HERBERT FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Ezúttal szeretném én is egy kicsit tovább folytatni a reklámtörvény-tervezet reklámozását.
Az elõttem szólók közül többen kritizálták a törvénytervezet egyes alapvetõ fogalmainak definiálatlanságát. Engedjék meg, hogy ehhez a vitához tegyek néhány kiegészítõ ismeretet. Sokszor elhangzott e törvényjavaslat kapcsán az európai uniós konformitás követelményének kielégítési szándéka. Akkor hát, álljon itt a tanács 1984. szeptember 10-ei 84/450. EGK számú, a tagállamok megtévesztõ reklámról szóló jogi és közigazgatási elõírásainak egységesítésére vonatkozó irányelvének fogalommeghatározása. "A reklám a kereskedés, ipar, mesterség vagy szabad foglalkozás gyakorlása során tett minden olyan nyilatkozat, amelynek célja áruk forgalmának vagy szolgáltatások, köztük ingatlanok, jogok és kötelezettségek érvényesülésének elõsegítése." Ajánlom Balsai István képviselõtársam szíves figyelmébe, hivatkozva elmúlt heti sajátos fogalmi fejtegetéseire is.
A reklámnak - ami megítélésem szerint pozitív tartalommal bíró fogalom - vadhajtása, de sajnos talán édestestvére is a megtévesztõ reklám. Szeretném ennek meghatározását is idézni a már forrásul használt Európa tanácsi irányelvbõl. "Megtévesztõ reklám minden olyan reklám, amely bármilyen módon, beleértve a külsõ megjelenését, azon személyeket, akik felé irányul vagy akiket elér, megtéveszti vagy megtévesztésükre alkalmas, és amely a benne rejlõ megtévesztés következtében azok gazdasági magatartását befolyásolhatja, vagy ebbõl eredõen valamely versenytársnak kárt okoz, illetve alkalmas arra, hogy kárt okozzon."
A tagállamokban a megtévesztõ reklám ellen jelenleg érvényes rendelkezések erõsen eltérnek egymástól. Tudjuk, a megtévesztõ reklám az áruk vagy más javak beszerzésekor vagy a szolgáltatások igénybevételekor a fogyasztót hátrányos döntésekre ösztönözheti, mégsem sikerült egységes közösségi leszabályozása. E megjegyzéssel válaszolnék frakcióbeli képviselõtársam szintén múlt heti fejtegetéseire, jóllehet bizonyos egységes elvek és szabályok bírósági érvényesítése kérdésében teljes mértékben egyetértek véleményével.
Ha már az európai tapasztalatoknál tartunk, számomra sokkal inkább jelent gondot az a felénk, Magyarország felé teljes joggal tolmácsolt állandó felvetés, hogy a törvényi szabályok végrehajtásában tapasztalható nálunk a legtöbb elmaradás és hiányosság. Hogy is van ez a magyar reklámszabályozás mai gyakorlatában? Többen is deklarálták e Házban: a ma érvényben lévõ jogszabályok szerint, így például a belkereskedelemrõl szóló többször módosított 1978. évi I. törvényben élõ tiltásokat, korlátozásokat a szakma nem tartja be, az ellenõrzésért felelõs szervek, szervezetek pedig nem tartatják be. És az önszabályozó reklámtestület sem szerez érvényt ezen elõírásoknak, mert nyilvánvalóan a szakma gazdasági érdekei mást, a mai gyakorlatot diktálják.
Egyetértek Bretter Zoltán képviselõtársammal, hogy a jelenlegi törvényjavaslat, mint ahogy a reklám maga is, nem pusztán reklámszabályozás, hanem a magyar lakosság szokásaiba mélyen belevágó kulturális alakítóerõ. Azonban óriási felelõsséget is tartalmaz. Máris az érzékeny pontok egyikénél tartok, és kénytelen vagyok néhány gondolattal idõzni a dohánytermékek reklámozásánál.
Sokan a képviselõi felszólalók közül, de maga a reklámszakma is a dohánytermékek reklámjának alapvetõ célját a márkák és kiemelten az újonnan kifejlesztett, úgynevezett könnyû fajták választási lehetõségének kínálatában határozzák meg, mintegy sugározva, hogy az az egészséges életmódra ösztönzést szolgálja. Mindezt teszi zárt és nyitott cigarettás dobozokkal, markáns, az ifjúság számára is vonzó és követendõ romantikus élethelyzet-jelenetekkel. De kell-e egyáltalán választani? Szükséges-e akár a kevésbé rosszat is választanom? Én erre a kérdésre csak nemmel tudok válaszolni. Akárhogy is nézzük, ezek a reklámok magát a szokást, a dohányzást - igaz, raffináltul, ügyesen - népszerûsítik; amellett, hogy ezzel együtt a káros, kóros szokás szabados mûvelését is sugározzák. Töméntelen mennyiségben, úton és útfélen találkozik velük a polgár, aminek természetes következménye az a szomorú magyar gyakorlat is, hogy mindenhol és mindenkor, korra, nemre és állapotra tekintet nélkül ûzhetõ ez a meglehetõsen és maradandóan szagos, egészségre, sõt az azzal nem élõkére is ártalmas, rossz szenvedély.
