DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! A Házas József képviselõ úr és társainak T/3145. számú önálló képviselõi indítványához az Országos Magyar Vadászkamaráról a kormány a következõ ajánlást teszi.
Tájékoztatom a tisztelt Országgyûlést arról, hogy 1996. február 23-án az 1013-as kormányhatározat meghatározta azoknak a szakmai kamaráknak a körét és létesítésének módját, amelyet általános érvénnyel a Ház elõtt támogatni kíván.
A kormány álláspontja szerint a szakmai kamara létrehozására irányuló kezdeményezés támogatható, ha a kamara a tagságához, illetve a tagsága által végzett tevékenységéhez kapcsolódó közfeladatok ellátására jön létre, és pontosan meghatározható e közfeladatok köre, továbbá a tagok által gyakorolt hivatás olyan szakmai bizalmi viszonyt testesít meg, amelybõl eredõ etikai kötelezettségeket az önszervezõdés keretei között hatékonyan juttathatják érvényre.
(22.20)
Ez az elõterjesztés mindenben megfelel ennek a követelményrendszernek. Két dologról illene itt most szólni, amely ennek a kamarának a megalkotását és létrehozását különösen indokolja.
Az egyik: Házas József is említette, hogy olyan speciális szakmai tevékenységrõl van szó, ami nemcsak sport, hanem hivatás is egy bizonyos körben, és amelyet veszélyes tevékenységnek hívunk, hisz fegyverrel és nem olyan jellegû fegyveres testület körében végeznek, amelynek ellenõrzése szakmai köztestületi feladatokat mindenféleképpen indokoltnak tart.
A másik: a vadászati törvény létrehozásával, megalkotásával olyan speciális szabályozás alakult ki, amely ezt a tevékenységet túlnyomó többségében ma is olyan területen gyakorolja, amely az adott földterület tulajdonosának bizonyos rendelkezési jogát csorbítja. Amikor tehát az elõterjesztõk azt mondják, hogy ebbõl a körbõl azt az etikailag, szakmailag oda nem illõ, a szabályokat súlyosan megszegõ személyt el kell távolítani, a megfelelõ kontrollt érvényesíteni kell, akkor nemcsak azok érdekében szólnak, akik ezt a tevékenységet folytatják, hanem kvázi a védelmet is biztosítják mindazok számára, akik a saját földterületükön vagy nem kívántak, vagy nem tudtak vadászni, de rendelkezési jogukat - a törvény hatályánál fogva - a vadászat gyakorlására át kellett hogy engedjék. Ezzel a kamarai szabályozással ki kell hogy alakuljon egy olyan kölcsönös bizalmi viszony, ami nemcsak egy bérleti szerzõdés alapján a polgári jog szabályait, hanem törvényi felhatalmazás alapján szakmai, köztestületi kontrollt is eredményez. Ezért a kormány e szempontból is különösen indokoltnak tartja a benyújtott törvényjavaslat elfogadását, illetve mielõbbi tárgyalását.
A Magyar Országos Vadászkamara megalakulásának tervezett idõpontja egybeesik az országos vadásznapok õszi rendezvénysorozatának megkezdésével. Ezért nagyon szeretnénk, hogyha a hatálybalépés az Országgyûlés felhatalmazása alapján úgy kerülhetne itt elfogadásra, hogy már a megalakulást az országos vadásznapok ünnepségsorozatába tudnánk beilleszteni. Azt hiszem, e törvény elfogadásával az az áldatlan vita, amely a területkialakításokkal, a vadászati törvény anomáliáival, a földtulajdonjog korlátozásával egy bizonyos - idézõjelben - kiváltságosnak vélt körrel szembeni ellenérzés oldására, a törvényi szabályozás harmóniájára és egy olyan tevékenység gyakorlására vonatkozik, amelyben elsõ a vadvédelem, a második a vadgazdálkodás - sorrendiség nélkül -, a természetvédelem, a természet fenntartása, és csak ez után következik az a sport, amelynek - egyesek kedvtelésbõl, mások megszállottságból és nagyon sokan mint kívülállók, szimpátiával tekintve - társadalmi elismertséget is biztosítani fognak e tevékenység folytatói. A kormány részérõl ajánlom a tisztelt képviselõtársaknak e törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)