekeltségi csoport, meghatározó tulajdonos képviselõje Hujber Ottó, a Társaság a Keleti Piacokért Egyesület és a Magyar Szocialista Párt vállalkozói tagozatának elnöke, aki Pál László egykori ipari miniszter döntése alapján mint az üzleti szféra képviselõje vett részt a tárcaközi bizottság munkájában. E bizottság döntéseinek végrehajtására különbözõ gazdasági társaságok jöttek létre, amelyekben Hujber Ottónak különbözõ arányú részesedései vannak. Ezek a gazdasági társaságok ajánlatot tettek a tárcaközi bizottságnak, ahol a társaságokat Hujber Ottó képviselte, aki mint a tárcaközi bizottság tagja ismerte azt a titkos kormányhatározatot, amely az ajánlatok elfogadásának feltételeit és azok minimális mértékét határozta meg. Ezért nem lehet véletlen, hogy a Hujber-csoporthoz tartozó valamennyi cég ezt a minimális ajánlatot tette meg. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az ellenzéki képviselõi kérdések után Hujber Ottó megbízását Dunai Imre, késõbbi ipari miniszter, visszavonta.
A másik nagy érdekcsoport az úgynevezett "Famáka-csoport". A Famáka Kft.-ben az MSZP alelnöke, Máté László tulajdonrésszel rendelkezett, amelyet 1995. szeptember 15-én értékesített, bár ennek a változásnak a cégbírósági bejegyzésére csak '96. január 2-án került sor. A tárcaközi bizottság '96 tavaszán megtartott ülésén hozzájárult ahhoz, hogy a Famáka-csoport eredetileg 63 százalékos ajánlatát 5 százalékkal mérsékeljék, s ezen az áron szerzõdést kössenek az orosz féllel.
A harmadik érdekcsoport Kapolyi László volt ipari miniszter nevéhez fûzõdik. A System Consulting Kft. képviselõje és egyszemélyes tulajdonosa Kapolyi László.
Tisztelt Ház! Ahogy már az imént utaltam rá, bizottságunk megvizsgálta azt is, hogy a tárcaközi bizottság munkájában részt vevõ köztisztviselõk milyen gazdasági kapcsolatban álltak az adósság lebontásában érdekelt vállalkozókkal.
Janza Károly köztisztviselõ, a HM helyettes államtitkára és delegált képviselõje az oroszországi követelések lebontására létrehozott bizottságnak '93 december és '94 júniusa között tagja a Hunga-Rus Rt. igazgatóságának. Ez a részvénytársaság a Hujber- résztulajdonú és -irányítású Intertraverz Rt. és a Társaság a Keleti Piacokért Egyesület tulajdonában áll. Janza Károly úr helyettes államtitkárrá történõ kinevezésekor igazgatósági tagságáról lemondott.
Borok György köztisztviselõ, az FM fõtanácsosa tárcaközi bizottságban a mezõgazdasági tárca képviselõjét, Rednágel Jenõ urat helyettesítette rendszeresen. A fõtanácsos a Hujber-érdekeltségû Agroil Rt. igazgatótanácsának és az Agrolízing Rt. felügyelõbizottságának is tagja. Az Agrolízing Rt. a tárcaközi bizottság döntése alapján szerzõdést kötött a követelésállomány felhasználására.
Erdey-Grúz Balázs köztisztviselõ az IKM IV. területi fõosztály vezetõjének - aki egyben a tárcaközi bizottság titkára is - helyettese, a Hujber-résztulajdonú Agroil Rt. igazgatóságának a tagja.
Tímár László köztisztviselõ, '94. október 20-áig az IKM IV. területi fõosztályának vezetõje, aki a tárcaközi bizottság döntés- elõkészítõ munkáját végzi, nyugdíjasként a miniszter fõtanácsadója. '95 áprilisától a Hujber-érdekeltségû Agrolízing Rt. felügyelõbizottságának tagja. Nevezett Tímár László '94. február 15-én az NGKM fõosztályvezetõjeként olyan tárgyalási engedélyt adott ki Hujber Ottó részére, ami a minisztérium nyilvántartásában nem szerepel. Az ügyrõl jelentést kért Dunai Imre ipari és kereskedelmi miniszter, amelyet '95. december 15-i keltezéssel írt meg Tímár László. E feljegyzésben megemlíti, hogy a PM és az NGKM már korábban levélben tájékoztatta Hujber Ottó urat arról, hogy milyen javaslataival vehet részt a feltételek kialakításában. A feljegyzés végén közli, hogy a felhatalmazást Erhart Tibor úrral, a PM akkori fõosztályvezetõjével közösen írták alá. Állítja Tímár László azt is, hogy a meghatalmazásról a két akkori illetékes miniszter, dr. Kádár Béla és dr. Szabó Iván is tudott.
(17.40)
A köztisztviselõk jogállásáról szóló '92. évi XXIII. törvény alapján köztisztviselõ nem folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan, vagy a pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné, továbbá munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével létesíthet.
Bizottságunk megállapítása szerint Borók György, Erdey-Grúz Balázs és Tímár László köztisztviselõk gazdasági tisztsége a pártatlan, befolyástól mentes tevékenységüket veszélyeztette. Lakos László földmûvelésügyi miniszter úr '96. november 12-én kelt levelében adott tájékoztatása szerint Borók György a bizottság levelének kézhezvételét követõen - mint a vizsgált ügyekben érintett köztisztviselõ - munkáltatójánál bejelentette, hogy az Agroil Rt.-nél és az Agrolízing Rt.-nél fennálló tisztségviselõi teendõi alól felfüggesztését kérte.
