VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Úgy gondolom, hogy a reklámokat lehet szeretni, lehet nem szeretni. Egyetlenegy dolgot nem tehetünk velük, bár erre biztatott bennünket Csintalan Sándor itt az elõbbi felszólalásában, hogy ne szabályozzuk a mûködési területüket. Úgy gondolom sokakkal együtt, akik itt eddig fölszólaltak, hogy vannak ezen a területen szabályozandó problémák, és ezeket szabályozni is kell.
Még egy gondolattal szeretnék Csintalan képviselõtársam szavaira reagálni, talán ezzel a kétpercesek alól is kihúzom a talajt... (Csintalan Sándor: Ne húzd ki, nekem még beszélnem kell!); sajnos, bármennyire is egyetértek azzal, hogy az emberek okosak és értelmesek, azonban a történelem többször bizonyította már, hogy bizony manipulálhatók. Ezért szükség van arra, hogy ne legyenek olyan reklámok, amelyek erre lehetõséget adnak, és ezzel visszaélve a tömegeket olyan irányba tereljék, ami nem célszerû, és az ország, egyáltalán az emberiség szempontjából káros.
Ezek után rátérnék arra, hogy ennek a törvénynek az elõkészítése tulajdonképpen nagyon hosszú idõn keresztül húzódott - nem véletlenül. Az itt, e Házban elhangzott hozzászólások is bizonyítják, hogy nem pártok között vannak a határvonalak, a választóvonalak, hanem elsõsorban azok között, akik a reklámot szeretnék, hogy megjelenjen közterületen és adott esetben médiákban, és azok között, akik azt mondják, semmi szükség ezekre; vagy adott esetben - mint ahogy ez a mai nap folyamán is kiderült - azok között, akik a dohányzást egyáltalán megtiltanák például, és azok között, akiknek az érdeke azt kívánja, hogy ez reklámozható körökbe tartozzon.
Itt Gyõriványi kisgazdapárti képviselõtársunk igen határozottan, keményen kimondta azt, hogy bizony a termelõk érdeke - például a dohánytermelõk, a szõlõtermelõk érdeke - megkívánja, hogy az ezekbõl a termékekbõl elõállított egyéb áruknak az eladása minél szélesebb körben megtörténjen, és adott esetben ezt reklámozni is lehessen.
(19.20)
Én úgy gondolom, hogy ezek azok a dolgok, amik tiszta vizet öntenek a pohárba, hiszen lehet látni, hogy itt igenis gazdasági érdekek ütköznek egymással, még akkor is, hogyha ezeket nagyon szépen próbáljuk itt különbözõ színes papírba - már a szövegkörnyezetre értem azt, hogy színes papírba - csomagolva eladni.
Melyek ezek a különbözõ érdekek? Itt lehet látni azt például, hogy frakción belül is mások a megítélések. A gazdaságról a saját frakciónkon belül különbözõ megítélések vannak. Gazdasági munkacsoportunk többsége általában azt az elvet vallja, hogy azokat a termékeket, amiket Magyarországon legálisan elõállítnak, legálisan kereskedelembe hoznak, lehessen reklámozni is. Ugyanakkor természetesen vannak olyan képviselõtársaink, akiknek a véleménye nem egyezik meg a gazdasági munkacsoportunk többségének a véleményével. Ennek hangot is adtak, hangot is kaptak itt a Házban is ehhez.
Úgy gondolom, hogy a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló elõterjesztésrõl, törvényjavaslatról mindazon hibáival, amit itt a ma már két napja folyó vitában nagyon sokan megfogalmaztak, azzal együtt azt kell mondani, hogy ez a törvényjavaslat igenis szükséges, és megpróbálja úgy szabályozni a reklámozás területét, hogy az mindenki számára, de elsõsorban azok számára, akik a reklámterületen dolgoznak, egy jól körülhatárolható mezsgyét jelöl ki, amelyen dolgozhatnak. Én úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos.
Mint ahogy az is nagyon fontos, hogy legyenek - illetve vannak - ebben a törvénytervezetben olyan tiltó rendelkezések is, amelyek egyértelmûen a vásárlók érdekeit kívánják védeni. Ezek is megfogalmazódtak, természetesen vérmérséklete szerint beadhat minden képviselõtársunk ennél szigorítóbb elképzelést, mint ahogy be lehet adni olyat is, ami ezt adott esetben gyengítheti.
Azt, hogy mi lesz a végeredmény, elõre nehéz kiszámítani. Ugyanakkor viszont szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy itt már elhangzottak utalások különbözõ felmérésekre. Többek között Mezõ István képviselõtársunk is hivatkozott arra, hogy egy-egy felmérés alapján akár be is kellene tiltani a dohányzás reklámozását, hogy például arra a kényes termékre térjek én is, amelyet egyébként nagyon sokan említettek itt.
