DR. NÁDORI LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt érdeklõdõ Képviselõtársaim! Valóban, a bizottságban is ez a két elv ütközött egymással: az alanyi jogon járó, a teljesítményért járó díjazás, illetve a rászorultsági elv elõtérbe helyezése. Ezt a kérdést most legalábbis én nem tudom eldönteni, de majd az elõadásom végén kiderül, hogy hova teszem le a voksot.
Mindenekelõtt az alanyi elv megértése szempontjából érdemes egy kis, néhány perces történeti visszatekintést tenni. Tudniillik egyáltalán nem új dologról van szó. A görög városállamok versenyeinek gyõztesei már az ókorban is kaptak anyagi és erkölcsi elismerést. Erkölcsit, amikor a polgárok rést vágtak a városfalon, amelyen át az olimpiai gyõztest vezették be, miközben ezt kiáltották: nincs szükségünk városfalakra, õ a mi védõpajzsunk, védelmezõnk. Anyagi elismerést, amikor a várostól egész életre szóló, teljes ellátást kaptak a gyõztesek.
(21.50)
A gümnaszionokban, ahol az ifjak tanultak, gyakoroltak, nemcsak az atléták testérõl vettek mintát a szobrászok, hanem az értelem és a lélek formálói is feljegyezték a gyõztesek életútjának, személyiségének jellemzõit, majd a tanulságokat értelmezték és tanították. Évtizedekkel ezelõtt is írtam, hitvallásként terjesztettem: az olimpiai aranyérem csak a dobogóhoz vezetõ úttal együtt képvisel fontos értéket, követésre érdemes példát.
Tisztelt Országgyûlés! Az Európai Unió az utóbbi néhány év óta rendkívül nagy figyelmet szentel a sportnak - ahogy a szakértõk mondják: mindenekelõtt alig túlbecsülhetõ értékei, értékképzõ funkciója miatt. Arra a kérdésemre, mi ösztönözte az Európai Uniót arra, hogy a kommunikációért felelõs fõbizottságban sportszektort alakítsanak ki, a válasz rövid és egyértemû volt: a sport együttélésre, egymás elviselésére tanít. Megtanítja az egyént önértékelésre, a gyõzelem és a kudarc elviselésére. Lebecsülném képviselõtársaim tájékozottságát, ha a továbbiakban a sport egészségmegõrzõ, személyiségformáló hatására hívnám fel a figyelmüket azért, hogy az elõterjesztõ javaslatát elfogadják.
Tisztelt Országgyûlés! Az olimpiai gyõztesek alkalmi és hosszú távra szóló megjutalmazása, a társadalom részérõl adott erkölcsi- anyagi elismerés ma már szerte a világban bevett gyakorlat. Számos konkrét példáról olvashattunk tudósítást például az atlantai olimpiát követõ hetekben. Az olimpiai gyõzelem nagyértékû egyedi teljesítmény, amit sok esetben 10-15 éves felkészülés elõz meg. A sport élvonalában szereplõk a gyakori edzések, versenyek idõ- és energiaigénye miatt gyakran nem képesek megfelelõen felkészülni az életre. Nem tudnak elmélyülni a hajlamaiknak, adottságaiknak megfelelõ szakmában, hivatásban. Egy sikeres civil pálya befutására rendszerint nem jut már ideje a sportban sikeres egyénnek.
Kedves Képviselõtársaim! Öröm találkozni a londoni, a helsinki, a melbourne-i, a római olimpia gyõzteseivel, különösen azokkal, akik sikeresen veszik az elõttük álló egzisztenciális akadályokat. Ezzel szemben lehangoló látni, szívszorító érzés hallani a peremre kerültek panaszait. A "ki segít rajtam?" kérdésükre nehéz választ adni. Képviselõtársaim! A választ részben önöknek kell majd megadniuk a törvény vitáját követõen.
Még annyit, hogy a kormánynak a javaslattal szembeni ellenérvei elgondolkodtatóak. Nálam a racionális és az emocionális elem küzd egymással a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként, ezért az elõterjesztést egy lehetséges megoldásnak tartom. Köszönöm szépen. (Taps.)