DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány által benyújtott törvényjavaslat hiánypótló törvényi szabályozásnak ígérkezik, hiszen az egészségügyi adatok kezelésére vonatkozóan mindeddig egységes szerkezetben nem készült szabályozás Magyarországon. Az egészségügyi adatok kezelésérõl az 1992. évi adatvédelmi törvény hatálybalépése elõtt csak az 1972. évi egészségügyi törvény, és annak a gyógyító-megelõzõ ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról, valamint az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló miniszteri rendelet rendelkezett. A hivatkozott jogszabályok is egyértelmûen rendezték, hogy az orvost, egészségügyi intézményt mindazok irányában nem köti a titoktartási kötelezettség, akikre nézve az alól az érdekelt felmentette. Az egészségügyi adatok másolatának kiadását pedig úgy szabályozták, hogy azok a zárójelentést meghaladóan csak az esetben voltak kiadhatók, ha erre annak kezelõjét jogszabály kötelezte, illetve lehetõvé tette. Az ilyen jogszabályi kötelezettségeket is ugyanezen jogi normák rendezték, elõírták büntetõ, polgári ügyekben, de azokban is csak a rendõrség, ügyészség, a bíróság, vagy az általuk kirendelt igazságügyi orvosszakértõ írásbeli megkeresésére.
Az 1992. évi adatvédelmi törvény új helyzetet teremtett, kimondva, hogy ha a törvény kivételt nem tesz, személyes adatával mindenki maga rendelkezik, és ezt vonatkoztatta az egészségügyi adatra mint különleges adatra is.
(10.30)
Egyidejûleg elrendelte ezen adatokra nézve - kérelem esetén - az írásbeli tájékoztatást. Ezzel megadta a jogszabályi kötelezettséget arra, hogy amennyiben a beteg, illetve az általa jogosított kéri, úgy az orvosi adatok másolatát ki kell adni. A jogtudatba viszont mindez nehezen ment át. Az egészségügyi ellátással összefüggõ kártérítési perekben - melyek száma 1994-tõl meredeken emelkedett, és ez a trend a jelenben is folytatódik - az orvosi dokumentáció kiadásának vonatkozásában 1994-ben nem egyszer még a szaktárca illetékes fõosztálya is ellentétes írásbeli állásfoglalást adott a peres felek megkeresésére. Az állandó bírói gyakorlat, valamint a Legfelsõbb Bíróság tárgybani eseti döntései - az egészségügyi és adatvédelmi törvény összevetésével - egységes jogértelmezést alakítottak ki abban a vonatkozásban, hogy az érintett kérelmére orvosi adatainak kiadását kötelezõvé tette.
Tisztelt Ház! Az elõterjesztett törvénytervezet csak ezt a jelenleg is meglévõ jogi normát és annak megfelelõ gyakorlatot kodifikálja, azonban nyitva hagyja a még ma is vitás kérdéseket, olyanokat, melyekre a mai joggyakorlat és jogértelmezés sokszor ellentétes válaszokat ad. Ugyanis a tervezet 4. és 23. §-a nem említi, illetve nem rendezi elõször a büntetõeljárásban a nyomozati szakot, mert csak az ügyészit említi; másodszor az orvos, egészségügyi dolgozó ellen indult fegyelmi eljárást, valamint a munkáltatói döntés elleni munkaügyi bírósági eljárást. Nem szól az érintett kérelmére indított etikai, peren kívüli kártérítési eljárásról, így a felelõsségbiztosítónál elõterjesztett kárigényrõl.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyûlés alelnöke,
a jegyzõi széket dr. Trombitás Zoltán foglalja el.)
Nem szól még a tervezet a gyanúsított, a terhelt védõje, az alperes és a mellette beavatkozók és azok jogi képviselõi, valamint orvosszakértõi, szakorvos, szaktanácsadói irányában történõ adatkezelésrõl, valamint a biztosítási szerzõdés alapján történõ kártérítést kizáró, alkoholos állapotban vagy kábítószer hatása alatt bekövetkezett baleseteknél a biztosító megkeresésére történõ adattovábbításról.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az orvos ellen foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt induló büntetõeljárások nyomozati szakában a nyomozó hatóság az alapos gyanút az általa kirendelt igazságügyi orvosszakértõ szakvéleményére alapozza, mely objektíve valótlan is lehet. Ahhoz, hogy ez idõben, még a nyomozati szakban feltárható legyen, és a felesleges, megalapozatlan vádemelés, az annak alapján nagy médiavisszhanggal járó bírósági eljárás, mindezzel összefüggésben személyhez fûzõdõ jogok, a jó hírnév sérelme, valamint az eljárással okozati összefüggésben lévõ egyéb kár, vagyis az elmaradt haszon megelõzhetõ legyen, indokolt, hogy az eljárással érintett és a védelem is élhessen jogával, megismerhesse már a gyanúsítást közvetlenül követõen, még a nyomozati szakban az eljárás alapjául szolgáló egészségügyi adatokat, és azok felhasználásával módjában álljon szakvéleményt készíttetni, a hatóságoknak pedig az így keletkezett szakvélemények esetleges ellentmondásait feloldani - akár az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága által -, mely többször az eljárásnak bûncselekmény hiánya miatt történõ megszüntetéséhez vezetett.
