FRITZ PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Elõre is elnézést szeretnék kérni a bizottság tagjaitól, mert amit mondani fogok, nem õket sújtja. Õk rendkívül becsületes, alapos munkát végeztek. Ysszességében az egész folyamat, az egész eljárás - ahogy ezt az ügyet kezeljük - rendkívül rosszul alakult. A kritikai megjegyzésemet mégiscsak el kell mondanom. Önkritikus leszek: nekünk, a parlamentnek is alapos szerepünk volt abban, hogy ez így alakult.
Ha ezt az ügyet jellemezni szeretném, akkor azt mondhatnám, hogy vajúdtak a hegyek, szültek egy egeret. Ez önmagában nem volna nagy baj, ha ez az egér nem volna egy kis torzszülött egér.
Mi maradt ebbõl az egész ügybõl, amely olyan hatalmas nagy lendülettel indult, és azt hittük, hogy valami hatalmas ügy fog kerekedni belõle? Gyakorlatilag alig maradt más, mint az a négysoros cím, amely tücsköt-bogarat összehord, és egymással szembeállít olyan dolgokat, amelyeket nem volna szabad szembeállítani. Oly mértékben sikerült szembeállítani az orosz államadósság lebontását és az olajszállítások ügyét, hogy például a kisgazda képviselõtársaim ma egész este nem voltak képesek kibogozni ezt az ügyet.
Igazságtalan volnék, ha azt mondanám, hogy a jelentés nem tartalmaz egy-két jó megállapítást is. Többek között tartalmazza azt, hogy az azonnali kérdések órájában elhangzott véleményeket megcáfolták a bizottsági ülésen. Rendkívül sajnálatos, hogy a cáfolatok ellenére Demeter képviselõ úr ma megint felengedte a lufijait, mikor a bizottsági ülésen - és itt is - szóba került, hogy ha már egyszer volt cáfolata, akkor nem kell ismét elkezdeni felhánytorgatni ezeket a dolgokat.
Nézzük meg, hogy mibõl állnak ezek a jelentések! Kérdéseket tennék fel. Hogy lehet az, hogy a bizottsági jelentés nem tudja, hogy az orosz államadósság lebontásában az olajjal való ellentételezés szóba sem jöhet? Ez nincs benne a jelentésben; legalábbis a képviselõtársaim - akik ma egész este polemizáltak - ezt nem tudják. Ennek egyszerûen, egyértelmûen, kategorikusan benne kellene lennie.
Hogy lehet, hogy az olajszállításhoz ragasztott "olajgate" jelzõ valótlanságát és méltánytalanságát ez a jelentés nem cáfolja meg?
(20.40)
Tudom, hogy ez egy ragadványnév, de olyan olajügyekhez kapcsolódik, mint az olajszõkítés, mint az olajlopás, amely ügyekhez ha egy ilyen ragadványnév kapcsolódik, azt meg kell cáfolni. Maga a bizottság nem cáfolta meg azt és nem tiltakozott az ellen, hogy ilyen néven emlegessék a bizottság munkáját. Ez áttételesen az egész vizsgálati ügyre egy dehonesztáló megjegyzés-sorozatot vont.
Hogyan lehet az, hogy az olajgate néven elhíresült vizsgálat bélyegétõl meg sem kísérelt megszabadulni, és a bizottság másokat sem kísérelt megszabadítani ettõl? Nem tudom felfogni.
Hogyan lehet, hogy a bizottság jelentésében nem jelenik meg az, hogy az a Hujber Ottó, akinek a neve számtalanszor elhangzott, jóval korábban vállalkozó volt, mielõtt még MSZP-tag lett volna; ha már egyszer annyit emlegették?
Hogyan lehet az, hogy sokszor nem jelenik meg benne a dátum? Ez a Hujber Ottó, akinek a neve ma itt este nem tudom megmondani, hogy hányszor hangzott el, a megállapodásait még a korábbi kormánnyal kötötte, és a mandátumát, a felhatalmazását az orosz tárgyalásokra a korábbi kormánytól szerezte.
Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen tárgyaláson olyan meséket vagyunk kénytelenek meghallgatni, mint amivel Demeter úr traktált minket, hogy mit hallott a folyosón, kik suttogtak, mit suttogtak, és olyan hiteles forrásokra támaszkodik, mint az Új Magyarország? Kérdezem én: ez egy hiteles tájékoztatás, így lehet tárgyalni? Egy bizottság vezetõje ilyen hiteles forrásokra alapozva, itt az ország- világ elõtt ilyenfajta megjegyzésekkel traktálhat minket és a rádióhallgatókat?
Hogyan lehet az, hogy 15 hónap sem volt elég ahhoz, hogy egy sor határozati javaslat születhessen? Én elhiszem, hogy nem volt konszenzus, és így nem születhetett egy közös vélemény, de ezek után azt kell mondanom, hogy sokaknak nyilván nem az volt a céljuk, hogy konszenzussal egy jelentés születhessen, hanem az volt a céljuk, hogy így történjen minden, ahogy ma itt történik. Az, hogy a plenáris ülésen a nulláról kezdjük az egészet, itt mocskolódás történjen, itt valótlan állítások sorozata történjen meg, mintha a 15-16 hónap el sem telt volna, és az állítások egy részét meg sem cáfolták volna. Ma itt olyan tömény rágalmazás hangzott el jelen nem lévõ emberekkel szemben, amit egyszerûen méltatlannak tartok ennek a Háznak a falai között. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Hogyan lehetséges az, hogy akik érintettek a vizsgálatban és akik észrevételezték a vizsgálati anyagot, azoknak a véleménye nem került bele a vizsgálati anyagba, vagy ha bekerült, akkor megcsonkítva vagy csak külön kérésükre, utólag került be, de akkor is csak a függelékbe? Tudom, hogy a sajtó és a sajtóorgánumok a függeléket egyébként nem fogják nézni, csak az anyagot, a jelentést fogják nézni. Hogyan lehetséges az, hogy akik a leginkább érintettek, azok ilyen alárendelt szerepet kapnak ebben a jelentésben? Nem értem ezt.
Mit is jelent ez a vizsgálat? Azt hiszem, hogy igen sajnálatosan ez a vizsgálat személyes lehetõséget jelentett egy-két képviselõ úrnak arra, hogy miközben a bizottság csak kutatott, kutatott és dolgozott, addig õk pedig csak nyilatkoztak, nyilatkoztak. Tessenek végiggondolni, képviselõtársaim, az elmúlt 15 hónapot, hogy ahányszor ez a bizottság ülésezett, azt követõen mindig sajtótájékoztató volt, azt követõen mindig egy-két képviselõtársunk nyilatkozott, olajgate- rõl volt szó, állandóan hangoztattuk, és megerõsödött a címben foglalt állítás. 15 hónapon keresztül más sem történt, mint azokkal az emberekkel szemben egy méltatlan támadássorozat, akiket ez az ügy sértett és támadott, anélkül, hogy a tényeknek ehhez bármi közük is lett volna.
A bizottság több mint egy éven keresztül lebegtette ezt az ügyet - és itt megint a parlamentre is hivatkoznom kell -, mi pedig engedtük, és azt a négysoros címet is mi adtuk neki; tehát ez nem a bizottság bûne, hanem ez a mi bûnünk, a parlament bûne.
Ezzel a rásütött bélyeggel kapcsolatban: egyszerûen ezeknek a vállalkozóknak egy része lehetetlen helyzetbe került; akire ilyen bélyeget sütnek rá, az a piacon, a vállalkozók körében nem tud érvényesülni. Hogyan lehet az, hogy ilyen bélyeget sütünk rá emberekre, akikrõl még nem tudjuk, csak elõminõsítjük, hogy valószínûleg ilyen bûnük van.
