KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselõ Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy az egészségügy mintegy évtizede megkezdett reformjának szakmai és gazdasági okai egyaránt ismertek mindannyiunk számára. Az is ismert, hogy a gazdaság jelenlegi teljesítõképessége nem teszi lehetõvé a jelenlegi méretû és szerkezetû ellátórendszer megfelelõ színvonalú finanszírozását.
Az egészségügyi intézmények szerkezete és gazdálkodási rendje, sajnos, nem követte megfelelõen a nehezülõ gazdasági feltételeket. Ennek következtében az intézmények egy kisebb részénél olyan adósságállomány halmozódott fel, amelynek kezelésére 1996-ban adósságkezelõ intézkedéseket kellett életbe léptetni. Ezek az intézkedések az aktuális nehézségek megoldását célozták, és nem szándékunk, hogy hasonló helyzetekben ismételten sor kerüljön alkalmazásukra. Az intézmények mûködõképességének feltételeit rendszerszerûen kell biztosítani, és erre a célra a társadalombiztosítás költségvetése és annak tartalékai jelenleg megfelelõ forrásokat tartalmaznak, ellentétben képviselõ asszony állításával.
A struktúraátalakítás tavalyi lépéseinek is az volt az egyik kitûzött célja, hogy olyan ellátószerkezet alakuljon ki, amely szakmailag és gazdaságilag hatékonyabb mûködést tesz lehetõvé. A helyi döntések következtében, sajnos, radikális lépések a vártnál és a szükségesnél kevesebb helyen születtek, ami számos esetben szükségképpen tovább rontja az adott intézmény gazdálkodását.
Összességében elmondható, képviselõ asszony, hogy az egészségügyi rendszer gazdálkodási gondjainak megoldására a meghozott intézkedések rövid távon még nem hozták meg a várt eredményt, bár számos intézmény küzdötte le a pénzügyi nehézségeit, a kórházak egy része jelenleg is kisebb-nagyobb hiányt görget maga elõtt. A hiányok felszámolása, újratermelõdésük megakadályozása nemcsak az intézményeknek, hanem az ellátórendszer egészének is érdeke. (Szórványos taps a bal oldalon.)