DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Valóban problémát okozhat az, ha egy társadalmi elégedetlenségi mozgalom élére áll egy párt vagy akár több párt is, mert ezzel akár nehezítheti a tiltakozók helyzetét is, akik a saját sorsukért tiltakoznak és nem valamilyen politikai erõért.
De tisztelt képviselõtársaim, tisztelt Petõ Iván frakcióvezetõ úr, azért a csimpaszkodásból önök meglehetõsen szép példát adtak ennek az országnak. Gyönyörûen elcsimpaszkodtak a taxisblokád barikádjain, még röplapot is osztogattak, pedig az a tiltakozás ráadásul törvénytelen is volt, úgyhogy amnesztiát kellett hirdetni. Ma ilyen nincs. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Bizony!) Azt hiszem, szerencsésebb, ha nem önök azok, akik másokat errõl kioktatnak.
A következõ kérdés: vajon önmagukban az intézkedések vagy az intézkedések mikéntje és módszere is számít, tisztelt kormánypárti képviselõtársak, tisztelt Akar László úr. És itt az óriási probléma. (Dr. Avarkeszi Dezsõ: Ezt vegyük jegyzõkönyvbe. Kimondta, hogy intézkedések.) Sorozatosan rontják el a saját döntéseiket is, sorozatosan tesznek olyan lépéseket, amelyek még a saját eredeti koncepciójuknak is ellentmondanak.
Minden évben azzal kellett kezdeni, hogy korrigáljuk az év végén hozott, kapkodó, átgondolatlan döntéseket. Most is mi történt, ha végiggondolják? Az történt, hogy keresztülerõltették a parlamenten az úgynevezett "járulékreform" címû történetet, amit a kormánypárti oldalon sem tudtak elfogadni, ebbõl lett egy olyan törvény, amibõl január közepén látható volt, hogy ez így nem fog mûködni, de január végén ez a kormány még azt mondta, hogy majd három hónap múlva átnézzük a dolgot. Ahelyett, hogy végiggondolta volna a januárban beindult tiltakozások során - még nem volt tüntetés -, hogy vajon mennyi ebbõl a jogos, ahelyett mindaddig lesöpörte az asztalról a tiltakozók érveit, amíg azok ki nem vonultak az utcára.
Tisztelt kormánypárti Képviselõtársaim! Ez az igazi probléma. És ez nemcsak itt történik, hanem ugyanez történik (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) a felsõoktatásban, és ugyanez történik az egészségügyben is, ahol addig nem hajlandóak belátni, hogy a számaik nem igazak, amíg óriási cirkusz nem lesz országszerte. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Pedig feketén-fehéren kiszámolható. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)