Tisztelt Ház! Bizottságunk végezetül foglalkozott a '95. december 5-i azonnali kérdések órájában elhangzott képviselõi állításokkal is. Úgy vélem, ezek tételes említése és a vizsgálódás során kialakult vélemény ismertetése most különösen indokolt. Menjünk sorjában:
Demeter Ervin képviselõ úr azon állítása, mely szerint a magyar- orosz kõolajszállításokat a magyar állam nevében az ipari és kereskedelmi miniszter megbízása alapján egy amerikainak látszó, vagyis az Amerikai Egyesült Államokban adózó cég koordinálja, a bizottság megállapítása szerint pontatlan. Ugyanis a HFT Corporation nem olajszállítás koordinálására, hanem a Mol Rt. által importált kõolaj ellentételezését magyar áruval finanszírozó kereskedõház létrehozására kapott felhatalmazást. Ugyanezt állította egyébként dr. Gáspár Miklós képviselõ úr is; erre tehát ugyanez volt a bizottság válasza.
Az IKM konkrét javaslatokat tett arra, hogy Magyarország az orosz kõolajszállítások bizonyos hányadát gépipari és élelmiszer-ipari termékekkel egyenlítse ki, és a fenti célok megvalósítására egy orosz- magyar kereskedõház létrehozását indítványozta. A szakmai tárgyalások lebonyolítására magyar részrõl egyébként a Transelektro, a Mineralimpex és a Mol Rt., a koordinációs feladatok ellátására tehát a HFT Co. kapott felhatalmazást.
Gáspár Miklós képviselõ úr kérdésében azt állította: "...az Agroil Rt.-nek, melyben tudomásom szerint Pál László, a Mol Rt. elnöke is áttételesen tulajdonos..." A bizottság munkája során áttekintette az Agroil Rt. tulajdonosi struktúráját, és megállapította, hogy Pál László úr semmilyen formában, sem közvetlenül, sem áttételesen nem tulajdonosa az Agroil Rt.-nek.
Kósa Lajos képviselõ úr ugyanitt, ugyanekkor azt állította, hogy az Intertraverz, a HYDEA Kft., az Olajvállalkozók Nemzetközi Business Klubja és a Keleti Piacokért Alapítvány mint cégek esetében "közvetve érdekeltsége van ezen cégekben Pál Lászlónak". A bizottság munkája során semmilyen dokumentumot nem lelt fel, amely ezen állítás igaz voltát bizonyítaná. Nem állja meg a helyét Kósa Lajos úr azon állítása sem kérdés formájában - ismét idézet -: "szokásos dolog-e, hogy egy miniszter hivatalos kormányközi levelezéseiben saját érdekeltségeit ajánlgatja?". Pál László úr sem most, sem miniszterként semmilyen érdekeltséggel nem bírt az ajánlott Agroil Rt.-ben, a bizottság megállapítása szerint.
Kósa Lajos úr a továbbiakban azt állítja Dunai Imre miniszter úrral kapcsolatban: "az ön tulajdonában van az Agroinvest Rt., ami azonos székhellyel rendelkezik a HYDEA Kft.-vel, ami ebben az Agroil- ban tulajdonos" - ez így hangzott el. A bizottsági meghallgatáson egyértelmûen kiderült, hogy Dunai Imre úr tulajdonában nem volt az Agroinvest, mely egyébként is brazil, és nem orosz piacon tevékenykedett. Bankárként 1990-94-ig volt az igazgatóság tagja, államtitkárrá történõ kinevezésekor azonban lemondott. A cég egyébként egy olyan székházban van, ahol közel 25 cég mûködik, többek között a HYDEA is - mindössze ennyi a közös bennük.
Dr. Szilágyiné Császár Terézia ugyancsak ekkor elhangzott azonnali kérdésében azt állította az Ost-West Alapítványról, valamint a FINEX-rõl szólva, hogy ez a két cég részt vesz a magyar-orosz olajszállítás lebonyolításában. A bizottság vizsgálatai során arra a megállapításra jutott, hogy a Mol Rt. a kõolajimport 98 százalékát bonyolítja orosz relációban. Az Ost-West Alapítvány és a FINEX cég nem foglalkozik importtal, egyetlen csepp olajat sem importáltak.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésként csupán annyit szeretnék mondani, hogy a most ismertetett jelentés bizottságunk többségi véleményét tükrözi. De azt is el kell mondani, hogy ez a jelentés az olyan legkisebb közös többszörös, amely hosszas, kemény vitákban, több tucatnyi, mintegy száz órányi ülésezés után alakult ki. Természetes, hogy valamennyi bizottsági tagnak egy-egy adott területen más és más véleménye lehet, ami nyilvánvalóan az elõterjesztést követõ vitából ki fog derülni. A magam részérõl mégis jelentõsnek érzem, hogy ez a jelentés a Ház asztalára került. Ez ugyanis azt jelenti, hogy közös volt a szándék ellenzéki és kormánypárti képviselõkben, hogy ezt az ügyet, amennyire lehet, kivizsgáljuk, és szerintem a bizottság ezt a dolgát megtette.
Arra kérem képviselõtársaimat, hogy részleteiben is vitassák meg ezt a jelentést, és az országgyûlési határozati javaslatot támogassák. Úgy vélem, hogy a konzekvenciák, a tanulságok levonása valamennyiünknek közös érdeke. Elnézést kérve a hosszúságért, köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)