PANCZA ISTVÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A hatályos magyar reklámjogra vonatkozó részletes tájékoztatást tartalmaz az elõttünk fekvõ törvényjavaslat indoklása. Ebbõl megállapítható, hogy a legalapvetõbb szabályokat erre vonatkozóan a belkereskedelmi törvény, az 1978. évi I. törvény tartalmazza. További szabályok találhatók a reklámra vonatkozóan például a médiatörvényben vagy a sajtóról szóló törvényben is. Kiemelkedõ szerepe van a reklámok vonatkozásában a Fogyasztóvédelmi Felügyelõségnek, amely ilyen ügyekben hatóságként jár el.
A fenti és az egyéb reklámra vonatkozó jogszabályokban megfogalmazott tilalmak megszegésének esetére rendelt szankciók hatástalanok. Amint azt a javaslat indoklása is hangsúlyozza, a magyar reklámjog rendszerét hatékonyabbá kell tenni, és egyidejûleg közelíteni kell az európai jogrendszerhez.
A külföldiek javára történõ privatizációt követõen hazánkban egyre nagyobb szerepet kapott a reklám- és a marketingtevékenység. Ez is indokolttá teszi a jogi szabályozás revízióját.
A külföldi befektetõtõl elvárjuk, hogy korszerûsítse a termelés technikai feltételeit, magyar munkaerõt foglalkoztasson. Ezzel egyidejûleg el kell fogadni azt is, hogy a külföldi beruházó esetleg számunkra szokatlan, agresszív reklámfogásokkal él. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a külföldi befektetõknek is be kell tartaniuk a magyar törvényeket, jogszabályokat.
Erre figyelemmel feltétlenül indokolt és idõszerû a reklámjog modernizálása, annál is inkább, mert a szétszórt, kazuisztikus szabályok közötti tájékozódás esetenként még a magyar jogkeresõk számára is gondot okoz. A jogi szabályozást tehát idõszerû felülvizsgálni, egyértelmûvé és áttekinthetõbbé tenni, elsõsorban arra figyelemmel, hogy ezáltal biztosítsuk és elõsegítsük a fogyasztók érdekeinek fokozottabb védelmét, a fogyasztók tisztességes és magyar nyelvû tájékoztatását.
Sajnálatos, hogy a javaslat nem minden vonatkozásban felel meg a fenti kívánalmaknak.
(19.00)
Megalapozott kifogások vethetõk fel ugyanis már a tervezet általános rendelkezéseivel kapcsolatosan, mert olyan fogalmakat határoz meg, amelyek más jogszabályokban vagy az alkotmányban már rögzítésre kerültek. Ilyen például a gyermekkorú, a fiatalkorú, felnõttkorú személyek fogalmának meghatározása, amely azért felesleges, mert a polgári törvénykönyv mindezekre a személyekre vonatkozóan rendelkezéseket tartalmaz.
Ugyancsak a Ptk. és az alkotmány rögzíti a személyhez fûzõdõ jogok sérelmének törvényi tényállását, ezért felesleges a 4. § (2) bekezdésében megállapított fogalommeghatározás.
Nem tartjuk indokoltnak ebben a törvényben meghatározni a sajtótermék, a címoldal és a gyermekjáték fogalmait sem.
A javaslat kiemelt figyelmet fordít a dohányáru és alkoholtartalmú italáruk reklámozásának korlátozására. Ehhez hasonló szigorú rendelkezések Európa valamennyi országában megtalálhatók. A korlátok esetleges további szigorítását azonban szükségtelennek tartjuk, mert ezzel a reklám válna lehetetlenné.
Az elõterjesztés felelõsségi szabályai több szempontból is kifogásolhatók. Tartalmi okokból azért, mert az itt szabályozott felelõsségi rendszer nincs összhangban a polgári törvénykönyv felelõsségi szabályaival, annak ellenére, hogy a Ptk. minden olyan jogszabály mögöttes jogterülete, amely polgári jogi felelõsségrõl rendelkezik.
A javaslat 17. § (2) bekezdése utal is a polgári jogi felelõsségi szabályok alkalmazhatóságára, és a következõképpen rendelkezik - idézem -: "Ha a polgári jogi felelõsség szabályai szerint kártérítés címén megítélhetõ összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértõre közérdekû célra fordítható bírságot is kiszabhat." A jogászok számára evidencia az, hogy a polgári jogi kártérítési felelõsség mértéke független a magatartás súlyosságától. Ismeretes továbbá az is, hogy a polgári jogban a "súlyos" vagy "nem súlyos" kifejezés érthetetlen, illetõleg értékelhetetlen, mivel a magatartás súlyosságától, vagyis a szándékosságtól és a gondatlanságtól függetlenül a teljes kárt kell megtéríteni, illetve megítélni. Ez a szakasz lehetõvé teszi, hogy a kártérítési ügyben eljáró bíróság a kártérítésen túl ugyanabban az ügyben bírságot is kiszabjon.
A két jogintézmény - a kártérítés és a bírság - egyidejû kiszabásának lehetõsége azért kifogásolható, mert a kártérítés a polgári jog következménye, ezzel szemben a bírság államigazgatási természetû szankció. E rendelkezés alapján a polgári bíróság államigazgatási szankció kiszabására kapott lehetõséget, éspedig a tervezet szerint korlátozás nélkül.
Nem értünk egyet azzal a szabályozási módszerrel, hogy az új törvényekhez, így ehhez a törvényjavaslathoz is, több végrehajtási rendelet kapcsolódjék. A javaslat 22. §-a három miniszteri rendeletre utal, de ezen túlmenõn a 21. § (2) bekezdése szerint további törvény megalkotása szükséges a szabadtéri reklámozásra vonatkozóan.
Ugyancsak kifogásolható, hogy a javaslat eljárási szabályai csupán számadatokkal utalnak az alaptényállásokra, mert ennek következtében a 14. és a 15. §-ok csupán számszerû hivatkozásokat tartalmaznak.
Tisztelt Ház! A reklámtevékenységre vonatkozó törvényjavaslatot a fentiek figyelembevételével általános vitára alkalmasnak ítéli a Független Kisgazdapárt, elfogadását támogatja. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)