Ugyanakkor viszont szeretném ugyanebbõl a felmérésbõl elmondani azt, hogy ugyanez a felmérés bemutatja, hogy ki mikor szokott rá a dohányzásra. Gyakorlatilag 81 százaléka a jelenleg dohányzóknak a felmérés tanulsága szerint 20 éves kor alatt szokott rá a dohányzásra. Majdnem azt is lehet ebbõl következtetni egy kis rosszindulattal, hogy körülbelül középiskolás korunkban szoktunk rá a dohányzásra, mármint azok, akik dohányoznak, mert én - hála istennek - soha életemben nem dohányoztam, tehát így nyugodtan beszélhetek errõl.
Ha ezt a témát megvizsgáljuk, akkor egy picit el lehet oda is jutni, bár errõl itt egy másik termék kapcsán, meg egy másik cikk kapcsán nagyon komoly vita folyt a parlament kereteiben is, hogy ez az elmélet vajon megállja-e a helyét vagy nem. Tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy a dohányzásra a középiskolákban azért szoknak rá a gyerekek, mert tiltják nekik, és ugye, a tiltás mindig egyfajta kijátszásra ösztönzi az embert. Én nem szeretném ezt állítani, de egy kis rosszindulattal ezt is elõ lehetne vezetni. Én úgy gondolom, hogy itt a reklámozás keretében is afelé kellene inkább elmennünk, hogy bizonyos korlátokkal engedjük meg azokat a termékeket reklámozni, amelyek egyébként Magyarországon elõállított termékek, illetve Magyarországon legálisan elõállított és legálisan forgalomba hozott termékek. Ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy legálisan elõállított és legálisan forgalomba hozott termékekrõl beszélek. Ugyanakkor messzemenõleg egyetértek avval, hogy a reklámtevékenységnek nem szabad a fiatalkorúakra vagy a gyermekkorúakra olyan hatással lenni, hogy azokat mintegy serkentse arra, hogy ezt a magatartást kövessék, vagyis a dohányzásra rászokjanak.
Ebbõl a szempontból egyetértek azokkal, akik elõttem ezt a témát veszélyesnek és elítélendõnek, tiltandónak tartották. Én is azt mondom, hogy fiatalkorúak, gyermekkorúak irányában nem szabad megengedni semmi olyan reklámtevékenységet, amely követendõ példaként állítja eléjük akár a dohányzást, akár az italozást.
Ugyanakkor látni kell azt is, hogy például már az ital tiltása kapcsán is megfogalmazódott itt egy sereg olyan állítás, hogy ezt talán nem kéne idesorolni, ezt talán nem kellene így egybemosni. Éppen Szabad képviselõtársunk emlegette, hogy szerencsétlen dolog, hogy a dohány és a szesztartalmú termékek egy kategóriába kerültek, mert ezzel egyrészt fel lehet lazítani õszerinte, így mondta, fel lehet lazítani a dohányzás tilalmát, ugyanakkor viszont gyakorlatilag meg lehet tiltani olyan könnyû boroknak a reklámját is, amelyeket egyébként Magyarországon jó lenne, ha reklámozni lehetne. Errõl szólt egyébként Herbert Ferenc képviselõtársunk is, aki - francia példára hivatkozva - szintén elfogadhatónak tartotta, hogy könnyûborok reklámozásra kerüljenek.
Összességében tehát, amikor ezt a reklámtörvényt tárgyaljuk, akkor hasonlóan a vadászatról szóló törvényhez, nem pártok között folyik a vita érdekes módon, hanem a képviselõház azon tagjai között, akik a reklámban bizonyos dolgokat tiltani, még jobban tiltani akarnak, és azok között, akik ezzel a jelenlegi tiltással, ezzel a jelenlegi elképzeléssel megelégednek, vagy esetleg csak minimálisan szeretnék módosítani.
Én a magam részérõl úgy gondolom, hogy szükség van módosító indítványok benyújtására. Az eddig elhangzott vita alapján azt valószínûsítem, hogy elég sok módosító indítványra kerül sor, ezeket nyilván meg fogjuk vitatni. Én az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium képviselõjét arra kérem, hogy ezeket úgy kezeljék, hogy jobbító szándékkal történnek ezek a módosító javaslatok, és amelyek egy irányba, ténylegesen a jobbítás szándékával és a jobbítás akaratával egy irányba mutatnak, azokat fogadjuk be, és próbáljunk egy jó törvényt készíteni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a bal oldalon.)