DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevõinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság munkáját értékeli most a Ház. Amilyen hosszú a bizottság elnevezése, ugyanolyan hosszú volt a bizottság vizsgálódásának ideje, ami nyilvánvalóan kihatással van az eredményre is.
Ezért a Független Kisgazdapárt el tudja fogadni a bizottság észrevételeinek azt a részét, hogy általában az ilyen jellegû vizsgálódás az Országgyûlés részérõl nem hozhatja meg a kellõ eredményt. Hozzá kell tennem Varga Lajos képviselõtársunk most kifejtett véleményéhez, hogy ebben az esetben viszont ezt az egész ügyet nem itt kellett volna tárgyalni, hanem büntetõbíróság elõtt: ügyésznek kellene elmondania mindazt, amely töredékét most én fogom elmondani, büntetõbíróságnak kellene ítéletet hoznia ebben az ügyben, hiszen önmagában az, amit itt most a bizottság hivatalos jelentése kapcsán hallhattunk, messze túlszárnyalja egy parlamenti vizsgálóbizottság lehetõségeit.
A jelentés egyébként is - amint az kiderült - objektív és nem objektív okokból elkésett, terjengõs, a bizottságnak nincs határozott állásfoglalása, nincsenek következtetések, nincsenek javaslatok a megoldásra. Az összeférhetetlenség körében bizonyos feltárásokat elvégzett a bizottság, de nem vonta le annak jogi következtetéseit, mint ahogy a felmerült óriási összegszerûséget illetõleg sem vonta le a kellõ jogi következtetéseket. Figyelemmel arra, hogy milyen súlyos jogszabálysértések sorozata történt ebben az eljárásban, elég, ha csak arra utalok, hogy a pályáztatás és versenyeztetés nélküli csillagászati összegek megszerzése olyan bizottságok, illetõleg olyan különbözõ címen létrehozott gazdasági társaságok kapcsán, mint a HFT, a Panrusgas Rt., az Agroil Rt., az Agrolízing Rt. - és lehetne folytatni a felsorolást - önmagukban adják a következtetést, hogy itt valami rendkívül súlyos visszaélésrõl van szó. A most felsorolt szervezeteket és fel nem sorolt szervezeteket létrehozni szándékolt elhatározás abból a célból fakadt, hogy barterügyletek kötésével kell ellentételezni az orosz gáz- és olajimportot. A barterüzletekkel tulajdonképpen egy igen jelentõs gazdasági hasznot lehet a magyar államra nézve elérni.
Ugyanakkor a végeredmény ismert: miután jogszabályi tilalom következtében Oroszország nem köthetett barterügyletet a gáz- és olajszállítások tekintetében, mindazok a társaságok, amelyek kormánytagokból, kormánybarátokból, az MSZP-s csapatokból létrejöttek, egyértelmûen olyan törvénytelen cél megvalósítása kapcsán elérendõ nagyon jelentõs nyereség reményében történtek, ahol elõre lehetett tudni, hogy a szervezetek felállítása törvénysértõ. Az orosz fél nem ismeri el az olajjal való cserekereskedelem lehetõségét, sõt, azt az orosz részrõl hozott törvénnyel egyenesen kizárták.
Az eredmény közismert: évi 1 milliárd USA-dollár. Ha nincs barter, és a szovjet, illetõleg az orosz fél nem is vásárol - ellenben készpénzt korlátlanul elfogad; különösképpen nem elsõsorban forintot, hanem konvertibilis valutát -, akkor az eredmény, azt hiszem, nagyon is kézenfekvõ.
(18.00)
Legyen szabad rögtön megemlítenem, hogy ezt a nagyon jelentõs ügyet tárgyalandó, az egész elõterjesztés súlyos hibáját még fokozza az a tény, hogy a házbizottság ajánlásában az a megjegyzés szerepelt, hogy akkor tárgyalja majd a Ház a magyar-orosz olajszállítások és az orosz államadósság hasznosítása során felmerült összeférhetetlenségek, valamint a politikai döntéshozók és a gazdasági élet résztvevõinek esetleges összefonódását vizsgáló bizottság jelentését, ha a bizottsági elõkészítés ezt lehetõvé teszi.