Az egész "olajgate" jelzõvel terhelt államadósság-lebontási ügyön keresztül átsüt az orosz gazdaság sanda kritikája. Kedves Képviselõtársaim! Miért nem vagyunk tárgyilagosak az orosz gazdaság megítélésével kapcsolatosan? Megint csak egyszerûen méltatlan hozzánk, hogy egy ilyen ország, egy ilyen gazdasági partner gazdaságát ilyen sanda módon ítéljük meg. Az orosz gazdaság csak olajgate-bõl áll, és csak az alvilági üzlet kapcsán kapcsolódik a magyar gazdasághoz? Itt ugyanis gyakorlatilag 15 hónapon keresztül állandóan csak ezt hallottuk.
Tudom, hogy az olajgate-ügy direkt módon nem okozott kárt az orosz államadósság lebontásával kapcsolatosan, de azok a beszédek, amelyek közben elhangzottak populista pártvezetõk részérõl szerte az országban - amint hallhattuk az érveiket, az érvrendszerüket -, állítom, hogy azok okoztak kárt. Egyszer már ki kellene számolni ezt a kárt - ne mindig csak azt a 3-400 millió forintot kérjük számon, amit félünk, hogy valakik zsebre tettek! Kedves Uraim, kedves Képviselõtársaim! Egyszer számoljuk már ki - persze nem lehet kiszámolni, de ha egyszer költõien feltesszük a kérdést az egyik oldalon, tegyük fel költõien a másik oldalon is -, hogy vajon milyen kár származott ezekbõl a demagóg szónoklatokból, amelyek ma itt is elhangzottak, és az ország minden részén nap mint nap, állandóan elhangzanak. Kétségem nincs afelõl, hogy ma sem Homoki képviselõ urat, sem Torgyán képviselõ urat nem tudtuk meggyõzni semmirõl, holnap, holnapután az egész országot bejárják és az egymilliárd dollárt fogják keresni.
Képviselõtársaim! Ez az anyag azt sejteti, mintha teljesen egyértelmûen adva lenne egy nagy állami bevétel lehetõsége, csak le kell akasztani. Itt hivatkozni szeretnék arra, hogy a kelet-európai országok közül egyedül mi voltunk, akik az államadósságból valamit meg tudtunk menteni, tehát szó nincs arról, hogy olyan egyértelmûen állna nekünk ez az adósság-visszafizetés. Úgy tûnik, hogy vannak itt ilyen csúnya vállalkozók, akik egymással acsarkodva, másokat kiszorítva, pénzsóváran ezt a pénzt maguk között szét akarják osztani. Nem errõl van szó. Itt arról van szó, hogy azon a piacon fantasztikusan nehéz megjelenni, azon a piacon fantasztikusan nehéz kapcsolatokat építeni, és bravúrok sorozatára lett volna szükség ahhoz, hogy a teljes államadósságot a magyar oldalra vissza tudjuk hozni, kifizettessük. Ezt a folyamatot egy kicsit meggátoltuk az elmúlt idõszakban.
Többször is elhangzott itt az, hogy az egész keleti piaccal kapcsolatban egy gyanú merült fel. Ha csak megemlítjük a keleti piacot, az már gyanús. Ha egy társaság alakul, amely megpróbálja behajtani a keleti piacokon lévõ államadósságokat, az gyanús, ha alakul egy társaság, amely megpróbálja újraépíteni a keleti piacot, az gyanús. Nem tudom, képviselõtársaim: annyira feledékenyek vagyunk, hogy nem emlékszünk arra, hogy az elmúlt kormányzati ciklusnak két nagy eredménye volt? Az egyik az volt, hogy szétverték a magyar mezõgazdaságot, a másik az, hogy szétverték ezt a keleti piacot. Ezt már elfelejtettük? Aki ezt a piacot megpróbálja újraépíteni, az gyanús?
