CSINTALAN SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. (Göndör István közbeszólására:) Igen tisztelt Göndör képviselõ úr, köszönöm, hogy meghallgat, ha már itt van, nem gondolta komolyan, hogy menjek el a büfébe. (Derültség.) Szóval azt szerettem volna mondani: egyetértek a kollégáimmal, csak azt az aggályomat szeretném még egyszer megismételni, hogy egy átalakuló társadalomról van szó, itt azért eléggé nehezen lehet prognosztizálni azt, hogy mik lesznek azok a stabil viszonyok, amelyek a piac, a reklám, meg a közgazdasági intézményrendszere környékén kialakul. Ha jól emlékszem, annak idején, amikor elkezdtünk dohányozni, nem a reklám eredményeképpen dohányoztunk, hanem - ha úgy tetszik - valamiféle tiltakozásképpen, valamiféle nonkonformizmus jegyében. Ez az egyik dolog.
A másik dolog: úgy érzékelem, hogy a dohányzás végül is nem reklámkérdés, hanem elsõsorban egyfajta társadalom-lélektani, társadalmi kérdés, egyfajta szociológiai kérdés. Az emberek dohányoznak - a kérdés az, hogy mit szívnak. Nekem az az érzésem - ha már a dohányzás ma este ennyire a középpontba került -, nem mindegy hogy mit szívnak. Nem mindegy, hogy az mennyire kártékony, mennyi kátrányt tartalmaz, mennyi károsító anyagot tartalmaz. Ebbõl adódóan a reklám, ha legalábbis annyit megvilágít ebben a dologban, hogy viszonylag mi az a dohányzásból, ami a legkevésbé kártékony, akkor az már hasznos. Ez az egyik dolog.
A másik dolog az: ebben az összefüggésben érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy hajlandóak vagyunk-e a törvény oldaláról egy olyan tisztes tájékoztatást támogatni, ami azoknak a megátalkodottaknak a javára szolgál, akik mégis dohányoznak, vagy mégis káros vagy kártékony szokásokat ûznek. Ezen a körön belül legalábbis érdemes arra odafigyelni, hogy ez a kár, ez a kártékonyság milyen mértékû. Az a javaslatom, ha lehetséges, érdemes lenne figyelembe venni azt, hogy ezen a körön belül az ember - ha egyébként frusztrált és egyébként egy olyan társadalomban él, ahol a frusztrációnak számos oka van - csökkentse a kártékony hatásokat. Ha ez pénzbe kerül, és a reklám erre ad pénzt, függetlenül az állami költségvetéstõl, akkor azt köszönjük meg neki, és hagyjuk, hogy ezt a fajta reklámot csinálja. Köszönöm szépen. (Taps.)