DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1996-os év sajtótermékei között tallózva szembeötlõen sok olyan újságcikkel találkozunk, amelyek a dohányzás és a társadalom viszonyát fejtegetik. Füstölög az ország pro és kontra, vélemények és ellenvélemények csapnak össze a dohányzók és nem dohányzók népes tábora között.
Azok, akik a dohányzás szenvedélyének hódolva alkotmányos alapjogként ragaszkodnak szenvedélyükhöz, ellenzik a dohányzás törvényi szabályozását. Hozzájuk csatlakoznak még a dohánytermelõk is, akik megélhetési forrásaikat féltik a dohányzás esetleges korlátozása miatt. Velük szemben állnak az egészségüket joggal féltõ nem dohányzó állampolgárok, akik passzív dohányosokként kénytelenek beszívni dohányzó társaik füstjét, és egészségkárosodást szenvednek el. A dohányzók a személyiségi jogaikat féltik, a nemdohányzók pedig azt mondják, hogy az õ személyiségi jogaikat senki sem veszi figyelembe.
A híradásokból az is kitûnik, hogy az Országos Népegészségügyi Bizottság a jogszabálytervezet több változatát is megvitatta már, és a népjóléti miniszter szeretné, ha az új tervezetet még 1996-ban megalkotnák és a kormány elé terjesztenék. Ennek ellenére a kormány 1997 elsõ félévi törvényalkotási programjában nyoma sincs a dohányzási törvénynek, amit az elõzmények után igencsak furcsának találok.
Kérdezem tehát az államtitkár urat, miért nem szorgalmazza a kormány a dohányzás törvényi szabályozását. Lehetségesnek tartja-e, hogy egy kis csúszással bár, de a második félév feladatai között helyet kap majd ennek a törvénynek a megalkotása is? S kérdezem még: a nemdohányzóknak nincsenek személyiségi jogaik?
Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)