Már folyt most itt a Házban a bizottsági munka eredményeként hozott határozat ismertetése, amikor szétosztásra került a H/3649/1. szám alatti bizottsági ajánlás az általános vitához, amely ekkor találta csak általános vitára alkalmasnak az elõterjesztést. Ebbõl egyértelmûen kitûnik, hogy úgy a bizottsági jelentés, mint annak kiegészítése olyan módon került a tisztelt Ház elé, hogy a tisztelt Ház nem lehetett biztos abban, hogy ezt az ügyet ma tárgyalni fogják, ennek következtében tehát bizonytalanságban hagyták az érintett képviselõket a felkészülés szükségességét illetõen. Ez egyértelmûen egyfajta menekülési útvonalként fogható fel.
A Független Kisgazdapárt nevében két kérdés felvetését látom szükségesnek, hiszen a vizsgálóbizottság jelentése is tulajdonképpen e két kérdéskörhöz kapcsolódik: nevezetesen az összeférhetetlenség vizsgálatát az orosz-magyar olajszállítások kapcsán, másrészt az összeférhetetlenség vizsgálatát az orosz államadósság hasznosításában; illetõleg mindkét témakört illetõen azok egyéb vonatkozásait.
Úgy hiszem, egyáltalán nem véletlen, hogy az összeférhetetlenség fogalma felmerült, hiszen közismert, hogy a kormányhoz közel álló olyan személyek - rokonok, barátok - vettek részt ebben az egész, csillagászati összegeket érintõ ügyletsorozatban, mint Pál László miniszter úr; Dunai Imre miniszter úr; Dunai miniszter úr fia; Hujber Ottó, az MSZP vállalkozói tagozatának elnöke; vagy Máté László képviselõtársunk, akirõl közismert, hogy az MSZP mozgatható vagyonának legnagyobb reprezentánsa volt hosszú idõn keresztül. Ebbõl fakadóan tehát az összeférhetetlenség kézenfekvõ, és ha megnézzük az összeférhetetlenség tényének a céllal való összefüggéseit, akkor még szembeötlõbbé válik ez az egész, hiszen - amint már jeleztem - a cél: barterügyletekkel ellentételezni az orosz gáz- és olajimportot, ami azon túlmenõen, hogy törvénybe ütközik - mármint az orosz fél által hozott törvénybe ütközõ volta miatt már eleve nem volt lehetséges, tehát a részt vevõ minisztereknek és retyerutyáiknak tudniuk kellett, hogy egy orosz fél által tiltott ügylet elvégzésére vállalkoznak nagy pénzért.
Rá kell mutatnom arra, hogy ezzel a konstrukcióval tulajdonképpen leértékelték és szinte ellehetetlenítették a Mol szerepét; és akkor vegyük mindjárt tekintetbe, hogy a Mol létrehozott egy olyan leányvállalatot vagy kisleányvállalatot, mint az Agroil, és amikor az egész kapcsán kiderült, hogy olyannyira összeférhetetlen például Pál László volt miniszter személye, hogy a miniszteri székbõl is távoznia kellett - akkor hová ült be? A Mol Rt. elnök-vezérigazgatói székébe, ha jól tudom, havi 450 ezer forintért.
Tehát én úgy gondolom, ezeket a tényeket azért a tisztelt Háznak világosan látnia kell, mert a kormányhoz közel álló felek az államkasszából nemcsak hogy csordogáltatták, hanem bizony a tavaszi áradással párhuzamba vonható módon óriási mennyiségben ömlesztették a pénzeket a magánzsebekbe, de ugyanakkor az állami vállalat helyzetét nehezítették, bizonytalanságot idéztek elõ a piacon, ami már önmagában figyelemre méltó, mondjuk, az iparügyi miniszter részérõl vagy a kormány részérõl.
