VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Sajnálom, hogy a kultuszminiszter úr ma ismét nincs a körünkben: elég ritka vendég a parlamentben, talán hogyha sûrûbben venne részt ezekben a vitákban, akkor jobban ismernénk azt, éppen mi a mûvelõdési minisztérium álláspontja. (Bauer Tamás: És a Fidesz-frakció hol van? - Dr. Avarkeszi Dezsõ: Huú, de sok fideszes van itt! Egy emberként itt vannak! - Közbeszólások.)
Tegnap Pokorni Zoltán kollégám hívta fel napirend elõtt arra a figyelmet, hogy milyen lehetetlen állapotot teremtett a kormány magatartása ebben a kérdésben. Egyre több jel utal arra, hogy a kormány ebben a kérdésben is idõhúzásra játszik, és azokat a feszültségeket, amelyek a felsõoktatásban megjelennek, valamilyen módon idõhúzással próbálja eltüntetni.
A mai lapok beszámolnak arról, hogy a felsõoktatási dolgozók szakszervezete milyen pontokon tartja hibásnak ezt a fajta kormányzati magatartást. A szakszervezet elnöke elmondja, hogy a három hete folyó megbeszéléseken a kormány részérõl semmilyen új elem nem merült fel a probléma kezelésére; elmondja továbbá azt is, hogy a kormány részérõl (Sic!) cáfolja azokat az álláspontokat, véleményeket, amelyek szerint a felsõoktatás bõségesen el van látva, irigylésre méltó helyzetben van.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy annak idején, amikor miniszterelnök úr egy külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a modernizációs program elkészült, és ennek két alapeleme van: egyrészt a mezõgazdaság, másrészt pedig a felsõoktatás; és erre alapozva próbál a kormány valamilyen kitörést elérni, ebbõl a két pontból egyik sem valósult meg, a kormány mozgása mind a két területen ellentmondásos, sõt, rossz. Úgy tûnik, hogy a mezõgazdaság után az oktatás, a felsõoktatás lesz az a pont, ahol a kormány újra hibázik, újra konfliktusokba, értelmetlen válságokba keveredik. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)