DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm a figyelmet, tisztelt Ház. Az elõttünk fekvõ törvény címével ellentétben mélyen, személyesen érint minden magyar állampolgárt, alapvetõ személyiségi jogait próbálja valamilyen módon szabályozni, és nem ennek megfelelõen nem kétharmaddal kerül majd elfogadásra a tervek szerint.
Ugyanis mi a törvény tárgya? Az egészségügyi adatok kezelése. Mi minõsül egészségügyi adatnak a törvény meghatározása szerint? "Egészségügyi adat az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére és szexuális szokásaira, valamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett vagy származtatott adat, továbbá az elõzõekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemû adat; például magatartás, környezet, foglalkozás."
Tessék megmondani, hogy ezen kívül még mi az ember? Ez a teljes személyiségkép, testi, lelki, szociális, társadalmi helyzetének teljes képe. Ezen kívül én nem tudok olyan adatot, amely az embert jellemezhetné. Miután a tudomány ma ott tart, hogy egy nagyon bonyolult rendszert, a légkör állapotát monitorozni tudjuk, és jók a meteorológiai elõrejelzéseink, bízvást mondhatom, hogy az orvostudomány ott tart - vagy rövidesen ott fog tartani -, hogy a teljes személyiségre vonatkozó minden adat felderíthetõ, mérhetõ, értelmezhetõ lesz. Gondolják meg: ma már meg tudjuk mondani, hogy egy férfi naponta százezer termelõdõ spermiumából nagy valószínûséggel szõke, kétméteres matematikai zsenik vagy púpos törpék születnek; alapegészségügyi adat. Fontos ez? Fontos, hogy ez a személyiség kizárólagos tulajdona legyen?
Ha nem hiszik el, hogy ez alapvetõen a személyiségi jog része, akkor gondoljanak a lisszaboni chartának - ami az Európai Közösség alapvetõ egészségügyi, betegjogi normatívája - arra a megállapítására, miszerint a betegnek kizárólagos joga van egészségügyi adatairól való rendelkezésre, még halála után is; kizárólagos joga még halála után is.
A jelenleg meglévõ szabályozás bizonyos, nagyon szigorúan körülhatárolt írásbeli nyilatkozatoktól tette függõvé, hogy ezt másra át lehessen ruházni. A jelenleg elõttünk lévõ törvény egyszerûen ezt az átruházást, a személyiségi jogaimról való lemondást úgy vélelmezi, hogy az orvoshoz fordulás ténye már megvalósította az átruházás jogi aktusát. A törvény - megintcsak idézni fogom - úgy fogalmaz a 12. §- ában, hogy: "Abban az esetben, ha az érintett önként fordul az egészségügyi ellátóhálózathoz, az egészségügyi és személyazonosító adatainak kezelésére szolgáló hozzájárulását - ellenkezõ nyilatkozat hiányában - megadottnak kell tekinteni."
Tehát ha én azért megyek orvoshoz, mert gyötör a láz, a csúz, és szeretnék meggyógyulni, vagy végsõ soron abban reménykedem, hogy életben maradok, akkor ezzel lemondok a teljes személyiségem részét képezõ, összes adatom rendelkezési jogáról, azzal a ténnyel, hogy orvoshoz fordultam; és itt még nem is sürgõs szükség esetét tételezem fel, amikor ezt külön, még egyszer aláhúzottan lehetõvé teszi az egészségügyi ellátószolgálatnak. Nem a beszámíthatatlanság esetérõl beszélek, amikor eleve feltételezi, hogy ilyen önrendelkezési jogom nincs. Mit jelent ez? Azt, hogy én tökéletesen átadom magamat egy hatóságnak, egy szolgálatnak, egy idegen hatalomnak, és nem mindenféle könyvbe írnak be ezután, hanem minden sejtem mindenkori állapotáról tökéletesen azonosítható adatokkal fog rendelkezni valamilyen, tõlem kívül álló hatalom.
