HERBERT FERENC (MSZP): Félreértés ne essék, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, én nagyon sajnálnám, ha az elõzõ hozzászólásom valamilyenfajta antinikotinista kampánynak tûnne fel bárki szemében is. Egyáltalán nem ez volt a szándékom, és ha valaki pontosan megnézi, mit is mondtam, akkor rájön, hogy nem is ezt mondtam szó szerint.
Csintalan képviselõtársamnak annyit szeretnék a figyelmébe ajánlani, hogy tisztázzuk és tiszteljük egymás szokásait, de különítsük is el õket, és kíméljük meg egymást attól, hogy egymásra erõltessük azt. Annyit engedjen még meg, hogy egyelõre én, a nem dohányos vagyok kényszerítve passzív szerepre, és szeretném, ha ebben egy társadalmi közmegegyezés jönne létre a közeljövõben a magyar parlamentben.
Még szeretnék néhány gondolatot fölvetni, ha az idõmbe belefér. Azt is figyelmükbe szeretném ajánlani, hogy az a 71 milliárd forint, amelyet az elmúlt évben reklámra költöttek a gazdasági társaságok, cégek, óriási tétel, és ennek a hatása nyilvánvalóan megvan, mert egyébként nem áldoznának ekkora összeget erre a célra. De azt is szeretném hangsúlyozni, hogy végül is ezt a pénzt is a fogyasztók fizetik meg.
Egy személyes dologgal zárnám ezt a kétpercest. Van alkalmam lemérni, hogyan hat a reklám az emberekre, illetve az emberpalántákra, a fiatalokra, az ifjúságra, a gyerekekre. A kislányom három és fél éves, és amikor másfél évvel ezelõtt egy plüssoroszlánt hoztam haza neki, számára már akkor, kétévesen teljesen világos volt, hogy ki az a Pocahontas, ki a Szimba, a Pumba, a Timon vagy a 101 dalmata kiskutya. S igenis, ezen reklámok hatása és ezek nem szabályozása óriási felelõtlenség lenne részünkrõl, és én igenis a szabályozás mellett vagyok, ehhez kérem képviselõtársaim együttmûködését és segítségét. Köszönöm szépen. (Taps.)