A legsajnálatosabb azonban - és külön sajnálatos, hogy errõl a bizottság semmit nem szólt -, hogy akarva-akaratlanul az orosz expanzió veszélyét idézték elõ ezekkel az ügyletekkel, sõt, hadd mondjam ki nagyon nyíltan: az orosz gyarmatosítás céljait szolgálta ez az egész rendszer, (Derültség, zaj a kormánypártok soraiban.) hiszen nem volt lehetetlen egy olyan helyzet elõállása, amikor is a magyar gazdaságba olyan módon tudnak beépülni az említett illegális ügyletek kapcsán, és olyan módon tudnak a privatizációba bekapcsolódni - csak hadd utaljak arra, hogy az SZDSZ érdekeltségi körébe tartozóan a szolnoki olajüzlet kapcsán milyen hosszú... (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) a lehetséges szolnoki olajügylet kapcsán milyen belsõpiac-kisajátítás következett volna be. Tehát egyértelmû, hogy az állítólagos magyar cél: a csereüzlet nemcsak hogy nem teljesült, hanem úgy gondolom, hogy ezen túlmenõen az orosz expanziós törekvések egyértelmûen veszélyeztették az egész magyar belsõ piacot, hiszen rátelepedtek a belsõ piacra.
Ez különösképpen kiemelkedõ veszélyként jelentkezett az orosz államadósság kezelésénél, hiszen itt is rossz volt a konstrukció, mert az államadósság levásárlása állami feladat lenne, tehát a logika szabályai is azt diktálnák, hogy az állam közvetlenül vegyen részt az államadósság levásárlásában. Ehelyett pedig olyan magánvállalatokat kapcsoltak be, amelyek az elõbb már említésre kerültek, mert nyilvánvalóan ebbõl személyes hasznot akartak húzni, hiszen ha az állam javát akarták volna, akkor meghagyták volna a konstrukciót akként, hogy az állam bonyolítsa ezeket az ügyleteket.
Az orosz államadósságot illetõen feltétlenül szólni kell arról, hogy ezek a manipulációk vezettek végül is oda, hogy az 1996. december 31-ben megjelölt határidõ úgy múlt el, hogy a magyar fél nem vásárolta le az orosz államadósságot, és ennek következtében jogbizonytalanság keletkezett. De ismételten felhívom a tisztelt Ház figyelmét arra a tényre, hogy önmagában az a körülmény, hogy a barterüzletek kötésének hiányában, továbbá azért is, mert az orosz fél egyáltalán nem vásárolta le azokat a lehetõségeket, amelyeket mi biztosítottunk a számára, ez egy olyan elõnytelen üzletet eredményezett, amely - tényként megállapítható - évenként egymilliárd dollár kiáramlását jelentette a magyar költségvetésbõl.
(18.10)
Ez pedig, úgy hiszem, egy olyan jelentõs érték, amely fölött elsiklani nem lehet. Ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ha már egyszer ebben az ügyben felállt vizsgálóbizottság, akkor a vizsgálóbizottságnak a konkrét személyi felelõsséget meg kellett volna állapítani. Indítványoznia kellett volna az iratoknak a legfõbb ügyészhez való áttételét. Miután ezek az elõterjesztések a bizottsági jelentésben nem találhatóak, nem található az az összegszerûség sem, amelyre nézve indítványoznia kellett volna a bizottságnak, hogy kiktõl igényelje az állam és milyen jogszabályi rendelkezések folytán, ennek következtében ez a bizottsági jelentés, bármennyi gyanúokot fel is vet, bármennyi személyi összefonódásra közvetve ad is alapot, de összességében ezek alkalmatlanok arra, hogy a tisztelt Ház elfogadja ezt a jelentést. Ezért én azt javaslom önöknek, hogy a jelentést a Ház ne fogadja el. Köszönöm a megtisztelõ türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)