Ami a versenyt illeti: egyszerûen komolyan gondolja valaki azt, hogy ha formailag megteremtenek egy versenyesélyt, azzal bárki élhet az orosz piacon? Egyszerûen nem gondolhatja senki komolyan, az a versenyesély azon a piacon semmiképpen nem fog esélyegyenlõséget teremteni. Lehet, hogy formailag hibák történtek, nyilván sokkal szebb és sokkal precízebb lett volna - én is szeretném, ha tiszta verseny lenne az országban -, ha azokat közzétették volna, de el kell mondjam, hogy azokon a versenyzõkön kívül, akik nyertek ezen a piacon, nem valószínû, hogy mások labdába rúghattak volna - hogy ilyen módon fejezzem ki magam.
Végül szeretnék mondani négy javaslatot, hogy a nem létezõ határozati javaslatból mégis legyen egy határozati javaslat. Javaslom a magyar parlamentnek, hogy ezentúl jobban válasszuk meg hasonló parlamenti bizottságok vizsgálatainál a címet: ilyen összetett címet ne adjunk, ilyen egymással össze nem függõ fogalmakat ne hozzunk össze, mert akkor össze fog keveredni. Senkit nem szeretnék megsérteni azzal, hogy egyszerre csak egyet ért meg, egyszerûen egy vizsgálatban egy cím legyen, ne tegyünk bele kettõt, hármat, négyet és így tovább.
A második: az országgyûlési képviselõkre elfogadott összeférhetetlenségi törvényt követõen szabályozni kellene a közélet tisztaságát befolyásoló valamennyi szereplõ jogállását is, hiszen ez a vizsgálat is nem egyszer azért állt meg, mert egyszerûen nem tudták, hogy hogyan folytassák a vizsgálatot, nem tudták, hogy köztisztviselõkkel szemben hogyan járjanak el, és igazából a gazdasági élet szereplõivel szemben tanácstalan egy ilyen gazdasági bizottság egy ilyen vizsgálat során.
A harmadik javaslatom, hogy a parlamentben elhangzó állításokat követõen lefolytatott vizsgálatok legyenek következetesek.
(20.50)
Ha beigazolódik a gyanú, abban az esetben tegyenek javaslatot számonkérésre. Itt ne hangozzanak el ilyesmik, hogy ez ügyészségi ügy, és tulajdonképpen csak elhangzik, de senki nem tesz rá javaslatot. Ha viszont nem igazolódik be, akkor azokat az embereket meg kell követni, akikkel szemben hónapokon, másfél éven keresztül ezt az eljárást fönntartottuk. Ez nem állapot, hogy a magyar parlament nem tud ennyire korrekt lenni!
Amit szeretnék még: képviselõtársaim ne éljenek vissza a mentelmi jogukkal! Ma itt a vádaskodásoknak, gyanúsítgatásoknak olyan sorozata hangzott el, ha az nem ebben a Házban történt volna meg, ebbõl perek tömege lett volna. Nyilván nem lesz belõle per, mert akiket illet, azok nem olvassák el, hacsak mi oda nem szaladunk hozzájuk a jegyzõkönyvvel. De ne éljünk vissza azzal a lehetõséggel, hogy mi a törvény elõtt védettek vagyunk.
A negyedik javaslatom: át kellene gondolnunk, hogy a tényleges szükségleteket meghaladó módon hány vizsgálatot indítunk el, és hány ilyen vizsgálócsoportot hozunk létre. Minél több vizsgálócsoportot hozunk létre, annál kevésbé leszünk képesek alapos vizsgálatokra, minél több vizsgálatot folytatunk le, annál több ilyen vita lesz a magyar parlamentben. Egyszerûen azt a néhány alapvetõen szükséges vizsgálatot is tönkre fogjuk tenni, hogyha lépten-nyomon vizsgálócsoportokat hozunk létre. Tartsuk meg tisztességünket! (Taps a bal oldalon.)