Ez a törvény így, jelen formájában nem azt fejezi ki, hogy a betegnek mihez van joga, legfeljebb azt próbálja korlátozni, hogy a hatóságnak milyen jogkorlátozással kell élnie. Minden tisztességes európai egészségügyi törvény a betegjogokból indul ki és az ellátószolgálat, a hatóság kötelezettségeit szabályozza. Ez a törvény fordítva teszi: a hatóság kötelezettségeirõl szól csupán, ki sem mondja, hogy ez a jog a beteget illeti, még halála után is, mint ahogy a lisszaboni charta fogalmazta.
Ezzel a felhatalmazással tehát én a gyógyulásom reményében lemondok alapvetõ jogaimról. És mihez kezd vele az az ellátórendszer, amelyiknek átadtam ezeket a jogokat? Erre vonatkozóan igen - hogy is mondjam - gumijogszabályt tartalmaz a 23. és a 24. §, amely az "Adattovábbítás az egészségügyi ellátóhálózaton kívüli szerv megkeresésére" címet viseli. Tessék megmondani, hogy ennek alapján bárkirõl, bárki, bármikor, bármely hatóság miért nem szerezheti meg a legszemélyesebb adataimat?
"1. A következõ szervek írásbeli megkeresésére a kezelést végzõ orvos az érintett egészségügyi és személyazonosító adatait átadja a megkeresõ szervnek:
a) büntetõ- és polgári ügyben a nyomozóhatóság, az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértõ;
b) szabálysértési eljárás során a szabálysértést lefolytató szervnek."
Tehát ha én átmegyek a piroson, akkor azonnal joga van a szabálysértést lefolytató szervnek arra, hogy az én szexuális szokásaimról információkat szerezzen, mert biztosan amiatt sértettem szabályt.
(11.40)
Tovább idéznék: "Hadköteles személy esetén az illetékes jegyzõ, a hadkiegészítõ parancsnokság, illetve a katonai egészségügyi alkalmasságot megállapító bizottság."
d) - ez a legszebb -: "A nemzetbiztonsági szolgálatok a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényben meghatározott feladatok ellátása esetén." Mi ez? Az, hogy védjék a nemzet biztonságát.
Aztán: "bûnüldözési, bûnmegelõzési célból a rendõrség, az ügyészség, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok jogosultak ellenõrizni a kábítószert, illetve pszichotrop anyagokat tartalmazó gyógyszerek forgalmát" - bûnmegelõzési célból; tehát nem is megalapozott gyanú, vagy gyanú, hanem egyszerûen a megelõzés céljából.
24.: "Az érintettnek elsõ ízben történõ orvosi ellátásakor a kezelõorvos a rendõrségnek haladéktalanul bejelenti az érintett személyazonosító adatait, ha a sérülés feltehetõen hivatalból üldözendõ bûncselekmény vagy közlekedési baleset következménye, illetve a gyógykezelés során hivatalból üldözendõ bûncselekmény gyanúja merült föl." Ezekhez nem kell beleegyezni az érintetteknek - tehát feltehetõen gyanú esetén, kötelezõen.
Kérem szépen, a hippokratészi eskû 2500 éves. A hippokratészi eskû annak idején az emberi civilizáció egyik csúcspontján fogalmazódott meg, a periklészi athéni demokráciában. Ebben, az azóta is minden orvos által leteendõ esküben az szerepel: ha a beteg házába lépek, a beteg és családja titkát megõrzöm, azt másnak nem adom át. És 2500 éve ez az orvosi hivatás alapja - ez az eskü, amire én is esküt tettem, és néhány kollégánk még ebben a Házban.