Tisztelt reklámszakma! A nemdohányzó is fogyasztó, igaz, nem a dohánytermékeké. Egészségének, testi épségének védelme azért is érdek, hogy hosszú ideig legyen képes a magas színvonalú reklámok által közvetített sok száz, sok ezer termék és szolgáltatás igénybevételére.
Szeretnék néhány gondolatot példaként a franciaországi szabályozásnak szánni. Az alkohol- és dohánytermékek reklámozásának tilalmát a dohány- és alkoholtermékekkel való visszaélés elleni küzdelemrõl szóló 1991-es törvény lényegesen megszigorította. Az új törvény megerõsítette az alkoholra és dohányra vonatkozó alapvetõ reklámtilalmat, és '93. január 1-jei hatállyal azokat a kivételeket is megszüntette, amelyeket - mint például a közvetett reklám - a korábbi törvény ismert. A törvény szigorúbb elõírásokat tartalmaz a dohánytermékekkel kapcsolatban, mint az alkohol tekintetében, miután az utóbbi termékek élvezetét Franciaországban kevésbé tekintik károsnak, mint az elõzõekét. A tilalom vonatkozik a közvetett és közvetlen reklámra csakúgy, mint az úgynevezett propagandára és a szponzoringra.
(18.20)
Ezenkívül a tilalom most már olyan termékekre is kiterjed, amelyek korábban nem minõsültek dohánytermékeknek, azaz mindazokra a termékekre, amelyeket szívni, füstölni, rágni vagy szopogatni lehet, még akkor is, ha csak kevés dohány tartalmaznak, vagy cigaretták esetében az olyanokra is, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak dohányt.
A törvény 3. cikke értelmében nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett reklám és a propaganda is tilos. Ez utóbbi alatt értendõ az általános reklámszlogenek alkalmazása, mint például "a dohányzás élvezet", vagy az olyan asszociációk, amelyek azt sugallják, hogy összefüggés van a dohányzás, a hatalom, a siker, illetve a szexualitás között.
A fentieken kívül tiltják a dohány-elõállítók általi olyan rendezvényfinanszírozást, amely alkalmas arra, hogy indirekt reklámot jelentsen a cég nevének feltüntetése révén. Ezért csak az anonim szponzorálás lehetséges. Az új törvény 6. cikke értelmében az átmeneti idõre, azaz a teljes tilalom '93. január 1-jei hatálybalépéséig minden dohánytermékre vonatkozó reklámnál jól láthatóan fel kellett tüntetni a következõ szöveget: "a dohányzás betegséget okoz", hogy ezzel is figyelmeztessen a dohányzás veszélyeire.
Én a magyar kötelezõ szlogent - a dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét - kiegészíteném egy másikkal is, amely figyelemfelhívást jelent arra vonatkozóan, hogy az zavarja a nemdohányzót. Az én megközelítésemben ez úgy szólna: a dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét. Ebben az esetben elismerném, hogy valóban tiszteletreméltó szokásra ösztönöz a reklám, nevezetesen a nemdohányzók egészségének megóvására és megkímélésére.
Mielõtt szemrehányást kapnék képviselõtársaimtól, hogy a reklámtörvény vitája ürügyén e káros szenvedély ellen hadakozom, meg kell mondanom, könnyebb lenne a helyzetem, ha párhuzamosan zajlana a nemdohányzó-védelmi törvény vitája is. Miután pedig a T/3712. számú törvényjavaslat törvénnyé emelésének folyamata most zajlik, a dohánytermékek reklámozásának szabályozása itt és most történik, ezért éreztem úgy, hogy e helyen kell aggályaimnak hangot adnom. Természetesen ugyanezt szeretném tenni a nemdohányzó-védelmi törvény majdani vitája során is.
Még egy gondolatot engedjenek meg nekem e téma kapcsán. Óvni kell az önszabályozást, az önszabályzó reklámtestületet a gazdasági érdekek túlzott érvényesülésétõl, a mundér becsületének elvételen védelmétõl és az elfogultságtól. Láttunk és látunk erre rossz példákat más területeken éppen eleget.
Hozzászólásom hátralevõ részében egy ellentmondásra kívánom felhívni a figyelmet, amelyet a mostani törvényjavaslat és a szervesen kapcsolódó, 1996. évi I., a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény között vélek felfedezni. A T/3712. számú törvényjavaslat 14. §- a rendelkezik a felelõsség megállapításának szabályairól, amely szerint bizonyos rendelkezések megsértéséért a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közvetítõje egyetemlegesen felelõs.
Ezek a rendelkezések pedig vonatkoznak ténybeli kérdésekre is. Ugyanakkor az 1996. évi I. törvény 4. cím - reklámkorlátozások és tilalmak - 10. § (1) bekezdése szerint a reklám tényállításaiért a tudatos félrevezetés kivételével a mûsorszolgáltató e törvény szerint felelõsséggel nem tartozik. Szerintem ezt a kérdést az elektronikus sajtóra vonatkozóan is szabályozni kell a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban, a felelõsséget ugyanúgy viselnie kell, mint az írott sajtónak és a szabadtéri reklámtevékenységet folytatóknak.
Tisztelt Ház! Befejezésül szeretném én is kiemelni: tiszta szívvel bízom benne, hogy a most megalkotásra kerülõ reklámtörvény alapvetõen a fogyasztók érdekeit szolgálja, egészséges módon szabályozza a versenyt, és tiszteletben tartja a magyar nyelvet. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)