AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy Horn Gyula miniszterelnök úr tegnapi megfogalmazása egy történelmi távlat lehetõségét vetette föl. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Nevezetesen: ha egyszer kicsit nagyobb távolságból tudjuk majd nézni a történteket, akkor valószínûleg érzelmi motívumoktól mentesen tudjuk megítélni mindazt, ami történt. És valóban, ha nemzetközileg tágítjuk ki a kört, és azt nézzük, mi zajlik ebben az egész régióban, akkor világosan látni lehet, hogy itt nem magyar jelenségrõl van szó. Itt arról van szó, hogy a rendszerváltás valamennyi volt szocialista ország társadalmi- gazdasági életét alapvetõen megrázta.
Óriási feszültségek keletkeztek, és ha reálisan értékelünk, és alapul vesszük a független szakértõk véleményét, akik a világban szanaszét - tehát nem közöttünk - élnek, hanem objektíven tudják nézni, hogy mi zajlik, akkor világosan lehet látni, hogy Magyarország még a szerencsésebb országok közé tartozik, hiszen mondjuk itt a GDP visszaesése 20 százalék volt, a mezõgazdaságban 30-nál egy picit több; más országokban ennél sokkal mélyebb volt. Magyarországon most már nem csökken a GDP, hanem emelkedésnek indult. Más országokban nem ez a helyzet, és ha nagyon konkrétan arra gondolunk, hogy Bulgáriában vagy Romániában milyen folyamatok mentek végbe, ha arra gondolunk, hogy Romániában, mondjuk, a sajtó szerint is (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) egy kvázi-Bokros-csomagot valósítanak meg a kormányon levõ pártok, olyan pártok is, amelyek ebben a parlamentben nagyon népszerûek mind a két oldalon, akkor azért ebbõl arra kell következtetnünk, hogy itt nem egyszerûen a kormány szubjektív szándékairól, hanem valószínûleg valami nagy, objektív gazdasági folyamatról van szó. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)