Miért kell ez? Azért, mert egy olyan bizalmi viszony van a beteg és az orvos között, mint amilyen bizalmi viszony még a házastárs vagy a szeretõ között sincs, mert annak sem mond el az ember olyan adatokat, amit az orvosának elmond. És ez nem öncél, hanem ez teszi lehetõvé, hogy az orvos megfelelõen tudjon a beteg betegségére valamilyen gyógyulást hozó eljárást kezelni, és nem abból a célból, hogy az államrezon, vagy bármily más érdekbõl ezeket az adatokat felhasználja. Az orvosi hivatás meggyalázása a feljelentési kötelezettség, és az az automatizmus a demokrácia meggyalázása, hogy ezzel a törvénnyel elfogadjuk azt, hogy az orvoshoz fordulás kényszere miatt én lemondjak alapvetõ személyiségi jogaimról.
Amellett technikailag elképzelhetetlen, hogy a rendelet, a törvény végrehajtható legyen. Tessék elképzelni, Magyarországon minden állampolgár egy évben 16-szor fordul orvoshoz, vagy egészségügyi intézményhez. Ez 16 millió odafordulás; ez 16 millió adat - adathalmaz. Egy kórház 240 fajta ûrlapot használ. Most ezt a két számot tessék összeadni, és figyelembe venni, hogy 30 évig kell ezeket az adatokat õrizni. Ma, amikor a modern képalkotó eljárások információtartalma egyetlenegy MRI- vagy CT-felvételnél nagyobb, mint a teljes rádió-hangarchívum információtartalma, és azt nem tudjuk kódolni, tárolni, megmenteni, átmenteni az utókornak, akkor hogy tudjuk ezt a 16 millió esetben elõforduló rengeteg adathalmazt tárolni? Csak oly módon, hogy a kórházak levéltárrá válnak. Ugye, a megszüntetett ágyak helyén nyilván irattárakat tudunk létesíteni...
Az egyetlen megoldás az, hogy a beteg adatait a beteg intelligens kártyán, amely egyben a társadalombiztosítási igazolványa is, saját magánál tartja - nem drágább, mint a különleges védõfestékkel nyomott társadalombiztosítási igazoló-kártya -, és amelyben több szintben lépcsõzve lehet ezeket az adatokat nyilvántartani; például oly módon, hogy eszméletvesztés, vagy bármilyen esetben a vitális adatok, vércsoport, és néhány, allergia- vagy egyéb adat bárki által lehívható. Az összes többi személyes tulajdonát képezõ egészségügyi adat viszont az általa megadható kóddal hívható csupán le - mint például, ha szeretnék 100 forintot fölvenni a bankszámlámról egy ilyen fizetõkártyával. Az titkos, az kóddal védett; a legszemélyesebb adataim a törvényjavaslat szerint viszont kiadandók az egészségügyi ellátó szolgálat számára, és hozzáférhetõk a gumijogszabályok miatt bármilyen, egészségügyön kívüli intézmény számára.
Éppen ezért, mivel messze nem a lisszaboni chartának, az európai jogharmonizációnak megfelelõen a beteg jogaiból indul ki a törvény - mert nem mondja ki, hogy ezek az adatok, az ezek fölötti rendelkezés alapvetõen a beteg elidegeníthetetlen jogát képezik, és nagyon kivételes, és garantáltan biztosított esetekben lehet csak ettõl eltérni -, nem hisszük, hogy a törvény módosító jogszabályokkal javítható, hiszen a feje tetejérõl a talpára kéne állítani, hogy sokak által ismert klasszikust idézzek.
Nos tehát, éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényt, a Fidesz frakciójához hasonlóan, visszavonni és átdolgozni javasolja a kormánynak, különös tekintettel arra, hogy a betegjogokról is rendelkezõ egészségügyi törvény beterjesztésére már ígéretet kaptunk, illetve annak koncepciója mindannyiunk birtokában van. Nem szeretnénk, ha megint a részkérdésekben elköteleznénk magunkat az egész megismerése nélkül. Ezért kérem a tisztelt kormány és a kormányzó pártok néhány hetes türelmét, amíg az egészségügyi törvény - amely a betegjogokat ennél szélesebb körben kell hogy tartalmazza - megismerése után dönthetünk errõl a törvényjavaslatról. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalon.)