VANKÓ MAGDOLNA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném a készülõ reklámtörvény vitájának egy olyan elemére felhívni figyelmüket, amelyet én ígéretesnek találok. Világossá kell tennünk mindenki számára, hogy az új törvény elsõsorban a reklámok tartalmát szabályozza. Más szóval: akit zavarnak az óriásplakátok, aki túl soknak tartja a tévében a reklámokat, az nem talál megoldást az új jogszabályban. Az új törvény másról szól.
A fõ kérdés az: mit és hogyan közvetít a reklám? Ezt kell a jogszabályban rögzítenünk. Meggyõzõdésem szerint a törvényen sok múlik majd, hiszen elviselhetõvé teheti a reklámmal való együttélést mindannyiunk számára.
A tervezet múlt heti általános vitájában azt tapasztaltam, hogy szinte minden hozzászóló említtett és támogatott egy fontos szabályozási módot, pedig az nem is szerepelt az elõterjesztésben. Az önszabályozásra gondolok. Több képviselõtársam javasolta, hogy a készülõ törvény ismerje el a reklám gyakorlatában az önszabályozást mint a törvényhez igazodó, azt kiegészítõ szabályozási mechanizmust. A magam részérõl ezzel teljesen egyetértek.
Tavaly hazánkban is megalakult az Önszabályozó Reklámtestület, tehát más országok gyakorlatához hasonlóan nálunk is a mindennapok részévé válik az egész reklámszakma által önként vállalt és elfogadott cselekvési szabályrendszer. A reklámoztatók, a reklámügynökségek és a média összefogott annak érdekében, hogy a reklámok elõsegítsék a piac mûködését úgy, hogy eközben etikai normák megállapításával és betartásával lényegesen javuljon a reklámok társadalmi elfogadottsága.
Hadd emlékeztessem képviselõtársaimat arra, hogy a szakma spontán módon alakította ki ezt a szabályozási formát, és az mára már eredményesen is mûködik. Ezért meg kell fontolnunk az önszabályozás beillesztését az új törvénybe. Ezt már csak azért is ildomosnak tartanám, mert nemzetközi példák támasztják alá az önszabályozás hatékonyságát. Az Európai Unióban igen sikeres a jogi és szakmai szabályozás egymást kiegészítõ mûködése. Ennek az együttmûködésnek a tapasztalatok szerint az üzleti élet és a nagyközönség egyaránt hasznát látja. Nõ a bizalom a fogyasztók korrekt, hiteles és társadalmilag felelõs tájékoztatása nyomán. Amint látjuk, ígéretes lehetõség az önszabályozás, amely civil mozgalomként, alulról építkezve, a lehetõ legalacsonyabb szinten kezeli a közízlést sértõ reklámokat még azok megjelenése elõtt.
A szakma belsõ tízparancsolata komoly erõt képvisel. Az Önszabályozó Reklámtestület mûködésével jelentõsen csökkenhet a reklámetikai, félrevezetõ reklám miatt kezdeményezett, vagy közízlést sértõ bírósági ügyek száma. A szakma által önként vállalt normák és önkorlátozás így hatékonyan egészíthetik ki a gazdasági reklámtörvényt.
Mindezek alapján javaslom, hogy az önszabályozást mint a reklámszakma önként vállalt korlátozó, szabályozó mechanizmusát illesszük be a törvény kontextusába. (Taps a bal oldalon.)