Jelenben azonban a nyomozást vezetõ személyek szubjektív döntésétõl függ, hogy a hivatkozott egészségügyi adatokat a védelem megismerheti-e, vagy az eljárás mely szakában ismerheti meg. Ugyanezen okból az eljárásban részt vevõk jogainak biztosítása érdekében indokolt az egészségügyi ellátással összefüggõ fegyelmi és munkaügyi bíróság elõtt folyamatban lévõ ügyekben az, hogy az eljárással érintett és jogi képviselõje, valamint az általa bevont szakértõ is megismerhesse az eljárás tárgyát érintõ egészségügyi adatokat. Az érintett kérelmére indult eljárásokban jelenben az adatvédelmi törvény csak az érintett által megdönthetõ vélelmet állít fel arra nézve, hogy az érintett az adatainak kezeléséhez hozzájárul, ami a joggal való visszaélés lehetõségét teremti meg.
Tisztelt Ház! Az egészségügyi ellátással összefüggõ és az érintett kezdeményezésére indult kártérítés iránti peren kívül és peres eljárásokban, továbbá az etikai bizottságok elõtt folyó ügyekben indokolt hivatkozott vélelmen túlmenõen az egészségügyi adatkezelés kötelezõvé tétele. Az érintett ennek figyelembevételével eldöntheti, hogy vállalja-e az adatainak kezelését, vagy eltekint az eljárás kezdeményezésétõl.
Indokolja ezt egyrészt az, hogy ezen ügyekben a döntés, a határozat meghozatala ezen adatokra alapozott, másrészt a következõk is: elõször is, a felelõsségbiztosító részére történõ adattovábbítás indoka - úgy peren kívül, mint peres eljárásban - az, hogy a felelõsségbiztosítási jogviszony alapján a biztosító fedezetet nyújt a biztosított alperesi orvos, egészségügyi intézmény azon kártérítési kötelezettségeire, amelyekért mint az egészségügyi tevékenység folytatója a magyar jog szerint kártérítési kötelezettséggel tartozik harmadik személyeknek okozott személyi sérülés miatt. Amennyiben a benyújtott kárigény során a biztosító, illetve annak jogi képviselõje, orvosszakértõje nem ismerheti meg a jogalapot eldöntõ egészségügyi adatokat, úgy a kárigényt elbírálni sem tudja, és az - a peres eljárások számát növelve - a pert megelõzõ, peren kívüli egyezség lehetõségét zárja ki. Másodszor, a polgári kártérítési perben pedig egyértelmûen állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy a polgári perrendtartás, továbbá az orvosi titoktartásról, az egészségügyi adatok mint különleges adatok kezelésérõl rendelkezõ jogszabály, valamint a személyes adatok védelmérõl szóló, 1992. évi törvény rendelkezései egymással összhangban vannak-e, illetõleg hogyan érvényesülnek a polgári perrendtartás keretein belül. Ugyanis tényként kell megállapítani, hogy ebben jelenleg nem egységes a jogértelmezés, még a bírói joggyakorlat sem, melybõl eredõen e körben még azonos bíróság különbözõ tanácsaiban is egymással ellentétes jogerõs ítéletek születnek.
Amennyiben ezen törvényjavaslat az 1. §-ában és az általános indoklásban meghatározott célját szolgálni kívánja, úgy a polgári perrendtartás, továbbá az 1992. évi adatvédelmi törvény, valamint az 1972. évi egészségügyi törvény 77.-78. §-át hatályon kívül helyezõ jelen törvényjavaslat rendelkezéseit egymással összhangba kell hozni és egyértelmûvé kell tenni.
Az elmondottak megoldásában abból kell kiindulni, hogy az egészségügyi ellátással összefüggõ - mind szám-, mind összegszerûségükben meredeken emelkedõ - kártérítési ügyekben, mellyel kapcsolatban itt megjegyzem, hogy csak egy ügyvédi iroda anyagában 130 ilyen ügy is van, közel 300 milliós perértékkel, továbbá általános és jogszerû gyakorlattá vált, hogy a kárigénylõ, illetve felperes vagy jogi képviselõje még a perindítás elõtt a megkért orvosi adatok birtokában orvosszakértõvel szakvéleményt készíttet, és azt a kárigényhez, keresethez csatolja.
(10.40)
Tisztelt Képviselõtársaim! Az egészségügyi ellátóhálózatunkban a rendszerváltást követõen ismét megtalálható a háziorvos intézménye. A már idõsebb korban levõ emberek nagyon jól emlékeznek még a múltból a jóságos háziorvos bácsira, aki az unokától a nagyszülõig a család gyógyítója és minden titkainak tudója volt. Ez a bizalmi viszony nemcsak nagyfokú mesterségbeli tudást, de rendkívüli tapintatot és diszkréciót is igényel. Amit a háziorvos tud a család egészségi állapotáról, az nem tartozik illetéktelen személyekre. Ezért van nagy felelõssége ennek a törvényjavaslatnak, amely meghatározza azt, hogy az egészségügyi és a személyi azonosító adatokat kinek és milyen feltételek mellett lehet kiszolgáltatni. Nem kell tehát különösképpen hangsúlyoznom, tisztelt képviselõtársaim, hogy mit jelent ez a társadalom alappillére, a család védelme szempontjából, ami a Független Kisgazdapárt egyik legfontosabb célkitûzései közé tartozik.
Az is világos, hogy ez a törvényjavaslat mennyire fontos az egészségügyi ellátóhálózattal kapcsolatba került vagy kerülõ személyek személyi jogainak védelme és az egészségügyi adatokhoz való illetéktelen hozzáférhetés megakadályozása érdekében. A javaslat ugyanakkor nagy fokban javítja az orvos-beteg kapcsolatot, és növeli a betegeknek az orvosokba vetett bizalmát. Ezért a Független Kisgazdapárt a törvényjavaslatot támogatja, és módosításokkal elfogadásra ajánlja. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)