DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Csintalan Sándor kollégám szavait hallgatva nyomtam meg a kétperces lehetõségkérés gombját. Nevezetesen pedig azért, mert egy nagyon mély, mondhatnám így is, hogy erkölcsi dilemma volt az, amit itt tõle hallhattunk, s nem egyszerûen csak a dohányzás problematikája, a sznobizmus problematikája, hanem egy másik oldalon az is, hogy milyen módon és hogyan lehet törvényileg ilyen dolgokat szabályozni.
Utalt õ itt a kultúrára is, magam is egy kétpercesben már ezt megtettem.
(19.30)
Megértve ezt a tépelõdést, mégis azt mondom, hogy abba a forrásvízbe, amely mélyrõl bugyogott fel a hozzászólásokban, néhány kavics került bele, ezt szeretném azért kiszedni belõle; nevezetesen, hogy a gazdasági reklám azért nem karitatív tevékenység. Úgyhogy azért, mert nem az - mindenféleképpen megértve a tépelõdést -, mégis egyértelmûen a szabályzás híve vagyok, méghozzá azé a szabályzásé, amely nem nélkülözi a tiltást sem. És azért vagyok ennek híve, mert egy olyan társadalmi miliõben ér bennünket ez a reklámzuhatag, ami különösen felhívja mindnyájunk figyelmét arra, hogy most egy leendõ idõszak - ha úgy tetszik - reklámbefogadó és reklámalkalmazói kultúráját is alakítanunk kell, és bizony akkor ehhez a játékszabályokat legalábbis kerettörvényszerûen, de mindenképpen meg kell határoznunk.
Végezetül pedig annyit: én is dohányos vagyok, de azt hiszem, hogy ebben a harcban a dohányosok helyzete nagyon rosszul áll, hiszen nemcsak a saját, hanem mások egészségét is sajnos, sajnos - tetszik, nem tetszik, de - rongáljuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)