FRITZ PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Azt hiszem, hogy Kónya Imre képviselõ urat elérte a javaslattevõk végzete: a sportélet egy szûk kérdését szerette volna megoldani - és a sportélet egészének ellentmondásosságát szeretnénk vele megjavíttatni.
Azt hiszem, például az arany- és ezüstérem közötti különbségben sem szabad ezt a kérdést így felvetni, valahol van egy határ. Egyszerûen évek múlva ki emlékszik már az ezüstérmesekre, aranyérmesekre, emlékszik valaki? Az, hogy világbajnokoknak mit érne meg egy olimpiai aranyérem, én is beszéltem több olyan világbajnokkal, akik nem nyertek aranyérmet, ötöt is elcserélnének egy olimpiai aranyéremért. Szóval, itt most nem arról van szó, hogy egy általános igazságszolgáltatást próbáljunk meg megtenni, és az államtitkár úr fejtegetését teljes egészében elfogadom, de volt egy javaslat. Azt mondom, hogy a javaslat mégiscsak figyelemre méltó, mert azt a szûk kört szeretné valamilyen fajta erkölcsi elismerésben részesíteni - és nem gyõzöm hangsúlyozni az erkölcsi elismerést -, akiket úgy hívunk, hogy olimpiai aranyérmesek.
Szeretném, ha nem forgatnánk ki a képviselõ úr szavait, õ nem az olimpiai elv feladását akarta ezzel elérni, azzal, hogy egy szülõ a gyerekét eleve arra próbálja majd rávenni, hogy pénz fejében legyen aranyérmes, azt hiszem, ez egyszerûen elemi kötelessége egy társadalomnak, hogy az olimpiai aranyérmesekrõl utólag ilyen módon gondoskodjék.
Hogy hogyan lehet megoldani pénzügyileg, ezen én sem gondolkodtam, de a gondolatot mindenképpen figyelemre méltónak tartom, és azt hiszem, így, ebben a formájában is mindenképpen gondoljuk át továbbra is. (Taps.)