CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Országos, súlyos ügyként kell felvetnünk a felsõoktatásban, a közmûvelõdésben kialakult feszült helyzetet, amelyet az a szomorú tény okoz, hogy a kötelezõ béremeléseket nem tudják teljesíteni. Ezzel kapcsolatban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen már sztrájkbizottság alakult, és a legújabb fejlemény, hogy szervezés alatt van, megfontolás tárgya már a Felsõoktatási Dolgozók Szakszervezete kezdeményezésében, hogy rövidesen egy országos sztrájkbizottság is alakuljon. Tehát a felsõoktatásban ezen az úton keresik az igazukat, keresik annak a megoldását, hogy az oktatók, a dolgozók hozzájuthassanak a bérükhöz. A közmûvelõdés terén - tájékozódásom szerint - peres úttal próbálkoznak, valamiképpen õk is meg akarják oldani ezt a feszült helyzetet.
Ezzel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy helytelenítjük a kormánynak azt a magatartását, amellyel ezt a kérdést kezeli. Olyan véleményeket hallunk a tárca részérõl, hogy az itt hiányzó differenciát az intézményeknek tulajdonképpen ki kellene gazdálkodniuk - mondjuk, a bevételek növelésével, a dologi kiadások erre a célra fordításával. Azonban felhívjuk a figyelmet, hogy nagyon sok intézménynél bizony az alapellátásra sem marad pénz akkor, ha ehhez kénytelenek hozzányúlni. Felmerült az is, hogy létszámcsökkentéssel kellene ezt kigazdálkodni - mondja a tárca. A felmérések szerint az ELTE-nél ez 500 dolgozó elbocsátását jelentené, a szegedi tudományegyetemen 250-et, a debreceninél pedig 200-at. Ilyen mérvû belenyúlás megengedhetetlen, ez sokkal rosszabb helyzetet teremtene, mint amit a Bokros-csomag annak idején okozott.
Nem fogadható el az a tárcavélemény sem, hogy a nem oktató dolgozók munkáját tulajdonképpen a hallgatók foglalkoztatásával is lehetne helyettesíteni. Nem fogadható el az sem, hogy a tandíj egy részét fordítsák ezekre. Tehát a tárca lényegében keresi a forrásokat, rámutat arra, hogy hogyan lehetne megoldani, önkormányzati források is szóba kerülnek. Azonban megkerülhetetlen az az alaptény, hogy a kormányzat felelõssége a felsõoktatásban a megfelelõ bérezés - mert itt kötelezõ bérezésrõl van szó - biztosítása. Ez annyira megkerülhetetlen, hogy ha sztrájkkal vagy peres úton jutnak az igazukhoz, az végül is nagyon szomorú lenne, ezért mi ezúton is felszólítjuk a kormányt, hogy keresse, és rövid idõn belül mindenképpen találja meg a megoldást erre a súlyos feszültségre.
Úgy véljük, a probléma onnan is adódik, hogy tulajdonképpen ezen a téren sem tudott a kormány egyetérteni az érdekképviseleti szervezetekkel, mert olyan különbség derült ki nem olyan régen, hogy más bázist tekint az érdekképviselet és mást a kormány. Így felmerült az, hogy tulajdonképpen az 1996 januári bérszínvonal lenne az alap, amire számolni kell a béremeléseket. Úgy gondoljuk, ezek a béremelések nem jelentenek olyan kiugró bérnövekményeket, amelyeket így kellene kezelni, hiszen lényegében az inflációval való lépéstartást szolgálják a kötelezõ béremelések is.
Még egy nagyon fontos összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet ezzel kapcsolatban. Van egy felmérés, mely szerint az országok teljesítményét, a GDP-t sok minden befolyásolja, de két nagyon fontos dolog különösen, amelyek közül az egyik az oktatás, a felsõoktatás kérdése. A másik - és nem véletlen, hogy ezt most felhozom - a mezõgazdaság kezelése. Kimutatták, hogy ez a két tényezõ igen jelentõsen befolyásolja egy nemzet jövõjét, de természetesen magát a gazdasági teljesítményt is. Akkor, amikor ezen a két területen ilyen feszültségek vannak, mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet - elsõsorban a kormány és a parlamenti többség figyelmét - arra, hogy sürgõsen és nagyon hamar meg kell oldani ezt a feszültséget a jövõnk, a biztonságunk érdekében.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)